Hírek

Balaton a magyar költészetben

veol.hu

A Balaton csodás tájai már évszázadok óta megihletik az erre járó művészeket.

Számos festményen, filmen és versben is megjelenik. A magyar költészet napja alkalmából három olyan alkotást mutatunk be, amelyek a tóról íródtak.

Illyés Gyula költészetében nagy hangsúlyt kap egyfajta meditálás és tömörség. Ez ebben a rövid balatoni versében is érzékelhető:

Illyés Gyula: Új nép a parton

Fürdőruhában szép lépésű nő —
Jó alakja az elegancia.
Hogy ideillik! Mily „előkelő”
S mi mindent mond el, ahogy kisfiára
pillantva elkiáltja:
„Hun mész te, Fercsi! Vigyázz, beeső!”

Vajda János költészete többnyire az elszigetelt magány érzését írja körül. Gyermekkorától érdekelte a természet, verseiben gyakran természeti képekkel írja le a lélek folyamatait. A Balaton partján című műben ezt is megfigyelhetjük:

Vajda János: A Balaton partján (részlet)

Illanó felhők az égen,
Játszi árnyak a mezőn.
Jár a szellő körülöttem
Szeliden, lengedezőn.
Közbe-közbe sebesebben
Suhan el a habokon,
Odaszólva érthetetlen
Túlvilági hangokon.

Hidegen, verőfény nélkül,
Haloványan, álmatag
Ki-kipillant a felhőkbül,
Majd meg elbólint a nap.

Nézem e játékot, nézem,
Hallgatom e halk morajt.
Mit jelent az árny a réten,
Szél a habra mit sohajt?

Azt jelenti az az árnyék:
Ember, nézz meg engemet.
Földi lét – tünő árnyjáték;
Ma nekem, holnap neked.

A teljes verset itt olvashatja el>>>

Berzsenyi Dániel műveiben kettősség uralkodik, melyet erősít a klasszikus és romantikus elemek keveredése. Őt is megihlette a magyar tenger:

Berzsenyi Dániel: A Balaton

Jer te, ki a szép genfi tavat s szép genfi virulmányt
Olly eleven színnel festéd, s Eratódnak ölében
A roppant Bernhárd farain múlatni szerettél,
Jer: nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja
Tükrözetén reszket, s mikor a hold fénye alatt ég!
Nézd a kék hegyeket, mint állnak sorba körülte,
Melyeken a nektár csorog és az öröm dala harsog.
Itt meredek sziklák tetein sok régi erős vár
Omladozó falain lebeg a mult hajdani képe,
S elnyeli a döbbent elmét a fényes előkor;
Itt a századokat látott vadonok feketednek,
Mellyek ezer meg ezer gőbölt kényünkre nevelnek;
A szilaj Arkászok heverészve legeltetik a nyájt,
S a kies estvéken nyögdécsel lassu furullya.
Itt a sárga mező s kiterült láp terjed előnkbe,
Hol dús búzakalász hullámos tengere játszik,
S a barnult arató víg dal közt hosszu kepét rak.
Nézd, valamerre veted szemeid, szép minden előtted,
S a koszorus Tellus kosarit mosolyogva üríti;
És valamint boldog Helvetia népe örömmel
Szántja szabad földjét: itt is szabad a magyar és víg;
A gazdag palotát itt lakja királyi szabadság,
S a gunyhók lakosit szent törvény jobbkeze védi.

Forrás

Hozzászólások

Partnereink

Veszprém Vas Zala Fejér