A veszprémi téglagyűjtemény egyediségéhez a helyszín is sokat hozzáad: a kiállítás a Dubniczay-palota pincerendszerében, valamint az azzal egybenyitott 16. századi ágyúbástyarészben található. A Teguláriumban bemutatott több mint 1300, sablonban készített, karcolt, pecsétes és bélyeges tégla Magyarország ipar-, kor-, kultúr- és művészettörténetéről mesél – hangsúlyozta Kóródy László, a Művészetek Háza Veszprém vezető kulturális asszisztense. Az 1980-as évektől létező gyűjtemény a ma már nem működő Veszprémi Építőipari Múzeum része volt. 2006-ban, a Dubniczay-palota felújításakor került jelenlegi helyére.
A gyűjtemény vázát a már említett hazai bélyeges téglák adják, de olyan különlegességek is láthatók a tárlaton, mint az egykori Pannónia provinciában talált agyagemlékek, vagy a középkori, úgynevezett kannelurázott (vonalazott) téglák. A gyűjtemény emellett bemutatja a téglagyártáshoz egykor használt eszközöket – talicska, présgép, vetősablon – is.
− A Kárpát-medencében több mint 30 ezer különböző téglajelölés ismert, de még ma is rábukkanunk ismeretlen jelekre – magyarázza Kóródy László. − A jelölések ilyen mértékű variabilitása világszerte egyedülállónak tekinthető, ezért is lenne jó, ha a bélyeges téglákat hungarikumként elismernék.
Ami összeköti a gyűjtemény darabjait, hogy mindegyik – szó szerint és átvitt értelemben is – a múlt egy darabja, akár nemesi uradalom épületéből, akár egyházi intézményből vagy falusi tyúkólból származik. Az ember mindig szeretett nyomot hagyni azokon a tárgyakon, amelyek körbevették. A gyűjteményben tematikusan rendezve láthatjuk a helyneves, évszámos, a készítő, illetve készíttető „márkajelét” viselők mellett a talányos díszítőelemű téglákat. Tulipános, méhkas, monogramos vagy éppen a népművészethez hasonló díszítésekkel. Bármi legyen is a jelölés, megvan a saját története. Például annak az emléktéglának, amely az 1921-es soproni népszavazás emlékére készült.
A látogató kedvtelve válogathat a gyönyörűen kalligrafált jelek és szimbólumok mintái között.
A gyűjtemény folyamatosan értékes darabokkal bővül. Tavasszal például Marosvásárhelyről érkezett magyar címeres téglával gazdagodott, amely a Bolyai Farkas Elméleti Líceum felújításakor került elő, és vásárhelyi diákcsoport hozta ajándékként Veszprémbe. Az is előfordul, hogy korábbi látogató tér vissza ajándék téglával, de a Művészetek Háza Veszprém munkatársai is gyarapítják a gyűjteményt. Sokfelé bukkannak értékes pecsétes téglákra Veszprémben és környékén: magánházak udvarától a szemétlerakóig. Ne feledkezzünk el a szenvedélyes magángyűjtőkről sem, akik egymás között cserélik az értékes téglákat: tőlük is érkezett már nem egy ritkaság a Teguláriumba.
A téglában a négy őselem koncentrálódik: földből, vízből gyúrják, levegőn szárítják, tűzben égetik. A technológia a világ különböző pontjain ugyanaz volt, de kultúránként más a téglák, tetőcserepek megjelenése: az iszlám világban az ornamentika jellemző, Kínában a pagodák miatt a tetőcserepek fontosabbak voltak, mint másutt. Az agyag használata tizenkétezer éves történetre tekint vissza. Ekkor kezdték készíteni az első ismert agyagtéglákat a mai Közel-Keleten. A vályogtéglák valószínűleg 2-3 ezer évvel később jelentek meg. A sablon használatának elterjedése volt nagy ugrás a téglagyártás történetében, ennek köszönhetően újra és újra előállíthatták ugyanazt a geometriai formát. Az égetett tégla − amelynek a tartóssága a kőével vetekszik − hét-nyolcezer éve jelent meg.
A téglatörténet hazai kutatói az utóbbi években nagyon sok talányt megfejtettek, de a hazai bélyeges téglák és a veszprémi Tegulárium továbbra is sok kérdést és érdekességet tartogat a látogatók számára.
Forrás:Marton Attila/veol.hu
Fotók: Balogh Ákos/Napló
