A trianoni békeszerződés következtében a Magyarország területén maradt gyógyfürdők (köztük Hévíz) belföldi idegenforgalmi jelentősége megnőtt.
Hévízfürdő kiemelt szerepet kapott abban az összeállításban is, amelyet a Független Budapest című lap 1937-ben közölt Zala vármegye helyzetéről és a Balaton fejlesztéséről. A dr. Moll Károly neves fürdőorvos nyilatkozata által is színesített anyag szerint az itteni vendéglátóhelyek közül a Balatoni Intézőbizottság a Friedrich testvérek által üzemeltetett panziókat is kiemelte.
A Friedrich testvérek (József és István) agilis marketingkommunikációs tevékenységet folytattak szolgáltatásaik népszerűsítése érdekében; az 1941 májusában és júniusában a Film Színház Irodalom című magazinban elhelyezett hirdetésük olvasóit azzal csábították, hogy szállójuk Hévízen, a „világ legjobb reumafürdőjén” található. Igyekeztek széles közönséget megcélozni.
A Magyarság című lap 1927. augusztus 24-ei száma szerint a közszolgálati alkalmazottak szakmai-érdekvédelmi szervezetüknél kedvezményes elhelyezést kérhettek szeptemberre a Friedrich-féle szállóban. A Pesti Hírlap 1934. május 4-ei számának olvasói pedig arról értesülhettek, hogy az újság előfizetői a Friedrich testvérek Hévízfürdőn lévő szállójában és penziójában kedvezményesen üdülhetnek.
Cselényi József (1899–1949) dalénekes, színművész
A két világháború közötti időszakban a hévízi fürdőélethez hozzátartoztak a szállodákban, vendéglátóhelyeken rendezett énekes, zenés, műsoros estek, amelyek az üdülővendégek kikapcsolódását szolgálták. A Friedrich fivérek is hangsúlyt helyeztek vendégeik szórakoztatására.
1931 júniusában a Friedrich étterem parkettjén Saphir Gyula, a Párizsban is díjat nyert táncművész mutatott be modern táncokat. A Film Színház Irodalom nevű magazinban 1941-ben megjelent hirdetés szerint a Friedrich-féle vendéglátóhelyeken Balázs Kálmán cigányzenekara muzsikált, Kékes Irén énekelt, továbbá Szabó Kálmán jazzbandája játszott.
Friedrichék még 1929 nyarán egy ismert színész és magyarnóta-énekes, Cselényi József meghívásával igyekeztek gondoskodni vendégeik szórakoztatásáról, a kísérlet azonban végül nem egy jó hangulatú estét, hanem pereskedést eredményezett.
Cselényi József (1899–1949) előadó-művészet iránti érdeklődése korán megnyilvánult: az 1. világháború idején katonaszínházat alapított, amelyben játszott és rendezett is. A háborúból hazatérve a Színészegyesületnél vizsgát tett. Játszott a Műszínkör és a Budai Színkör nevű társulatnál, az óbudai Kisfaludy Színházban és a népoperának is nevezett Városi Színházban (az Erkel Színház elődje).
A fővárosi Nemzeti Színházhoz annak nagykanizsai születésű, 1922 és 1932 között hivatalban levő igazgatója, Hevesi Sándor (megyeszékhelyünk teátrumának névadója) szerződtette. Leginkább népszínművek főszereplőit alakította, emellett színházon túli ismertséget szereztek számára rádiós szereplései.
A Friedrich testvérek épületei Hévízfürdőn Fotók: ZH Archívum
Cselényi József, a Nemzeti Színház tagja – a Keszthelyi Királyi Járásbíróságon 1929. szeptember 14-én érkeztetett keresetlevelével – polgári peres eljárást indított Friedrich József és Friedrich István hévízfürdői lakosok ellen. A budapesti művész ugyanis korábban megállapodott Friedrichékkel abban, hogy fellép a szállodájukban egy augusztusi hangversenyen, s ezért az útiköltség megtérítése és teljes ellátás mellett 100 pengő tiszteletdíjban fog részesülni.
Hévízre utazott, s jelentkezett a Friedrich-szállóban, ahol azonban arról tájékoztatták, hogy mást léptetnek fel. A magát kárvallottnak érző énekes felszólította a vendéglátósokat, hogy részére a kialkudott 100 pengő fellépti díjat és 26 pengő gyorsvonati útiköltséget fizessék ki, valamint térítsék meg 30 pengőnyi apróbb kiadásait is – eredménytelenül. Ezt követően perelte be a Friedrich fivéreket.
Az alperes vendéglátósok előadták, hogy ők ugyan levélben meghívták Cselényi Józsefet, de arra választ nem kaptak. Ennek ellenére a megérkezésekor mégis szobát és ebédet biztosítottak, valamint útiköltséget adtak a csalódott művésznek, aki aznap délután vissza is utazott Budapestre.
A bíróság a bizonyítási eljárást követően megállapította, hogy Friedrichék augusztus 11-ét, vasárnapot jelölték meg fellépési dátumként, Cselényi pedig erre „tizennegyedikén, vasárnap érkezem” szövegű táviratot küldött.
Augusztus 14-e azonban nem vasárnapra, hanem szerdára esett, de megbízói figyelmét ez elkerülte. Cselényi meg is érkezett vasárnap, a szállodások (akik nyilván szerdára várták) azonban közölték vele, hogy aznapra már nem tudják beilleszteni a fellépését a műsorba, arra csak három nap múlva lesz lehetőség.
A bíróság Friedrichék mulasztásaként rótta fel azt, hogy az ellentmondó távirat tartalmáról a felperest nem értesítették, s számára érkezésekor nem biztosítottak fellépési lehetőséget (bár az olvasóban felmerülhet az is, hogy a művész küldte a téves táviratot); a Cselényi által elfogadott kvártélyt, étkezést és útiköltséget ugyanakkor beszámították követelésébe. Így a Keszthelyi Királyi Járásbíróság 1930. szeptember 20-án hozott ítéletében „csupán” 86 pengő és kamatai megfizetésére kötelezte a Friedrich testvéreket.
Cselényi József fellebbezését követően a Nagykanizsai Királyi Törvényszék 1931. március 19-én az elsőfokú döntést érdemében helybenhagyta, az elsőfokú eljárás perköltségei tekintetében azonban a színész számára kedvezőbb ítéletet hozott.
A kellemetlen eset ellenére a népszerű énekes továbbra is járta az országot fellépéseivel. Zalát sem kerülte el: a Zalamegyei Ujság 1932. szeptember 27-én, kedden megjelent száma tudósított Cselényi Józsefnek a megyeszékhelyi Arany Bárány nagytermében vasárnap tartott nótaestjéről.
A fentiekből látható, hogy a jogszolgáltatás szerveinek levéltárban őrzött iratai a legkülönfélébb témákban szolgáltathatnak érdekes történeti adalékokat – esetünkben a hévízi fürdőélettel kapcsolatban.
Kiemelt kép: Hévíz Muzeális Gyűjtemény
Forrás: zaol.hu
