Szikra Gabi, a balatonfenyvesi Konyhám alapítója és tulajdonosa megint kitalált valamit: ezúttal is egy igazán népszerű, máig élő zalai tájétellel foglalatoskodott, ahogy azt tavaly, a tócsnival is tette. A gombósza ismét egy receptújítás, amiben a hagyományok és a mai gasztronómiai trendek találkoznak.

A gombóc és az aludttejes kukorica prósza ötvözete, egy olyan desszert, ami elronthatatlan, gyors, jól variálható és gluténmentes. Ráadásul kis odafigyeléssel akár mindenmentes is lehet, ha a tejtermékekből laktózmentes változatot használsz.

Ahogy a receptben majd látni fogod, hozzáadott cukrot eleve nem tartalmaz. Csak a szilvalekvár édesíti, de ha házi változatot használsz belőle, abban sincs cukor, csak amit a gyümölcs tartalmazott. Persze, ha nálatok az édesebb édességek kedveltebbek, akkor az elkészült polentához keverj nyugodtan pár kanál mézet, vagy cukrot. Akár étkezés végén, de egy jó levessel, második fogásként is része lehet a vasárnapnak. Ráadásul összekeverve, napokat kibír a hűtőben, tehát nyugodtan előkészülhetsz vele, és amikor tálalod, csak gombócozod, tökmagba forgatod és kész is. Kevés hozzávalóból, izgalmas és finom desszert lett, amit Gabi kitalált, ráadásul ugyanúgy egyszerre játszik benne a lekvár miatt az édes és a tökmagtól a sós íz, mint az eredeti változatban. Nemcsak szilvalekváros ízvilágban készülhet, tehetsz helyette baracklekvárt is, ha nálatok az népszerűbb.

Gombósza
Hozzávalók: 1/2 liter tej, 1/2 liter víz, 30 dkg polenta, 2dl sűrű kefir, 5 evőkanál szilvalekvár

A díszítéshez:
2 kanál szilvalekvár
Durvára vágott, pirított tökmag
2 dl tejszín

2 dl tejföl

Így készül:

A polentát a víz, a tej és a kefir keverékében kevergetés mellett, úgy 5 perc alatt sűrűre főzzük.

Amikor kihűlt nagy mozdulatokkal belekeverjük a lekvárt is. Az így kapott masszát hűtőben pihentetjük, majd gombócokat formázunk belőle.

Felaprítjuk a tökmagot, a masszából gombócokat formálunk és belehempergetjük.

A tejfölt kevés cukorral és csipet sóval habszifonba tesszük és tejfölhabot készítünk belőle. A tejszínhez lekvárt keverünk és azzal is díszítjük, ha nincs szifonod, verd fel a tejszínt keményebb habbá és keverd bele a lekvárt, a díszítés habzsákból is jó lesz.

A tejföl mellett még szilvalekvárral díszítjük a tányért.

Nézd meg a többi balatoni sütit is !

Gabi híres konyhája

Szikra Gabi három évvel ezelőtt döntött úgy, hogy a budapesti konyhák után keres magának egy balatonit. Nem volt könnyű dolga, amit először kinézett, azt elvitték előle. Így aztán a balatonfenyvesi strand legszélében vigasztalódott.

Azóta kiderült, amit először a hely hátrányának gondolt, az inkább az előnye. Ugyan elkülönül a klasszik strandbüfék forgatagától, mégis ott van a fősodorban és csak az egyik nézőpontból a legutolsó üzlet, fordítva éppen hogy a legelső…

A Konyhámban szó szerint reggeltől estig dolgoznak, hiszen a reggelitől, az ebéden keresztül, késő estig más és más szerepel a kínálatban. Így aztán nem a véletlen szerencse műve, hogy ez a hely, az elmúlt évek egyik legnagyobb felfedezettje lett a déli parton.

Tavaly, Szikra Gabi nyerte az Év strandétele versenyt is. A gofcsi nevű ételük, egy gofriba álmodott tócsni volt. Gabi pedig szeret újítani, így idén is beneveztek. Azt mondja, meglepő, de a vendégei a legnagyobb nyári melegekben is keresik a desszerteket. A meglévő kínálatot pedig egy kevésbé édes, otthonos ízű és hagyományos recept újragondolásával igyekezett feldobni. Így idén ezzel a prószás újítással neveztek be.

Prósza, máig a konyhákban élő hagyomány

Szikra Gabi, a zalai kukoricás változatot használta, de az aludttejes prósza szinte minden vidéken elterjedt hétköznapi étele volt a konyháknak. Volt ahol búzaliszttel készült, volt ahol kukoricadarával, kukoricaliszttel, sőt volt olyan is, ahol krumplival. Éppen azért, mert olcsó, gyors étel volt, ami sokféleképpen az asztalra kerülhetett. Közös az aludttejes prószákban, hogy aludttejjel egy palacsintatésztánál kicsit sűrűbb tésztát készítettek, kevés tojást és zsírt adtak még hozzá a kukoricán, vagy a liszten kívül. Majd zsírozott tepsiben, jó meleg sütőben, vagy kemencében hirtelen megsütötték. Az már vidékenként eltért, hogy mit és mikor tettek a tetejére.

Leggyakrabban szilvalekvár és tejföl került rá már sütés előtt. Máshol cukrozott, durvára vágott dióval, vagy baracklekvárral sütötték, aztán volt ahol csak tejfölt tettek rá és sütés után lekvárt, reszelt almát, zsírban sütött hagymát, vagy szalonnapörcöt adtak hozzá.

Olyan vidék is van, ahol a tészta tetejére nagyon vékonyra szelt nyers krumplikarikák kerültek, arra a cukros vagy sós tejföl, attól függően, hogy édesség, vagy főétel formájában tálalták. A prósza szó szlovák eredetű, de ez az étel, sokféle változatban, nemcsak a szlovákok lakta területen volt elterjedt. Sőt, ez egy olyan tájétel, ami nagyon sok vidéken a mai napig hétköznapi része az étkezéseknek, mivel sütőben készül, inkább ősszel és télen kedvelik.