Emellett a jókedv, a kifogástalan környezet és kiszolgálás minden titok nyitja – így érvel a 42 éves Tóth András és a 39 éves Tóth Gábor. A fiatal ajkai testvérpár tizenévesen ment dolgozni először a Balatonra, ahová később hazahozták németországi, sokcsillagos éttermekben szerzett tapasztalataikat. Kisvendéglőjüket sok ismert személyiség is felkeresi.
A sikerről, a népszerűségről beszélgettünk velük. Azt mondják, munka közben is magukat adják, és olyan kiszolgálás meg körülmények között, aminek ők is örülnének egy vendéglátóhelyen.
— Ez volt az álmunk, hogy legyen egy ilyen meghitt hangulatú vendéglőnk – jegyzi meg a két rendkívül dinamikus és nagyon kedves fiatalember, Tóth András és Tóth Gábor, akik már tizenévesen a nyarakat balatoni strandbüfékben dolgozták végig, mert – mint mondják – a pénz egy fiatalnak nagyon jól jött. Tanár és könyvelő szüleiktől nem szerettek volna kiadásaikra pénzt kérni, illetve, hogy későbbi életüket ők alapozzák meg, így egyenes út vezetett a vendéglátó-ipari szakközépiskolákba Keszthelyre, illetve Veszprémbe. Ezekben az iskolákban az érettségi mellett szakács, cukrász, felszolgáló, vendéglátóipari technikusi végzettséget szereztek.
Tóth András (balról) és Tóth Gábor az alsóörsi kisvendéglőnél. A kifogástalan minőségre, igényes, tiszta környezetre és a barátságos kiszolgálásra esküsznek Fotó: Kovács Erika
Választásukban nagybátyjuk példája is előttük állt, nála látták, hogy kőkemény munkával, lemondással jár a vendéglátás, de sok sikerrel is. Mindez vonzotta mindkettejüket: a munka változatos, a kihívás már fiatalon magával ragadta őket, amely évtizedek után, ma is jellemző rájuk.
András 1996-ban végzett a középiskolában, néhány hét múlva már egy négycsillagos fekete-erdei szállodában kapott munkát Németországban, Gábor az alsóörsi kisvendéglőben kezdett, majd rövidesen lehetősége adódott arra, hogy szintén egy fekete-erdei étteremben, a kétszáz legjobb német vendéglő egyikében dolgozzon. Aztán a téli szezonban az említett, négycsillagos német szállodában kilenc éven át dolgoztak együtt, ahol András étteremfőnök lett. Közben a fiatalember megismerte párját Németországban, elköltöztek a Bodeni-tóhoz, ahol András rendezvényszervező főpincér beosztást kapott. Innen András tragikus családi okok miatt azonnal visszajött Magyarországra.
A testvérek úgy mondják, nagyon jó, hogy együtt dolgoznak, mert minden kézre szükség van a vendéglátásban, így a felszolgálás mellett a konyhán is felváltva főznek.
Közben Gábor megnősült, és az ezer kilométerre levő németországi munka helyett közelebbi, ausztriait négycsillagos hotelt választott, így tíz nap után négy napot családjával tölthet Ajkán. Andrást közben visszahívták a fekete-erdei hotelbe étteremfőnöknek, ahol évente, a téli szezonban négy hónapot vállalt december elejétől március végéig.
Az alsóörsi kisvendéglőről úgy tapasztalják, Magyarországon, így a Balatonnál reneszánszát éli a vendéglátás, népszerűek a Balatonnál a tiszta, igényes környezetű, változatos és hagyományos ételeket is kínáló, közvetlen, barátságos, családias hangulatú kisebb éttermek is. Nagyon fontos a kifogástalan nyelvtudás, amit a vendégek igényelnek.
Tíz évvel ezelőtt többségben külföldiek jöttek hozzájuk, ma a hazai vendégek jóval többen vannak, látszik, sokat javult az életszínvonal, és nagyon kedvező a Szép-kártya is. Az alapanyagoknál fontos a kifogástalan minőség, népszerű a rántott húst hasábbal, a pörkölt házi nokedlivel, a házi palacsinta finom lekvárral, és természetesen van egyebek mellett többféle saláta, bélszín is. A magyar vendégeknek a vacsora mellé gyakran retro zene szól, hazai előadókkal, aminek külön nagy sikere van.
— Mindehhez nagyon fontos a családi háttér, az ottani minta, a neveltetés, náluk mindenki sokat dolgozott, és így van ma is. Láttuk, annak van igazi értéke, amiért az ember megdolgozik- jegyzik meg. Szüleik minden nyitásnál jönnek segíteni, részt vesznek a takarításban, a sok virág ültetésénél, mosásnál, beszerzésnél, édesanyjuk könyvel nekik. Andrást felesége, kisfia is várja Ajkán.
A fekete-fehér családi fotón balról Gábor, jobbról András
— Kőkeményen dolgozunk, naponta sok órán át, az viszont nagyon jó érzés, amikor nap végén elégedetten csukjuk be az ajtót. Nincs két egyforma nap, sőt két egyforma pillanat, mint ahogy két egyforma vendég sem, rengeteg a kihívás, a váratlan helyzet, de éppen ez a vonzó: a változatosság! Hogy nap végén azt mondhatjuk, mindenki elégedetten távozott tőlünk.
András és Gábor az őszi pihenést is mindig itthon töltik, aztán irány a németországi munka tavaszig. Úgy vélik, a vendéglátás tovább szárnyalhat Magyarországon, ezt szolgálja majd a minimálbér bevezetése az ágazatban, ami tudomásuk szerint már folyamatban van. Így, utalnak terveikre, egy napon akár egész éves vendéglátóhelyet is működtethetnek a Balatonnál.
A testvérek, ha tehetik, sporttal töltődnek, futással, kerékpározással, télen úszással, otthon is szívesen főznek, főleg halat, marhahúst, bélszínt. Sok nehézség és megpróbáltatás ellenére optimistán gondolkodnak a világról, mindenben a megoldást keresik, nem a kitérőt, fölöslegesnek tartják a panaszkodást, a novemberi esőnek is tudnak örülni. A kérdésre, hogy két testvér hogyan értheti meg egymást magánéletben és üzletben ennyire, úgy mondják, számukra ez a természetes.
Forrás: Kovács Erika/ veol.hu
