A galériába egy régebbi sorozatát hozta el, mely látássérült fiatalokat ábrázoló nagyméretű portrésorozat. Egy-egy kép több kiállítótermet is megjárt már az országban. A Kézzelfogható művészet mindenkinek című kiállítás keretében még a Szépművészeti Múzeumban is látható volt. A sorozat egészében most látható először.
A kiállítást Gaál Antal költő nyitotta meg. Attila még 2004 végén a budapesti Vakok Intézetében készített fotókat. Ezek válogatásából készült el a következő évben a tíz festmény. A vakkeretre ragasztott farostlemez táblákra, olajfestékkel készültek a képek. Az erősen felnagyított portrék a kép közepén helyezkednek el naturalista módon, erőteljes színekkel megfestve. A háttér egy fehéres-sárgás homogén felület, ami ellenben rücskös, göröngyös, durva. Az arckép így erősen kiemelkedve néz szembe a szemlélővel. Az arckifejezések változók. Valamelyik szomorú, üveges tekintettel bámul a semmibe, valamelyik mosolygó, egy másik féktelenül felröhögő, vagy szemét lehunyva, buddhai mosollyal néz befelé egy másik világba. Sorsuk azonos, megélt pillanataik különbözőek. Mindnyájan a sajátságos világukban élnek a fogyatékosságuk miatt.
Gaál Antal költő megnyitja a mellette álló Zámbó Attila festőművész kiállítását
Nem egyformán viszonyulnak a betegségükhöz, mivel sérülésük más-más. Egy meghatározás azt mondja: hazánkban gyengén látóknak nevezzük azokat a látássérülteket, akiknek a jobban látó szemén a szemüveggel javított látásnak a 10-33 százaléka az alig látók, a vakok pedig azok, akiknek nincs fényérzése. Vagyis más terhet rakva rájuk, máshogy tudják élni mindennapjaikat. Az azonban biztos, hogy életük sokkal szegényebb a rendesen látó embertársaiknál.
Talán ez a gondolat foglalkoztathatta a művészt, ami arra ösztönözte, hogy ilyen képeket fessen, és munka közben találjon valami igazságot, ahogy egyre több és több portré került fel az alapozott lemezre. Mert az arcvonásokban ott rejtőzik a megsebzett élet, a másság, a kiváltság a „normális” életből. Ennek ellenére nem a bánat és fájdalom dominál uralkodóan a képeken, hanem valami felszabadultság. Pedig ezek az emberek nem tudnak szép nagy házat építeni, nagyobbnál nagyobb, újabbnál újabb autókat vásárolni, messzi szép vidékekre utazni. Mégis találnak beszűkült életükben örömet és boldogságot. Talán ezt mutatják meg ezek a festmények annak ellenére, hogy látszólag semmi sem történik rajtuk, csupán számot adnak néhány arcmásról.
A kiállítás szeptember 10-ig látogatható.
Forrás: veol.hu
