Veszeli Lajos festőművész negyven éve él a városban, díszpolgár és a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének tulajdonosa. A mostani lenyűgöző tárlat létrehozása a nevéhez fűződik. Három évtizede nincs közös bemutatkozási lehetőségük a dunántúli művészeknek. Az elsőt 1936-ban Szombathelyen rendezték, majd az 1960-as évektől újraindultak, és az 1980-as évek is újabb korszakot jelentettek.
Azóta hiányoztak a hasonló kezdeményezések, átfogó összképet adva a Dunántúlon élő képzőművészek munkásságáról.
Veszeli érdeme, hogy Balatonalmádi az elmúlt évtizedekben a tó képzőművészeti centrumává vált. Szisztematikus munka áll e mögött. A művész jelenleg is művésztelepet vezet a szomszédos, egykori jezsuita kolostorban. 1953 és 1963 közötti régi kurzusok szellemisége valósul meg. 30 éve itt rendezik meg a Balaton Tárlat Biennálékat. 2013-ban a Balaton-parti Szent Erzsébet ligetben létrehozták az Kézfogás Európa szoborparkot. Művésztársai kezdeményezésére a vasútállomás aluljárójában is félévente új alkotásokat láthatnak az érdeklődők. Hosszú ideje nemzetközi és hazai minőségi tárlatok színtere Balatonalmádi.
Veszeli Lajos a település kulturális életének a motorja
Az Új Dunántúli Tárlat ötlete két éve merült fel benne, megszállottan foglalkoztatta a gondolat. Kezdeményezésére megmozdult a kisváros, és ő az „alulról” induló összefogás élére állt. Művésztársak, családtagok, barátok, civilszervezetek, nyugdíjasok támogatták az elképzelését. Objektív okok miatt később kezdték a szervezést.
Június közepén házának kertjében Baky Péter kurátortársával együtt tíz megye kurátoraival tanácskozott, akik első hallásra képtelenségnek tartották az idei megnyitót. Aztán augusztus 17-én 18 órakor Keszey János polgármester mintegy 400 ember előtt elmondta a köszöntőjét, majd Feledy Balázs művészettörténész megnyitotta a nagyszabású, ovációval kísért kiállítást, amely Európa bármely nagyvárosában megállná a helyét, magas esztétikai színvonalon közvetíti a dunántúli művészek alkotói világát.
(A verniszázson közreműködött Kiss-Domonkos Judit gordonkaművész, Asztalos Rita zongoraművész és Oberfrank Pál színművész. A kiállítás védnöke a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, valamint a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete. Támogatója többek között a Magyar Művészeti Akadémia, Balatonalmádi város önkormányzata.)
Feszült, lankadatlan munka előzte meg a megnyitót, Veszeliék a szó szoros értelmében két végén égették a gyertyát, a nagy kihívás erőt adott a rendezőknek. A művésztársak: Baky Péter, Ferenczi Gábor, Fábián László, Imre Péter segítsége különösen értékesnek bizonyult. A feltételek megteremtése egyfajta építkezéssel járt, az optimális terek kialakításához a Veszprémi Petőfi Színház díszlettárából válogatták a falakat.
A hatalmas földszinti termekben, az ugyancsak terjedelmes padlástérben és pincében, valamint a külső térben a tíz megyéből (Pest megyét a Dunántúl keleti részén élő művészek képviselik) csaknem 150 meghívott művész, közöttük Kossuth- és Munkácsy-díjasok és egyéb kitüntetettek festménye, grafikája, szobra, iparművészeti munkája tekinthető meg. A megyei kurátorok javaslata alapján egy-egy megyéből átlagban tizenöt művész mutatkozik be két-két alkotásával. A kiállított darabok száma megközelíti a háromszázat.
A tárlat természetesen heterogén, de a rendezésnek köszönhetően tisztán áttekinthető, nem kelti a zsúfoltság érzetét; szemlátomást ügyeltek arra, hogy a látogatók fokozatosan telítődjenek vizuális élménnyel. A Magtár naponta 14-től 20 óráig tart nyitva, de ha váratlanul csoportok érkeznek, korábban is megtekinthetik az alkotásokat. Ottjártamkor várpalotai, tapolcai, kecskeméti és balatonfűzfői közönséget fogadtak.
A kompozíciók témája széles skálájú, technikájuk különböző, a felhasznált anyagok eltérőek. Befogadásuk, pillanatnyi feldolgozásuk időt igényel, aki betér a termekbe, káprázatos összképpel találkozik, a több száz kép, szobor, textília egységes benyomást kelt. A változatosság ámulatba ejtő, egy-egy mű hosszabb elemzésre inspirál, legyen szó direkt vagy metafizikai mélységű ábrázolásról. A pannóniai világ párlatai, szerteágazó vetületei érvényesülnek rajtuk. Az élet dolgai transzformálódnak vonzó látvánnyá, miközben átívelnek a múlton és a jelenen, s üzeneteket fogalmaznak meg a jövőnek.
A konstruktív szándék félreérthetetlen. Történetek és látomások, emberi gyarlóságok és nagyszerűségek, bűnök, üdvös cselekedetek és emlékek szimultán jelennek meg a kolorizmust árasztó, öntörvényű alkotásokon. Látunk vonuló évszakokat, vízpartokat, hegyeket, sejtelmes falurészleteket, mértani rajzolatú háztetőket és talányos alakzatokat, pontosan megformált idomokat, melyek óhatatlanul a Rendet szimbolizálják a Káosz ellenében, és a Lét értelmét mutatják fel más-más aspektusból.
Mindezt teszik 21. századi szemlélettel, modern életelvvel és előremutató filozófiával, időnként megspékelve kajánsággal, iróniával. A padlástér galériáján elhelyezett nagyméretű képek megerősítik azt a hitet és vágyat, hogy az emberi szabadság adekvát legyen a művészet szabadságával.
A boltíves, 90 méter hosszú, 9 méter magas pincében bemutatott különböző nagyságú, kőből, fából, fémből készült megvilágított szobrok is – tömbök, figurák, objektek, torzók, töredékek – korlátlan művészi invencióról tanúskodnak; némelyikük túlszárnyalhatatlanul bravúros.
Az Új Dunántúli Tárlat nemcsak a földrajzi tájegységben, hanem a magyar kulturális életben is kuriózum. Veszeli Lajosék már a megnyitót követő napon arról tárgyaltak a kurátorokkal, hogy ha megteremtődnek a kedvező anyagi és logisztikai feltételek, kétévenként megrendezik az impozáns seregszemlét. Terv ide vagy oda, bátran kijelenthetjük, hogy Balatonalmádi a mostani regionális tárlattal visszavonhatatlanul a Balaton és a Dunántúl képzőművészeti központja lett.
Forrás: veol.hu
