Sporttörténeti sikerként jegyezhetjük mostantól a Raffica teljesítményét: külön-külön megnyertek ők már kategóriájukban mind a négy versenyt, de nem egyazon évben. Most ez is sikerült.
Az egytestű hajók között először bezsebelték a győzelmet a Genfi-tavi tókerülő versenyen, a Bol d’Oron, ahol óriási viharba keveredtek, valamint a német Boden-tavi Rund um-on. A harmadik megmérettetés a július 18-án zajló balatoni Kékszalag volt, ahol számos olyan katamaránt is sikerült megelőzniük, amelyek tényleges sebessége jóval meghaladja a Rafficáét. A szezont pedig szeptemberben az olasz Garda-tónál rendezett Centomiglia-n zárták, ahol 120 hajó indulásával 10 óra, 15 perc és 27 másodperc alatt teljesítették a tókerülést.

Hatalmas hullámokkal indult a verseny (Fotó: Török Brigi)

A libera típusú Raffica 1992-ben épült egy olasz megrendelő számára, Bruce Farr tervei alapján. Az egytestű tavi hajók közül az egyik leggyorsabbként tartják számon. A Rafficával sokkal nehezebb menni, mint egy átlagos hajóval, hiszen tizennégy emberen múlik, hogy talpon tudnak-e maradni. Mivel nincs tőkesúlya, ezért a legénység trapézolja. Állandóan építeni kell, 20 méter magas árbóca van, nem lehet vízen tartani, nem lehet a kikötőben megállítani, hiszen ha nincsenek rajta emberek, akik egyensúlyban tartják, akkor felborul. A versenyek reggelén daruznak, a végén pedig ki kell emelni és kocsin kell tárolni. Sokan még a kikötőből sem tudnának kiállni vele.

A Kékszalag előtti esélylatolgatásról itt olvashatsz!

Fotó: Török Brigi

Király Zsolt huszadik alkalommal indult el a Centomiglia-n, 2006 óta önállóan versenyezve harmadik alkalommal győzött az egytestűek között. A likeBalatonnak elmondta, hogy technikai problémájuk nem volt, nem szakadt, nem törött semmijük, de délelőtt, az erős szélben és hullámzásban igencsak fázott a csapat. Később azonban elállt a szél és több hajót leelőzve, két katamarán (kéttörzsű hajó) mögött értek a célba.

– Hogyan zajlott az ünneplés a parton?
– Több magyar várt bennünket a célban, mint ahogy elsőre gondoltuk. Mindenhonnan előkerültek emberek, akik nagyon örültek, hogy a Rafficának egytestűben sikerült nyernie. Végig magyar zenéket játszottak a parton utána, elég nagy parti kerekedett. A másik magyar csapatot, a Nelsont a Nem táncolsz jobban, mint én című számra „futtattuk be”. Nem tudtuk, hogy Varga Lajos kormányosnak ez a kedvenc dala. Két lábbal ugrált a decken.

– A Kwindoo nyomkövető alkalmazásnak köszönhetően szinte végig követtem a versenyt, ami elég fordulatosnak tűnt.
– Az első meteorológiai előrejelzések arról szóltak, hogy gyenge szél lesz. Ehhez képest egy elég markáns időjárással találtuk szembe magunkat. Az elején kicsit éreztem a csapaton, hogy elegük van a viharból és a hullámokból, és mindenki alig várja, hogy változzon a helyzet. Meg is történt, Bogliaco előtt már előjöhetett az igazi gyenge szeles csibészkedés, és sikerült az osztályomban vezető Farr 11S típusú hajót, a Sonnenköniget utolérni, majd átvettük a vezetést. Onnantól fogva már nem tudtak velünk mit kezdeni, és egy ilyen szimpla vitorlázással hazavitorláztunk Bogliacoba.
Ha nem lett volna ilyen szél a kezdésnél, akkor az élen álló két katamarán sem biztos, hogy meg tud verni minket, mert a gyenge szélben utolérhettük volna őket. Érdekes volt a három fős, modern kis foiler, a 69F, ami egy kis repülő csoda! Félelmetes volt, ahogy átugrott minket kreutzban az erős szélben. Ez egy kis repülő csoda!

– Aztán jó lemaradtak, amikor nem volt szél.
– Persze. Kicsi az árbócuk és viszik a víz alatt azt a nagy uszonyt. Ha leáll a szél, ezzel nem tudnak mit kezdeni. Úgyhogy voltak érdekességek, de azért annyira nem lepődtünk meg. Minden tavon eláll egyszer a szél, mindenhol van egy „Keszthelyi-öböl”, ahová be kell menni, és ahonnan ki kell jönni.

Jó a csapat a Rafficán (Fotó: Török Brigi)

– Miben volt erős a Raffica csapata, hogy sikerült mind a négy versenyt egy szezonban saját csoportban megnyerni?
– Abban, hogy hibátlanul végigvitorláztuk a tavakat és most megint nagyon jó a csapat. Szívvel lélekkel csinálják a srácok, van kurázsi az egységben. Nagy könnyebbséget jelent a kormányosnak és a taktikusnak egyaránt, hogy mindenki hibátlanul meg tudja csinálni a saját feladatát.

– Sokat edzettek?
– Őszintén? Sosem. Csak a versenyek voltak. Ketten jöttek idén hozzánk, Hoffmann Henrik és Czégai Péter taktikus, a többi csapattársammal már 6-8 éve együtt versenyzek, de van, akivel több mint tíz éve együtt nyomom. Viszont most volt először, hogy olasz csapattag nélkül nyertünk, korábban ugyanis mindig volt velünk itt egy olasz. Ezúttal önállóan, magyar csapatként indultunk.

– A négy verseny közül melyik volt a legnehezebb? A Genfi-tavi Bol d’Or-on péládul sok hajó megsérült, árbócok törtek, néhány vitorlás el is süllyedt a nagyjából egy órán át tomboló viharban.
– Egyik győzelmet sem adták ingyen, mindenhol találtunk játszópajtásokat. A Bol d’Or-on lévő vihar eléggé feltette az i-re a pontot, amikor az ember a túlélésre hajózik, az nem túl jó. A Kékszalag sem volt egyszerű, ott pedig az volt a kérdés, hogy meg tudjuk-e fogni a katamaránt. Minden versenyben volt valami kis trükk, nem esett az ölünkbe a siker.

Beérkezés a 69. Centomiglia-n (Fotó: Török Brigi)

– A szervezők örülnek, amikor benevez egy ilyen egység a versenyükre, mint a Raffica?
– Nagyon is értékelik, hogy a tókerülők győztese elindul egy versenyen, nem mindennapi látvány az biztos! Hatalmas költség és procedúra egy ilyen hajót és a 14 fős csapatot bárhová is elvinni. A Rund umon például ingyen volt a daruzás, és a szállásban is segítettek, mert hogy liberával érkeztünk.

– Ezen a teljesítményen túl milyen célt lehet még kitűzni, jövőre mi lesz az elképzelés?
– A srácokkal már elkezdtünk poénkodni, hogy keresünk másik tavat is: a Chiemsee-n és az Attersee-n is rendeznek hasonló versenyeket, de meg kell néznünk, hogy van-e olyan hajó, amivel fel tudjuk venni a versenyt, hiszen akkor tudnánk csak egy kis izgalmat belevinni a dologba.

Készítette: Krausz Andrea

Fotók: Török Brigi