A Balaton „felfedezése”

A reformkorban a fürdőtelep arculatának kialakításában a legfontosabb fejlemény a Gyógy tér és a Templom utca rendezése mellett a Balaton „felfedezése” volt. Az 1830-as évek végéig a fürdőtelep középpontjában a gyógyforrás állt – írta a Füredi Históriában, A balatoni hidegfürdők története tanulmányában Lichtneckert András.

A savanyúkút köré tervezték az épületeket, a sétateret (promenád) és az Angolkertet. A Balaton-part felé eső rész a fürdőtelep „hátsó udvara” volt csupán. Az épületeket úgy helyezték el, hogy elzárták a kilátást a tóra; gyümölcsös- és zöldségeskertek, ólak, borbélyműhely, istálló, kocsiszín, hajdúház, cselédlak, pálinkaház, szegénykórház, zsidó traktér mind-mind a Balaton felé eső részen sorakozott, még az árnyékszék is a Gyógy tér déli szélére, a balatoni panoráma kellős közepébe került.

A változás a tűzvészek után indult meg azáltal, hogy az alsó vendéglőt nem építették újjá, így a Gyógy tér kinyílt a Balaton felé. A Balaton magas vízállása következtében a hidegfürdők és a hintóállások között 1838-tól kialakították a partmenti alsó sétányt. Kiirtották a nádat, és a Balaton feltöltésével létrehoztak egy 15 öl mélyen a tóba nyúló, 72 öl hosszú móló formájú sétányt, amelyhez kőbástyákból parti védművet építettek, végül hat sor jegenyefával, olasz nyárfákkal és angol parterekkel beültették, a hintószín felől pedig korláttal bekerítették.

1840-től a sétány közepéről egy új híd vezetett a hidegfürdőkhöz. Az 1822-ben megépített és többször bővített hidegfürdő és az 1847-ben létesített hajókikötő emelte a parti rész fontosságát, de még sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Balaton-part a fürdőtelep legkedveltebb részévé váljon.

A Balaton mint gyógyvíz

Schuster János 1821-ben, Preysz Mór 1863-ban vegyelemezte a Balaton vizét, amelyet a savanyúvízhez hasonlóan szintén gyógyvíznek, egy hatalmas tömegű föleresztett, híg savanyúvíznek tekintettek.

1 Görvélykór (scrofulosis), idegkórok – rásztkór (hipochondria), méhszenv („hysteria”), idegzsábák, hüdések –, idült csúzos bántalmak, idült kütegek, különösen a sömör és izzag (ekcéma) gyógyítására ajánlotta Orzovenszky Károly fürdőfőorvos.

2 1854-ben kezdte használni gyógyításra a balatoni iszapot, amelyet Heller Farkas vegyelemzett.

3 Rimely Mihály főapát is tisztában lehetett a Balaton vizének gyógyhatásával, mert miután 1861 áprilisában szélütést kapott, és az orvosok gyógyfürdőt javallottak neki, kizárólag a balatoni hidegfürdő kúrának volt hajlandó alávetni magát.

4 A Balaton vizének gyógyhatása még nagyanyáink körében is ismert volt. Idős korukban is lementek a strandra, muzeális értékű fürdőruhájukban, napernyőjük alatt fél órát töltöttek a sekély, iszapos vízben.

A balatoni fürdőzés

Meglehetősen elterjedt nézet, miszerint a Balaton nyílt vizében régen nem fürödtek az emberek. Bizonyítéknak látszott erre az, hogy a gyógyfürdő árszabásaiban szerepelt ugyan a Balaton vizében való fürdés, de csak úgy, hogy a vizet behordták a melegfürdőkbe és felmelegítették.

A zárt hidegfürdők használatából is erre lehetne következtetni, de több levéltári forrás bizonyítja azt, hogy mindig voltak merészek, akik kiúsztak a nyílt vízbe. Hompes báróról jegyezték fel először, hogy úszott a mély vízben. Wesselényi Miklós 1836-ban átúszta a Füred–Tihany közötti 4 km-es távot.

1840-ben a fürdő panaszkönyvébe beírták, hogy „az asszonyok osztálya táján némelly urak által gyakorlott uszás tilalmaztatna”. Foglalkoztak a hidegfürdők réseinek betapasztásával, hogy a mély vízben úszók kíváncsiságától a kamrákban fürdőzők védve legyenek.

Horváth Pál tihanyi apát megakadályozni akarván az Oesterreicher-féle hidegfürdő újbóli felállítását, az áldatlan vitában 1824-ben kifejtette, hogy „minekutánna a Balaton tavának szélessen ki terjedő körös körül lévő partyain egész 1821-k esztendőig még úri személyek is alkalmatosbb helyeken szabad ég alatt meg förödtek, és sokan a savanyó vízi balatonyi hideg ferdők felállíttása után még most is a ferdő ház elmellőzésével a tóban förödni nem általlanak, a katonai közönséges karnak ’s a polgári szegénységnek az által éppen jó tétemény nem nyújtatik, ha ezek (a mihez nem is szoktak) rekesztékbe förödni engedtetnek, kik inkább valamint ez előtt a Balatonyban szabad ég és levegő alatt meg tudtak förödni, úgy ezután is legottan bátrabban és örömöstyebb megförödnek.”

Wesselényi és társai 1837-ben a panaszkönyvben sürgették a pesti és pozsonyi mintájára úszó oskola felállítását, úszómester alkalmazását és mentőladik tartását.

Krisztián Pius, a tihanyi apátság jószágkormányzója 1854-ben a cs. kir. közigazgatási főbíró felszólítására azt válaszolta, hogy úszómestert nem alkalmaznak, mivel nincs úszóiskola. Arra hivatkozott, hogy a zárt kabinokban a gyermekek számára is biztonságos a fürdőzés, „és egyetlen a’ nyílt Balatonra néző uri közfürdejéből képesek csak az uszó tehetségükben bizakodók a’ tó tükrébe leereszkedni vagy abba beleugrani”.

„Mindazonáltal nehogy az igen is bátor vagy uszó tehetségükben tulbizakodók az intézet compromissiójával veszélyeztessenek, de leginkább emberiség tekintetéből a’ közfürdő mellett egy felszerelt ladikot mindig készen tart, s a’ Balaton partjain növekedett egyénei által, kik egyiránt jeles uszók és jó hajósok, minden előfordulható esetre felügyeltet. Hogy pedig a’ minden oldalról nyílt Balatonban valaki szabadon ne fürödjék, az urodalomnak nincs hatalmában megtiltani.”

A soproni helytartóság tanácsosa, David Wachtel szerint 1858-ban Balatonfüreden mind a férfi, mind a női közfürdőben volt már úszóiskola.

A balatoni hidegfürdők Pálóczi Horváth Ádám „Balatoni hidegfürdő” című írásából ismert, hogy Szily József Pest vármegyei alispán 1783-ban magán használatra építtetett először hidegfürdőt a Balatonra, egy tutajszerű alkotmányt, amelyet a szél átsodort a tihanyi partra, ahol darabokra tört.

A füredi gyógyfürdő a tihanyi apátság többi birtokával együtt 1786-tól a királyi kamara kezelésébe került, amely megkísérelte – a története során először – a gyógyfürdőt európai színvonalra emelni. Az 1787. január 1-jétől vezetett számadások szerint 1787-ben a kamarának 7 forint 48 krajcár bevétele keletkezett a hidegfürdőből, 1789 nyarán pedig összesen 14 forint 15 krajcárt fizettek a hidegfürdő javításáért.

Tallherr József, a helytartótanács építésze 1787. május 15-én megállapodott Niedermayer Ferenc ácsmesterrel, hogy 190 (rhénes) forintért elvégzi a balatoni hidegfürdő javítási munkáit,13 ennek azonban a számadásokban nincs nyoma. Ezek szerint a kamara működtetett egy hidegfürdőt 1787– 1789-ben, amely csekély bevételt, annál több kiadást eredményezett. Lechner Mátyás 1800. szeptember 2-án véleményezte a füredi Savanyúvíz építési és rendezési tervét, amelynek részét képezte a gyalog- és a hidegfürdők létesítése, mégpedig lehetőleg egy épületben elhelyezve, mivel így a felépítésük 2444 forint helyett csak 800 forintba került volna.
A bencés rend visszaállítása miatt a terv nem valósulhatott meg. Lechner megemlítette a jelentésében, hogy az előző hidegfürdőt az erős hullámzás ledöntötte és szétrombolta.

1821-ben József nádor és hitvese számára Arács határában, a mai Szívkórház előtti Balatonban építettek egy hidegfürdőt.

A nádorispánt 1821. július elejére várták Balatonfüredre hat heti tartózkodásra. Kérésére a tihanyi adminisztrátor utasította Devecsery György kasznárt egy „balatonyi fördő épületetske” elkészíttetésére, aki 1821. május 26-án kelt jelentése szerint a kivitelezést egy veszprémi ácsmesternél rendelte meg.

Oesterreicher Manes József, aki a gyógyfürdő első hivatalos fürdőorvosa volt, szintén felállított 1821-ben egy hidegfürdőt, amely a korabeli helyszínrajz szerint a Horváth ház előtti vízben állt. Még abban az évben a vihar összedöntötte. Ezután 80 közkatona és 30 tiszt számára – feltehetően a Bécs melletti badeni mintájára – katonai ispotályt, azonkívül hidegfürdőt akart felállítani, a tihanyi apát azonban nem engedélyezte.

Adler József fürdőfőorvos 1835. november 22-én kelt évi jelentése szerint a hidegfürdők száma hatról kilencre, 1836-ban kilencről tizenkettőre szaporodott, amelyek közül hat az urak, hat a dámák számára szolgált. Adler az 1838. évi jelentésében azt írta, hogy a vendégek nagyobb része csak hidegben fürdik, emiatt a földesuraság jövő tavasszal 12 új fürdőt a fehér személyek számára és egy társasági pavilont készül építeni, a 12 régi fürdő a nagy közfürdővel együtt pedig a férfiaké lesz.

1839-ben a terv szerint megépült 12 női hidegfürdő, így baloldalt 12 női, jobboldalt 12 férfi magán hidegfürdő és a nagy közfürdő állt, a férfiak és a nők részét pedig egy gömbölyű társasági pavilonnal választották el. 1840-ben a földesúr egy nagy úri közfürdőt, közfürdői termet építtetett, a régi közfürdő árait pedig – tekintettel a szegényebb sorsú emberekre – leszállította a felére. Így kialakult a hidegfürdőknek az árakban is tükröződő tagolódása: magánfürdők – úri közfürdő – közönséges közfürdő, azaz parasztfürdő.

Écsy az 1850-es évek elején tapasztalatszerzés végett külföldi körutazást tett: „beutaztam a’ birodalomban létező gyógyintézeteket, s azoknak minden czélszerű intézményeit tanulmányoztam, ekkor láttam, milly hiányok vagynak Füreden, megtekintettem Csehországban Tepliczet, Carlsbadot, Franczensbadot, a’ kedves Marienbadot, steierországi kert alakú szép Gleichenberget, Tobelbadot, Rohicsot, Bécs melletti feszlovi22 hideg gyógyintézetet és Badent, úgy a’ budai gyógyintézeteket is”.23 Hazatérése után a füredi gyógyfürdőt átalakította, és a hagyományos szolgáltatásokat – savanyúvizes melegfürdő, felmelegített Balaton vizében való fürdő, köpölyözés, érvágás – a külföldön rendszeresítettekkel – savóital, savófürdő, gőzfürdő, zuhanyfürdő 1853-tól, iszapfürdő 1854-től, ülő- és szemfürdő 1855-től, cinkkádban melegfürdő zuhannyal 1856-tól – bővítette, a savanyúvíz palackozását a marienbadi mintájára korszerűsítette, és megkísérelte az országos terjesztését. Az új balatoni hidegfürdő építésével Haiek Wenzel ácsmestert bízta meg. Tizenkét férfi magánfürdő 300, az úri közfürdő kabinokkal és két zuhannyal 137, a közönséges közfürdő 60, tíz női magánfürdő 250, a női közfürdő 80 váltóforintba került.

Fürdőház – a férfiak oldala

A viszonylag kis befektetéssel megvalósított fejlesztés nem hozta meg a várt eredményt, a vendégforgalom növelését. Écsy terveinek megvalósításához kedveztek a bencés rend élén 1865-ben bekövetkezett változások: Simon Zsigmond lett a tihanyi apát és Kruesz Krizosztom a pannonhalmi főapát, akinek a felszólítására Écsy beszámolt a fürdőfejlesztési elképzeléseiről. Azt javasolta, hogy a gyógyfürdőt vegyék ki az uradalmi igazgatás szervezetéből, a gazdászati vagy oeconomicusi rendszerből, és üzleti vállalkozásként (Geschäft) működtessék.

A jobbágykérdés rendezése után új befektetéseket és jövedelemforrásokat kereső bencés rend elöljárói elfogadták Écsy programját, és 1866–1872 között 100 ezer forint takarékpénztári hitelt felvéve 208,5 ezer forint befektetést eszközöltek a fürdőtelepen, amelynek főbb eredményei: a Balaton-part feltöltése, új hideg- és melegfürdő, díszlak, gőz-, zuhany- és tükörfürdő építése, a virágház és az izraelita vendéglő újjáépítése, a Keresztház átalakítása. Költöttek még gépház és műhely építésére, gőzgépre, víztartályokra, vízvezetékre. A fejlesztés egyik célja Erzsébet királyné várt látogatása, amely végül elmaradt, a részére vásárolt bútorzat azonban évekig szerepelt a fürdőigazgatóság leltárában.

1867-ben a fürdőfelügyelőt a tihanyi apát és a pannonhalmi főapát közvetlen alárendeltségébe helyezve előléptették fürdőigazgatóvá.

A fejlesztés után a fürdőbizottsági tagok európai színvonalúnak értékelték a füredi gyógyfürdőt. A fejlesztés keretében 1865 őszén a régi balatoni hidegfürdő kiszedésével és szétszedésével megkezdődött egy új hidegfürdő építése.

A napszámosokkal „bagéroztatták” a Balatont, ami a fürdőkben végzett „iszaptisztogatást” jelentett. Egy budai órásmester, Johann Hentler készítette a hidegfürdő óráját.

A fürdőbe 150 öl hosszú fahíd vezetett. A Balaton apadása miatt 8 hold területen 7288,81 forintért napszámosokkal feltöltették a Balaton-partot, a parton kőfalat rakattak és sövényt fonattak, így létrehozták az 500 öl hosszúságú parti sétányt, amelyet Deák Ferencről neveztek el. A Hazánk ’s a Külföld című lap tudósítója szerint a fürdő két szárnya közül a jobb felőli a nők, a másik a férfiak osztályát képezte 26, ill. 48 kárpitozott kabinnal, a torony alakú fellobogózott rész alatt pedig várócsarnok volt.

A fürdő ábrázolását az újság Lengyel Samu felvétele alapján közölte, aki 1864-ben kötött szerződést az uradalommal a fényképészház felépítésére.

A savanyúvízi számadások szerint 1867. január elején napszámosokkal vágatták a jeget a hidegfürdő körül, de „a jég által megromlott” hidegfürdőt ki kellett szedni és júniusig újjáépíteni. 1868 telén jégtörőket építettek, de 1867 és 1868 őszén is kiszedték a hidegfürdőt. 1877-ben a nagy árvíz által okozott károk miatt újjá kellett építeni a hidegfürdőt, amelyhez a faanyagot Zollner fakereskedő 1351,08 forint, a vasneműeket Ruttner vaskereskedő 376,54 forint értékben szállította, az ácsmunkákat pedig Megyesi ácsmester végezte 4228,68 forintért.

1879-ben ismét nagy árvíz volt, ekkor az alsó sétatér és a hidegfürdő helyreállítása 7857,56 forintba került, amelyből a hidegfürdő kijavítása legalább 6000 forintot tett ki.

1889. június 2-án megnyitották a Czigler Győző tervei alapján 80 ezer forintért felépített új balatoni hidegfürdőt. A díszes, 12 tornyú épületben 100 fülke, 26 magán fürdőszoba és tükörfürdő is volt. Homlokzatán Czuczor Gergely epigrammája volt olvasható: „Lelked erejét a sors hullámai edzik, E tó testednek nyújt vidor életerőt.”

A hideg- és melegfürdőzők száma 1850-ig egymást előzgette, ettől kezdve mindig több volt a hidegfürdőző, mint a melegfürdőző. Az uszodák megépítése következtében 1867-től ugrásszerű növekedés történt a hidegfürdők forgalmában. 1868-ban a hidegfürdőzők száma átlépte a 20 ezret, amelynek 6/10-ét az uszodai fürdőzők adták. Ekkor az uszodai fürdőzők között a nők aránya kevéssel 1/3 alatt maradt, 1883-ban viszont a nők száma meghaladta a férfiakét: 6361 nő és 5602 férfi használta az uszodát.

A férfiak hagyományos viselete a fürdőköpeny volt. 1838-tól elterjedt a fürdőgatya használata, amely kiszorította a hagyományos viseletet. A női úszóruha kölcsönzését 1881-ben vezették be.

A füredi példa nyomán az 1860-as évektől jelentek meg az első hidegfürdők Balatonfüred vidékén. Alsóörsön 1866-ban Kupricz Sándornak, Csopakon az 1860-as években Ranolder János püspöknek volt magán hidegfürdője. Almádiban Brenner Lőrinc, az 1883-ban alakult Almádi Fürdő Rt. elnöke az 1870-es években állította fel az első fürdőbódét.

A Füredi História helytörténeti magazint az alábbi helyeken veheted meg:
Városi Helytörténeti Gyűjtemény és Kiállítóhely, Balatonfüred, Blaha Lujza u. 3.
Tourinform Iroda, Balatonfüred, Blaha Lujza u. 5.
Arácsi Népház, Balatonfüred, Lóczy Lajos u. 60.
Lipták Gábor Városi Könyvtár, Balatonfüred, Kossuth Lajos u. 35.
Bodorka – Balatoni Vízivilág Látogatóközpont, Balatonfüred, Tagore sétány
Grafit papír-, írószer- és nyomtatványbolt, Balatonfüred, Köztársaság u.