Az egykori fitneszversenyző és bikinimodell gyermekkora nem úgy indult, ahogy gondolnánk. Anyja Melindát egyszerűen a siófoki kórházban hagyta, majd a kislány állami gondozásba és nevelőszülőkhöz került. Volt olyan család, ahol éhezett és megverték, de végül jó irányba fordult a sorsa: az általános iskola harmadik osztályában végre igazi, befogadó családhoz került Marcaliban, a sport pedig végigkísérte életét.
Kézilabdázóként NB I/B-s csapattagságig, fitneszmodellként világbajnoki kilencedik helyezésig, ökölvívóként magyar bajnoki bronzéremig jutott. 2016 óta foglalkozik a kick-boxszal és máris két bronzérmet nyert, egyet a 2017-es, nagysikerű budapesti vb-n, a másikat pedig 2019. október 25-én, Szarajevóban.
Szarajevó meghozta a második vb bronzot (Fotó: Facebook/Zsiga Melinda)
A Budapesten élő, kick-box edzőnek készülő fiatal nő nagyon közvetlen, barátságos és ha kérdezik, nyíltan beszél gyermekkoráról. Nem csoda, hogy sokan tőle kérnek tanácsot, mások példaképként tekintenek rá. Elárasztják levelekkel, jó kívánságokkal, felrobban tőle az internet.
– Nem gondoltam volna, hogy a történetem ekkora port fog kavarni, mert én benne éltem. A közösségi oldalakon rengetegen írnak: fiúk, lányok, fiatalok, idősebbek, akik gratulálnak, vagy példaképüknek tekintenek, mivel hasonló helyzetben nőttek fel, mint én. Vannak köztük állami gondozottak, és olyanok, akik ugyanúgy rossz körülmények között nevelkedtek, vagy valamilyen tragédia történt az életükben. Számukra az én sztorim nagyon nagy motiváció.
– Kötődsz még a Balatonhoz? Siófokon születtél, Marcaliban nevelkedtél, és úgy tudom, hogy szívesen nyaralsz a tónál.
– Siófokon születtem, de semmiféle emlékképem sincs róla, viszont Marcaliból, a harmadik családommal, Csoszóékkal gyakran jártunk Balatonmáriafürdőre strandolni. Emlékszem, hogy én sosem mertem levetkőzni fürdőrucira. Minimum fél órán át hisztiztem azon, hogy mindenki engem fog bámulni, és amúgy is hogy nézek ki! Dagadt vagyok!
– Tényleg duci voltál, vagy csak gondoltad?
– Nem voltam sosem kövér, csak máshogy voltak az arányok, most izmosabb vagyok. Rendesen kiborítottam a családot, hogy miért nem vetkőzöm le, és mindig rám kell várni. Nagyon szeretek napozni, de nem tudok úszni, így nem szoktam nagyon bemerészkedni a vízbe, csak addig, amíg leér a lábam. Nagyon szeretem a naplementét, a színeket, amikor nagyon csendes a tó, de a viharos Balatontól, hullámoktól dörgéstől, villámlástól félek. Azt szeretem a legjobban, amikor olyanokkal lehetek ebben a szép környezetben, akiket szeretek. A versenyek, és a felkészülések miatt egyébként nem nagyon fér bele az életembe a nyaralás, utazás.
– Hogy került képbe nálad egy olyan kemény küzdősport, mint a kick-box? Korábban atletizáltál, kézilabdáztál.
– A nevelőszüleim mindenképpen azt szerették volna, ha az érettségi után főiskolán vagy egyetemen tanulok tovább. Vér szerinti lányuk, a neves fotóművész, Csoszó Gabi, itt élt Budapesten, így kézenfekvőnek tűnt, hogy felvételizem a Testnevelési Egyetemre, Gabi pedig segít, ha bármi adódik. Az volt a tervem, hogy válogatott kézilabdás leszek. Egy NB I-es csapatnál játszottam, de közben elszakadt a keresztszalagom. Szakadt keresztszalaggal felvételiztem. Megpróbáltam, de nem sikerült. Más sportág jött képbe: Vásony Feri és Vásony Marci, kick-box versenyzők, az óbudai Twins Gym tulajdonosai láttak egy bokszolós, zsákolós videót rólam a neten és szóltak, hogy tartsak zsákos edzést nekik. Ez kapóra jött, mert már előtte is szerettem volna kipróbálni a kick-boxot. Nagyon tetszett, hogy az ökölvívás mellé még jönnek a rúgások is. Elkezdtek velem foglalkozni, majd Bene Zoltán edzőhöz kerülve jött a magyar bajnoki cím és a válogatottság.
Fitnessversenyző volt és bikinimodell versenyt is nyert (Fotó: Végh Zoltán- Zoltan Vegh Photography)
– Úgy tűnik, hogy neked minden sikerül, amibe belevágsz. Ha épp úgy akarod, akkor bikinimodell versenyt nyersz, a kick-box pályafutásod pedig félelmetesen gyors. Egy év után már jöttek a nemzetközi eredmények.
– Nagyon sokat számít, hogy milyenek az edzőpartnereim. Nagyon jó kezekben vagyok, Zoli az ország egyik legjobb edzője. Sokan kérdezik, hogy csinálom. Csak azt tudom mondani, hogy ilyen a genetikám, amihez hozzájön, hogy szorgalmas vagyok. A kettő együtt hozza meg az eredményeket. A vér szerinti testvérem is nagyon ügyes lett volna, kézilabdázott az iskolában, csak ő nem lett ennyire elhivatott, engem jobban érdekelt, motivált a sport.
– Ismered a vér szerinti testvéredet?
– Egy városban nőttünk fel, Marcaliban, csak ő másik családhoz került. Édesanyámat is ismerem, Somogyban él egy kis faluban. Pár évvel ezelőtt megkerestem, és feltettem neki pár kérdést, amire már rég kerestem a választ. Kedves és barátságos volt, mondta, hogy menjek máskor is, szívesen lát, de azóta nem találkoztunk. Amúgy antiszociális vagyok. Nyitottnak érzem magam, de mindenkivel tartom a három lépés távolságot. Kevés ember van az életemben és őt nagyon idegennek érzem, nincs vele kapcsolatom. Megszült, azon kívül semmi. Lehet, hogy durván fog hangzani, de nem hiányzik az életemből. Eddig is megvoltam nélküle, továbbra is megleszek.
– Antiszociális lennél? Ezt nem gondolnám rólad.
– Nagyon szeretek segíteni az embereknek, meghallgatni őket, jó tenni. Szeretem, ha jól érzik magukat a társaságomban, ha lejönnek az edzéseimre. De hogy kimozduljak? Az nagyon nehezen megy. Ha választani lehet, akkor inkább itthon maradok a cicámmal. És akkor megmarad az az érzésem, hogy nem vagyok senkinek a terhére.
Kedvenc cicájával otthon (Fotó: Facebook/Zsiga Melinda)
– Remélem, hogy ezen még sokat dolgozol, és átgondolod! Egy ilyen szép és nyitott hölgy, hogy lenne bárkinek a terhére?
– Ezt kérdezik a többiek is, de nem hiszek nekik. Megvan az a képességem, hogy jobban tudom, mit gondolnak rólam (nevet). Én csak azt szoktam mondani, hogy egy macskás öreglány leszek, begyűjtök még 15 másik cicát, itthon ülök, kötögetek és zsörtölődöm édességevés közben (nevet). Dehogy! Amúgy mondta a pszichológusom, hogy erre figyelnem kell, mert tényleg egyedül fogok maradni. Egyébként komoly terveim vannak, szeretném magamat képezni, hogy minél jobb szakember legyek, minél többet segíteni az edzéseken, akár lelkiekben is. A pszichológia is érdekel, mert az emberek látják, hogy őszinte vagyok és számíthatnak rám, ezért megnyílnak.
Krausz Andrea
Nyitókép: Csoszó Gabriella
