Vitorlázó borászokat is bemutat a Vitorlázás Magazin a 2019/6-os számában. E cikk előzeteseként következik most a csopaki Jásdi István, akinek különleges szerepe van a helyi borok stílusának meghatározásában, a csopaki borászközösség kialakításában, ráadásul vitorlázni is szeret.
Jásdi István
– Hogy jött a Balaton?
– Dunai gyerek voltam. Eveztem én is, az apám is, a nagyapám is. Családi tradíció volt ez nálunk. Az ötvenes-hatvanas években a Balatonra el se jutottunk – nem volt se tóparti házunk, se kocsink. Fiatalon azt gondoltam, hogy az Adria a menő, és ha őszinte vagyok, kicsit le is néztük a Balatont. Egyszer épp útra keltünk, de meg kellett állnunk menet közben Balatonföldváron. Sosem felejtem el azt a jelenetet, ahogy a kikötőből kihúz egy 30-as cirkáló, egy nyolcvanéves kormányossal és két vele egykorú nénivel. Ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy a vitorlázás a jövőm. Aligán lett egy kis házunk, megvettem egy Sudár típusú vitorlást, és belecsöppentem a hajós közegbe. Imponált, hogy milyen összetartó, szolidáris közösség, a tagjai egymás anyagi helyzetétől és bármely más megfontolástól függetlenül, magától értetődően segítették egymást. A kis hajót néhány év múlva lecseréltem egy új típusra, egy 70-es cirkálóra, ami kényelmetlen, hosszú, munkás és csodálatosan vitorlázó hajó. Ezzel tizenhét évig versenyeztünk, szereztünk helyezéseket, nyertünk bajnokságokat – jó időszak volt.
– Mikor került a történetbe a saját bor?
– A balatoni kötődés további erősítésére 1998 elején megvásároltuk a csopaki romot, amit sok év munkájával újraépítettünk, és amelyben ma élünk, és készítjük a borainkat. Egy újabb jó társaságba keveredtem, a magyar és európai borászok közösségébe.
A Jásdi Pince
– Mit jelent önnek a téli Balaton?
– Húsz éve már, hogy télen-nyáron itt élünk. A Balaton-felvidék egy jól működő része az országnak. Szép városokkal, mint Veszprém és nagyszerű falvakkal. Ráadásul az elmúlt 6-8 évben Csopak kiemelkedett mint borászati és gasztronómiai központ, úgyhogy aki itt télen unatkozik, szerintem csal.
– Mire számíthatnak azok, akik ebben az évszakban keresik fel a Jásdi Borteraszt?
– Egész évben, minden délután nyitva vagyunk a vasárnap kivételével, és teltház is van, így nem fogja egyedül érezni magát, aki hozzánk jön. Az állandó nyitvatartás mellett programokat is szervezünk. Minden hónapban egyszer eljön egy borászkolléga. Volt már itt Gere Attila, Szepsy István, Bárdos Saci a „Borász a kanapén” program keretében. A „Vörös Balaton” sétálókóstolót a Mikulás előtti hétvégén tartjuk, január utolsó hétvégéjén pedig már menetrendszerű az „Olaszrizling szerintünk”. Egy újdonságra is készülök, keddenként a saját borraktáramból és természetesen Jásdi-borokból tartok szűk körű, 6-8 tételes kóstolókat. Ha valaki nem jut el hozzánk, annak ajánlom a Lyukas óra címen most megjelent kötetemet.
– Ha tél, akkor melyik borát ajánlja?
– A Csopakit ajánlom, ami természetesen olaszrizling, és a Csopaki Kódex adta keretrendszer szerint országos szinten is legjobban szabályozott, garantált minőségű bor. Szerintem jó választás, ha az embernek vendégei vannak; az biztos, hogy ebből mindenki kér majd második pohárral is.
