Kicsi koromban szentül hittem, hogy csak azért állítjuk vissza az órákat október végén, hogy szebben ragyoghassanak a gyertyák ilyenkor a temetőben. Vajon miért gyújtunk gyertyát? És mióta? Kérdéseimmel Gyanó Szilvia néprajzkutatót, a Balatoni Múzeum munkatársát kerestem meg.
– Először is tegyük tisztába a dátumokat, mert sokan összekeverik Mindenszentek ünnepét a Halottak napjával.
– Igen, ez így van. Mindenszentek ünnepét a IX. század óta november 1-jén tartják, előtte május 31-én volt, az aznapra eső Mária-ünnepet máig is Mindenszentek Királynéja ünnepének hívják. Értelemszerűen csak a katolikus falvakról van szó, a protestáns vallások kifejezetten rossz szemmel nézik a katolikusok szentkultuszát. Mindenszentekkor minden megdicsőült lelket ünnepelnek, akik olyan sokan vannak, hogy lehetetlen őket egyenként megnevezni. A középkorban kápolnákat, templomokat is neveztek el így, és ennek az emlékét őrzi például Mindszentkálla a Balaton-felvidéken.
Ugyanebben az őszi időben azért a protestánsoknak is van ünnepük, október 31. a Reformáció napja. A Balaton-felvidéken sok evangélikus település van, ott inkább ezt ünneplik.
Halottak napja november 2-án van, de az archaikus gondolkodás szerint akkor kezdődik egy nap, amikor az előző véget ér, ez az oka annak tehát, hogy a halottainkért már november 1-jén gyertyát gyújtunk. Ez is középkori eredetű, mára pedig már vallástól független hagyománnyá vált minden vallású, sőt, ateista embereknél is.
– Mi lehet az oka, hogy a Halottak napja ennyire elterjedt ünnep lett?
– Mindannyian vesztettünk el már valakit, azt hiszem, és az emlékezésnek jó, ha van helye és jó, ha vannak keretei. Minden ember, minden kultúra próbálja felfogni a halál fogalmát, próbál ezzel kezdeni valamit, és ez nem egyszerű. Ezen a területen, a halottkultusznál összemosódnak a vallások, egyéni hiedelmek, elgondolások. Őszinte istenhívő emberek is tesznek pénzt a koporsóba a révésznek, ateista emberek is gyújtanak egy gyertyát szeretteikért, mert egy ősi hit vagy megszokás erre készteti őket. A gyertya a fényt, a világosságot, a lelket jelképezi nagyon régóta.
– A nagyobb ünnepek a népi hagyományokban sohasem egy napig tartanak, hanem hosszabb felkészülés előzi meg őket.
– Nincs ez másképp most sem. Októbert eleve Mindszent havának hívják, a hónap utolsó hetét pedig, amelyikbe beleesik november 2-a, Halottak hetének. Ilyenkor elkezdik takarítani, csinosítani a sírokat, készülődnek, sütnek-főznek, hogy mit, erre mindjárt rátérek. Persze, voltak dologtilalmak is. A Halottak hetében tilos volt földmunkát végezni, répát vermelni, ilyesmiket, mert megbolygathatja a holtak nyugalmát. Úgyszintén tilos volt mosni, bármilyen vízzel kapcsolatos munkát csinálni, hogy ne áztassák vízben a halottakat. Meszelni sem volt szabad, mert akkor ellepik a házat a férgek. Persze, a nép nagyon okos, ezek a dologtilalmak arra is kiváló lehetőséget adtak az asszonyoknak, hogy ne dolgozzanak, és helyette tudjanak inkább készülni, sütni-főzni az ünnepekre.
– Már másodszor jönnek szóba az ételek, most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi a szokás ilyenkor…
– Ami szinte az egész Balaton környékére jellemző, az a rétes. Veszprém, Zala és Somogy megyében is rétest sütnek Mindenszentekkor. Keszthely környékén szinte mindenki kacsát süt erre az ünnepre, Somogy megye északi részén pedig paradicsomos-húsos káposztát tesz az asztalra minden hagyománytisztelő háziasszony.
Az ételnek nem csak az élők számára van jelentősége. Sok helyen úgy tartják, hogy november 1-jéről 2-ra virradó éjjel visszatérnek a halottak a túlvilágról, ezért ételt hagynak nekik a temetőben, vagy a háznál. Bort, sót, kenyeret, rétest… Gyertyát is gyújtanak nekik, hogy visszataláljanak, sőt, még a múlt században is volt, aki éjjelre égve hagyta a villanyt a ház előtt, nehogy eltévedjen a hazajáró lélek.
