Hatalmas érdeklődés kísérte a média részéről a kölykök szabadba engedését. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park, valamit a Fővárosi Állat- és Növénykert szakemberei mellett rengeteg fotós és újságíró is bakancsot húzott, hogy jelen legyen az eseményen. Esőben és sárban jutott ki a népes csapat arra a területre, amit a nemzeti park szakértői már jó előre kinéztek a cicusoknak.
Három kölyök érkezett, de a testvérek közül csak kettő, egy kandúr és egy nőstény vált alkalmassá, hogy megkezdje önálló életét a vadonban. A harmadik macskát (egy nőstényt) még kicsit gyámoltalannak ítéltek ahhoz, hogy elengedjék, ezért ő egy fotócsapdás (automata fényképezőgéppel fotózott) kifutóba került ugyanezen a területen. Megfigyelik, hogyan reagál a prédára, és majd később döntenek arról, hogy elengedhető-e egyeltalán. Ő olyan szoros megfigyelés alatt van, hogy még az újságírók sem nézhették meg a kifutó kihelyezését, nehogy valaki megtalálja.
A „kis gyámoltalanka” ketrecét fotózva akkorát odacsapott és fújt, hogy majdnem hanyatt estünk ijedtünkben, úgyhogy megnyugodtunk, hogy előbb-utóbb belőle is vérmes vadmacska válik.
A kölyköket legyengült állapotban találták a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársai Keszthely környékén, és elsőként gyorsan a Petesmalmi Vidraparkba vitték, ahol Balogh Márta, a vidrák nagy szakértője vette őket gondozásba. Márta, akit a likeBalaton.hu is bemutatott, megcumiztatta őket, de rövidesen kiderült, hogy jobb helyen lesznek a Fővárosi Állat- és Növénykertben.
Balogh Márta így mesélt erről:
A Fővárosi Állat- és Növénykertben természetvédelmi munkát is végeznek, vagyis Magyarországon élő őshonos, vadon élő, védett, vagy fokozottan védett állatfajok olyan egyedeit segítik, amelyek megsérültek, elárvultak vagy legyengültek. Tavaly 108 különböző faj 1807 példányát gondozták, és ilyen esetekben a legfőbb céljuk az, hogy visszavadítsák vagyis visszaadják őket a természetnek.
Így mesélt erről Hanga Zoltán, az állatkert szóvivője:
Aztán elérkezett a nagy pillanat, vagyis a szabadon engedés. Oldalra felálltak a fotósok, hogy minél nagyobb helyet hagyjanak a kis macskáknak, arra gondoltunk, hogy gyorsan elfutnak majd, de nem így történt.
Egy percig is álltunk, miután kinyitották a ketrecüket, de csak nem akaródzott kijönni. A végén már úgy kellett kirázni őket, szegények persze nagyon megrémültek. A kandúr iramodott neki elsőnek, a nőstény viszont csak lapulva kúszott.
Nézzétek meg a videót:
Meg is sajnáltuk szegényt, hogy a doboz melegségéből most hirtelen a vadonban kell feltalálnia magát, de a rutinos szakemberek szerint ez a legjobb számukra.
– Gyorsan föltalálják magukat, nem kell elveszettnek gondolni őket – mondta Prof. Dr. Lanszki József, a Kaposvári Egyetem egyetemi tanára.
– 4-5 hónapos korukra már önálló életre képesek, és el lehet engedni, kár lenne őket fogságban tartani, mert tiszta vérű vadmacskák, a genetikai vizsgálat ezt mutatta.
Itt, a Nagyberekben teljes biztonságban vannak, a vadászat kizárólag a nemzeti parki hivatásos vadászok kezében van, itt idegenek nem járnak, nincs forgalom, nincsenek utak, ahol el lehetne őket ütni, nincsenek kóbor kutyák, amik veszélyt jelenthetnek rájuk – fűzte hozzá a professzor.
– Zalában és Somogyban is élnek vadmacskák, mivel itt változatos természeti területek, nádasok, gyepek, erdőfoltok váltakoznak, ami optimális a vadmacska számára. Főként szürkületben és éjszaka mozognak, kijárnak a gyepterületekre, ahol mezei pocokkal, erdei egerekkel, madarakkal táplálkoznak. Az idei év nagyon jó ilyen szempontból, sok az egér és a pocok, lesz bőven táplálék a számukra. A hó alatt is megtalálják a prédát, jó a hallásuk, szaglásuk, igazi vérmes vadászok.
Faodvakban, töltésoldalakban, üregekben, elhagyott rókakotorékokban laknak – mondta Lanszki József, aki hozzátette, hogy a vadmacskák számára a legnagyobb problémát a hibridizáció jelenti, vagyis, hogy a vadmacska képes párosodni a házimacskával, így félő, hogy előbb-utóbb beleolvad a házimacsakába. Ezért is fontos, hogy ezek a genetikailag tiszta állatok visszakerüljenek a természetbe.
Fotó, szöveg, videó: Krausz Andrea