A Magyar Bababarátok Egyesülete 23. alkalommal írta ki a pályázatot, amin rendszeresen részt vesz a Zala Megye Népművészetéért Alapítvány által működtetett keszthelyi babavarró szakkör is. Vezetőjüktől, Molnárné Riskó Erzsébet Népi Iparművésztől megtudjuk, az őszi versenyre sokféle babával lehetett nevezni, porcelán figurával, reborn babával (naturális csecsemő figura), gyurmából készült fimo babával, de a textil kategóriát is meghirdetik, ahova a népi, vagy történelmi viseletű babák tartoznak. Ez az ő terepük.
– Csoportosan és egyénileg is régóta ott vagyunk a mezőnyben, jó pár dobogós helyezést sikerült már elhoznunk – tér a részletekre Riskó Erzsébet, aki egyéniben annyi babért gyűjtött be, hogy kiérdemelte a Gyémántkoszorús Mester címet, így versenyzőként már nem, „csak” kiállítóként szerepelhet. Négy éve kapta meg az elismerő címet, miután 9 alkalommal végzett a verseny élvonalában.
Csók István Úrvacsora című korai festménye szolgált mintaként
Az idei kiírás lehetőséget kínált egy festmény megelevenítésére is, amihez nagy kedvet érzett a csoport. Némi kutatás után kiválasztották Csók István Úrvacsora című, 1890-ben készült képét, amivel Párizsban aranyérmet, Bécsben állami nagy aranyérmet nyert a sáregresi születésű művész. Mint láthatjuk, a keszthelyi babavarróknak sikerült felzárkózniuk az „aranyos” előzményekhez, az ő munkájuk is a legfényesebb érmet érdemelte ki a győri Zichy- palotában megrendezett impozáns, nyolc termet megtöltő kiállításon.
Csók István – szülőfaluja előtt tisztelegve – sáregresi viseletben ábrázolta a kép szereplőit, ez volt tehát a feladata az adaptáció megalkotóinak is.
A Riskó Erzsébet által vezetett szakkör munkája aranyérmet ért az országos versenyen Fotó: Magyar Hajnalka
– Nekiláttunk megformálni és felöltöztetni a 11 figurát, de a festmény nem csak embereket ábrázol, az enteriőrt is életre kellett kelteni – folytatja a szakkörvezető. – Szerencsére számíthattunk a barátainkra, Kevi Farkas Zsolt ötvösmester elkészítette a kelyheket és a kancsót, Jankovics Tamás fafaragó az oltárt, Molnár Eleonóra festőművész pedig megfestette az alapot és a hátteret.
A komplett mű közel egy négyzetméteres alapon áll, a figurák pedig 35 centiméter magasak. A tisztelendő atyát és az egyik lánybabát közösen készítették, a többi kilenc szereplő mind a szakköri tagok egyéni alkotása. A végeredmény rávilágított arra is, hogy még egy realista festmény sem szolgai másolata a valóságnak, sok egyéb szempont vezérli az alkotót. Az elkészült babákat ugyanis lehetetlen volt úgy elrendezni, hogy egy az egyben a festmény kompozícióját lássuk viszont…
Forrás: zaol.hu
