„A Balaton átúszását hétfőn tartotta meg a Magyar Úszó-Egyesület. A Balaton átúszására hárman vállalkoztak; úgymint Gráfl Károly és Halmai Zoltán bajnokok, a M. V. E. tagjai, továbbá Anderle Alajos , a bécsi amatőr úszóegyesület tagja. A versenyzők délelőtt 10 órakor indultak el a balatonfüredi Stefania-jacht-egyesület csónakházától. Az úszókat számos csónak és jacht követte, mig a balatonfüredi nyaralók e célra bérelt hajón követték az érdekes versenyt. Gráfl az egész verseny alatt elöl volt, elsőnek is érkezett be, mellette erősen tartotta magát Anderle, míg Halmai 2000 méter után már föladta a versenyt. Gráfl 4 órakor érte el a kitűzött célt, a siófoki mólót, s a 17 kilométernyi utat 6 óra 3 percz alatt tette meg. Míg tavaly 1 órával hamarabb. A nyertest Siófokon nagy közönség éljenezte és tapsolta meg.” – tudósított a Keszthelyi Hírlap, 1899 augusztusában az első, rendszeres Balaton átúszó versenyek egyikéről.
Ezt a vetélkedést is az a Grafl Károly (1878-1945) nyerte meg, aki olyannyira elkötelezettje lett a nagy tónak, hogy nevét is megváltoztatta (1899-ben), Balatonira.
1896 és 1904 között többször átúszta a tavat és nevéhez fűződik a Balatoni Úszók Egyesületének megalapítása is.
Nemcsak kiváló úszóbajnoknak számított, hanem a birkózásban és az ökölvívásban szintén jeleskedett.
A Balaton átúszás olyannyira kapcsolódott Grafl Károlyhoz, hogy amikor 1905-ben nem adta be nevezését, az átúszás elmaradt, és csak két évtized múlva rendezték meg újból.
Az úszás mellett a vízipóló volt a másik, hozzá igazán közelálló sportág, melyet a szintén kiváló úszó és sportember, bátyjával, Grafl Ödönnel közösen űztek. Az edzőtáborokra is javarészt a Balatonnál került sor.
Porzsolt Gyula siófoki ún. „indián táborában” 1895-ben a Grafl fivérek olyan neves úszóbajnokkal edzettek együtt, mint Hajós Alfréd és Bauer Rudolf.
Az első vízipóló meccsre szintén a tónál került sor, Siófokon. A korabeli forrás így emlékezett meg erről a kiemelkedő sporttörténeti mérföldkőről: „Az angol tréner eleget tett a megbízatásnak, beküldte a labdát, amely a nyári délutánon belecsobbant a „Csaszi” zöld vizébe. A fiatalok vidám rikoltozással fogadták. Érdekes játék, új szórakozás. Ez tetszett mindenkinek, aki ott volt és szép számmal jelentek meg.
Ott volt a két Grafl-fivér. A szálas Ödön, meg a tömzsi, bikaerős Károly, a Balaton-átúszó, aki ekkor már a Balatoni nevet használta. Ott volt a nyurga, pompásan úszó, fiatal Halmay Zoltán, a fiatal, temperamentumos Kiss Géza, a robusztus Ónódy József, a herkulesi. termetű Jónás István – a jelenlegi vizipólókapitány –, a két Haraszti-fivér: Kálmán és Lajos, Sugár Elemér, a lányosképű, fiatal Karkas Rezső, meg többen mások is. A labdával mindjárt vidám játékba kezdtek, nagyokat dobtak, egymás fejéhez vagdosták és csak úgy visszhangzott a nevetés egy-egy telitalálat után.
Az első délután csak a játéké volt, de később Füzesséry Árpád, az angol sportlapokban olvasottak alapján kapukat csináltatott és megpróbált szabályok szerint játszatni a vizipólólabdával. Kicsit hosszadalmasan tanultak meg a labdával bánni és a vizipóló magyarországi premierjére, csak két évvel később: 1899 július 30-án került a sor – Siófokon, ahol a Sió füzesei alatt játszott egymással a Magyar Úszó Egyesület két csapata és az első találkozás 1:1 arányban eldöntetlenül végződött.
A MUE volt akkor a legnagyobb uszóegyesület, a MUE volt a vizipóló úttörője is és 1901 nyarán, ugyancsak Siófokon újra szembeállította két csapatát, hogy egymás között eldöntsék a klubbajnokságot.”
Balatoni Károly sikeres sportpályát hagyott maga után, de sajnos a halála igen tragikus: 1945 márciusában a németek agyonlőtték. Balatoni Károlynak, aki Szekrényessy Kálmán mellett az egyik leghíresebb tó-átúszónk sajnos a nincs emléktáblája e vidéken, érdemes lenne a XXI. századi utódoknak méltóképp megemlékezni róla.