Arról a vízparti tervről van szó, ami mind a negyvennégy település esetében meghatározza majd a vízparti területek felhasználását. Az erről szóló terveket október végén kapták meg az önkormányzatok, hogy november 8-ig véleményezzék azokat. A tervek egyébként nyilvánosan hozzáférhetők és az elmúlt időszakban az önkormányzatok is tárgyalták azokat amellett, hogy a véleményezésre biztosított határidőt rövidnek tartották. A Miniszterelnökség eztán a határidőt kitolta, de arról is tájékoztattak, hogy a vélemények feldolgozásával nem zárják le az egyeztetéseket, párbeszédre településenként is lesz lehetőség a továbbiakban.
A vízparti területek felhasználásáról szóló tervekre adott nyilvános reakciók közül a leghangosabb tiltakozást az északi parton, Balatongyörök és Vonyarcvashegy térségébe tervezett ipari kikötő kérdése váltotta ki, aminek a megvalósulása a jelenlegi állás szerint erősen kérdéses. Múlt hétvégén egy több mint nyolcezer tagot számláló Facebook-csoport kezdeményezésére tiltakozó demonstrációt is tartottak a vonyarcvashegyi Szent Mihály kápolnánál, s mostanra az érintett önkormányzatok sem támogatják, hogy a partszakaszon olyan kereskedelmi kikötő létesüljön, amely ipari célokra használt hajóknak ad helyet. Ilyen hajói többek között a hajózásnak, a vízügynek és magánvállalkozóknak is vannak, amikkel például kotornak vagy szállítanak.
Ezek már csak azért sem férnek meg a közforgalmú kikötőkben, mert esztétikailag nem oda illők, ám a feladat, amit végeznek nélkülözhetetlen a Balaton üzemeltetésében.
A vízminőség védelme is feladatokkal jár, a strandokon és a kikötőkben az iszaposodás miatt mederkotrásokra van szükség illetve a partvédő műveket is karban kell tartani. A jól ismert, vöröskőből kirakott partvédőművek süllyednek, a köveket a víz koptatja, ezért cserélni kell azokat, hogy funkciójukat betölthessék, vagyis a víz ne hódítsa vissza a partot. Az említett munkálatoknál a vízi közlekedést és szállítást azért alkalmazzák, mert közúton nemcsak drágább eljuttatni a parti kövezés cseréjéhez vagy egy móló építéséhez, felújításához szükséges anyagot, de a környezetkárosító hatások is erőteljesebben érvényesülnének.
Tiltakozik a lakosság, de amit a tudomány mond a Balatonról, az a közös érdek
Szakemberek szerint hosszú távon nem az a kérdés, hogy szükséges-e az ipari feladatokat végző hajóknak kikötőt építeni a Balatonon, hanem az, hogy konszenzussal hol valósulhat meg egy ilyen kikötő. A terület ismerői szerint az északi part azért kézenfekvő, mert az ipari tevékenység egyik központi eleme a kő, ami a déli part közelében nem hozzáférhető alapanyag. Annak tehát csekély a valószínűsége, hogy a szükségszerűnek tartott ipari célú kikötő megépítése a déli partot érintse. Az elhelyezkedés szempontjából ugyancsak fontos kérdés, hogy a mederkotrások során keletkezett iszap befogadására alkalmas zagytározó is egyetlen helyen működik, az északi parti Balatongyörökön. A szakmaközi egyeztetéseken többek között ezért is merült fel éppen ott az ipari kikötő létesítésének terve.
A Balaton jövőjét, az épített és természetes környezet változásait nemcsak a szakértők, a kutatók, de a közvélemény is fókuszban tartja. A téma érzékenységét jelzik az elmúlt időszak tiltakozásai többek között a kikötőépítési tervekkel összefüggésben, de a beruházások miatt a nádasok területének csökkenése is foglalkoztatja a lakosságot.
A Balaton vízbázisának sérülékenységére, a nádasok helyzetére az elmúlt hetekben a Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója is többször reflektált. Jordán Ferenc egy rádióinterjúban úgy fogalmazott, amit a tudomány mond a Balatonról, az a közös érdeke mindenkinek, véleménye szerint azonban nem szabad rövidtávú érdekek miatt feláldozni a hosszabb távú értékeket. Ők azt szeretnék elősegíteni, hogy egy tiszta vizű, egészséges tavi ökoszisztéma legyen a Balatonban.
Forrás: sonline.hu
