A Balaton fővárosában, Keszthelyen született és Sármelléken nevelkedett.
– Csak félig vagyok sármelléki, mivel édesapám mélyebb Zalából, Dióskálból származott. Az ottani nagymamánál töltött rengeteg idő, főképp a nyári szünetekben, igen meghatározó volt a természet iránti érdeklődésem kialakulásában és fenntartásában. Rengeteg lehetőségem nyílt ekkor a zalai réteken, mezőkön és erdőkben kirándulni a családommal, barátaimmal és néha akár egyedül is – idézte fel a kezdeteket Csizmadia Tamás, aki különösen nagy jelentőséget tulajdonít az élet tudománya iránti elköteleződésében a közeli Kis-Balaton élővilágának is.
A természet közelsége már a korai gyermekkorában mélyen megérintette. Kicsit mindig is úgy érezte magát, mint a Tüskevár című regény főhőse, Tutajos.
Dr. Csizmadia Tamás a tanszéki elektronmikroszkópnál
Fotó: Nagy Laura
– Az igazán nagy fordulatot 11 éves koromban, Ferge Józsefné környezetismeret órái hozták el. A tanárnő olyan mély szeretettel, lelkesedéssel és átéléssel mesélt nekünk az élővilág szépségeiről, hogy már akkor eldöntöttem: az élő természet kutatója leszek – emlékezett vissza élete egyik legmeghatározóbb élményére. – Akkoriban a diáktársaimmal főként a legújabb számítógépes játékokról lehetett beszélgetni, ami engem egyáltalán nem vonzott, mivel a régebbi otthoni gépünkön nem futottak el azok a játékok. Ezért sok időt töltöttem egyedül. Mivel a növények és az állatok egyébként is sokkal jobban érdekeltek, egyszer megkértem a szüleimet, hogy vegyenek nekem egy színes, vadvirágokról szóló könyvecskét. A Vadvirágok – Határozó kézikönyvek című sorozat egyik darabja volt a legelső szakmai kötetem, amely alapjaiban határozta meg a további pályafutásom. Rengeteget tanultam belőle, az ötödik osztály végére egy-egy séta alkalmával pedig már elég jól azonosítani tudtam a leggyakoribb vadvirágokat magyar és latin nyelven is.
1998-ban, ezzel a könyvvel kezdődött minden. Ekkor még nem tudta igazán, hogy orvos vagy az élet tudományával foglalkozó kutató, azaz biológus legyen. Édesanyja tanácsára a későbbiekben az utóbbit választotta.
– A keszthelyi Vajda János Gimnázium biológia-matematika tagozatán folytattam a tanulmányaim, ahol 2006-ban érettségiztem. Majd felvételt nyertem az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológia alapszakára (BSc – Bachelor of Science). Ebben az időszakban az utolsó év volt igazán meghatározó, ahol akkori témavezetőm, Dr. Lőw Péter (az ELTE Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszék tanszékvezető egyetemi docense – a szerk.) irányítása alatt elkészítettem az alapszakos szakdolgozatomat a sejten belüli fehérjebontás témaköréből.
Ő volt az, aki a szakdolgozati védésem után hívott meg magához, hogy nála készítsem az MSc (Master of Science) szakdolgozatom is. Végül 2013-ban diplomáztam molekuláris genetika, sejt- és fejlődésbiológia szakirányon. MSc-s tanulmányaim alatt találkoztam a sármelléki nagypapám borospincéjéből már jól ismert ecetmuslicákkal (tudományos nevükön Drosophila melanogaster), mint modellállatokkal. Mesterszakos tanulmányaim alatt sajátítottam el a tanszéken a muslicagenetika és sejtbiológia alapjait.
Kutatásaik modellszervezeteit, a muslicákat kis üvegcsövekben tenyésztik, melyeket papírdobozokban tárolnak Fotó: Győrffy Ákos
– Ekkor kezdtem a muslicalárvák nyálmirigyével, pontosabban annak sejtjeiben zajló sejtes önemésztő folyamatokkal (idegen szóval autofágia) foglalkozni.
A téma jelentőségét jelzi az a tény, hogy a sejtes önemésztés egyik fajtájának (makroautofágia) a kezdeti mechanizmusát kontrolláló gének feltárásáért adták 2016-ban Ohsumi Yoshinorinak az orvosi-élettani Nobel-díjat.
Biológus mesterdiplomájának kézhezvételét követően, Lőw tanár úr meghívására jelentkezett az ELTE Biológiai Intézetének Biológia Doktori Iskolájába, ahol 2013-ban csatlakozott Dr. Juhász Gábor autofágia kutatócsoportjához, akinek javaslatára a muslicalárvák nyálmirigyében zajló különleges sejtes önemésztési folyamattal, a krinofágiával kezdett el foglalkozni.
Transzgenikus muslicabábok, melyek nyálmirigyeiben UV fény hatására zölden fluoreszkáló fehérje világít Fotó: Dr. Merényi Zsolt
– Ezekben a nyálmirigysejtekben kezdetben emésztő enzimek termelődnek, melyek segítik a muslicalárva táplálkozását. Később a lárvák bábozódása előtt ezek a sejtek működést váltanak, és az emésztő enzimek helyett ragacsos váladékot, úgynevezett glue-t termelnek, melyet a mirigysejtek kiürítenek magukból. Ezzel a váladékkal pedig adott felülethez képes a bábozódó állat saját magát felragasztani, így biztonságos helyen tud fejlődni kifejlett muslicává, amit szinte már mindenki ismer. A nyálmirigysejtek az általuk termelt ragasztóanyagot membránnal határolt váladékszemcsékben (szekréciós granulumokban) tárolják. Ennek egy részét attól függően ürítik ki, hogy épp mennyire van szüksége az állatnak saját maga megfelelő felülethez történő ragasztásához. Viszont a sejt jóval többet termel ebből a váladékból, mert nem tudhatja előre, mennyit is kell majd kiürítenie. A mirigysejt a citoplazmájában maradó, felhasználásra nem kerülő váladékszemcséket pedig igen gyorsan lebontja, melyet úgy old meg, hogy azokat emésztőenzim tartalmú sejtszervecskékkel (lizoszómákkal) egyesíti.
Ezt a folyamatot hívjuk tehát krinofágiának. Az emésztődés során felszabaduló anyagok pedig visszajutnak a citoplazmába, így újra felhasználhatóvá válnak a sejt számára – részletezte a sejtes önemésztő folyamatok (különösen a krinofágia) lényegét a szakember.
– Miért jó muslicákon ilyen vizsgálatokat folytatni?
– A muslica sejtjei nagyon hasonlóan működnek az ember sejtjeihez. A bennünk zajló és alkalomadtán elromló, ezáltal betegséget okozó folyamatokat muslicákban is jól vizsgálhatjuk, mivel rendkívül gyorsan szaporodnak, olcsó a fenntartásuk, és az összes génjüket ismerjük, ezáltal könnyű őket genetikailag manipulálni. Az emberi betegségek különféle genetikai eljárásokkal megjeleníthetőek a muslicákban is: például az Alzheimer-kórt kifejlett Drosophilák szemein lehet modellezni és ezen betegséget okozó mechanizmusokat tanulmányozni.
A krinofágia túlműködése az emberben például akut hasnyálmirigy gyulladás, illetve cukorbetegség kialakulásához vezethet. Az általunk vizsgált sejtbiológiai folyamatok pedig rendkívül konzerváltak: azaz nagyon hasonló genetikai apparátus kell a működtetésükhöz az emberben és a muslicában is. Ez teszi utóbbiakat igazán kiváló modellállatokká.
A nyálmirigysejtekben epifluoreszcens mikroszkóp segítségével jól azonosíthatóak a sejtek életfolyamatait irányító sejtmagok (kék), valamint a nagy mennyiségű, váladékot tartalmazó hólyagocskák (rózsaszín köröcskék) Fotó: Dr. Csizmadia Tamás
– A krinofágia folyamatát 1966-ban fedezték fel. Molekuláris mechanizmusáról, azóta csak igen keveset tudunk. A folyamat lezajlásához szükséges legelső géneket a mi kutatócsoportunk fedezte fel 2018-ban, melyről a New York-i Rockefeller Egyetem által kiadott sejtbiológiai szakfolyóiratban, a neves Journal of Cell Biology-ban jelentettük meg eredményeinket. Érdekességként megemlítendő, hogy 52 évvel korábban, ugyan ebben a folyóiratban közölték a krinofágia felfedezéséről szóló tanulmányt is. A 2018-ban publikált eredményeink alapján írtam a doktori (PhD – Philosophiae Doctor – latin) dolgozatom, melyet 2018 őszén védtem meg. Doktori fokozatomat pedig 2019 februárjában szereztem. 2019 december elsejétől neveztek ki a tanszék egyetemi adjunktusának. Kutatási feladataim mellett jelentős mértékben foglalkozom oktatással is: összehasonlító állatszervezettant és sejtbiológiát tanítok biológia BSc-s, biológus MSc-s és osztatlan biológia tanárszakos hallgatóknak.
A tudomány iránti elkötelezettségéhez nagymértékben járult hozzá unokatestvére, Dr. Csizmadia Szilárd csillagász, aki már 12 éve Berlinben él családjával, és más csillagok körül keringő bolygókat (úgynevezett exobolygókat) fedez fel.
– Az egyik legfőbb hobbim, unokatestvérem hatására a csillagok megfigyelése. Mindig is lenyűgözött a csillagos égbolt látványa, a tudat, hogy mennyire határtalannak tűnik az általunk ismert Univerzum. A zalaegerszegi Vega Csillagászati Egyesület elnökségi tagjaként főként galaxisokat, és halott csillagok maradványait vizsgálom az égbolton a nemrég vásárolt 25 cm-es Newton távcsövemmel. Emellett a bringázás is az egyik kedvenc időtöltésem. Sokat jártunk – és járunk mind a mai napig – barátokkal a Kis-Balatonnál, a berekben, Keszthelyen, alkalomadtán még Dióskálon is bringával. Az általam különösen kedvelt országúti kerékpárral ugyan terepre nem nagyon lehet menni, viszont az alkalmasabb utakon jobb kondíció esetén akár 30 km/h feletti átlagsebességgel haladva dinamikussá válik minden, ami segít kitisztítani a gondolataim és átadni magam a környezetemnek – hangsúlyozta. – A másik nagy kedvencem a zene, amit többféleképpen is meg lehet élni: csak hallgatod; vagy épp teljesen beleéled magad; énekelsz, – én például a gitáromat pengetem néha – vagy pedig táncolsz rá. A latin tánc, főként a salsa különösen vonzó számomra, mivel igen komoly figurák kombinációival lehet szórakoztatni a hölgyeket, tehát fejben is nagyon ott kell lenni hozzá.
Adjunktusként a továbbiakban is a legmagasabb szinten szeretné átadni tudását a leendő biológus-kutató és biológia tanár nemzedéknek, továbbá feltárni a szekréciós granulum lebontás minél teljesebb molekuláris alapjait, melynek eredményei idővel bekerülhetnek akár az orvosi tankönyvekbe is.
– A kutatóknál elvárás, hogy néhány évet külföldön töltsenek, más közegben, laborban, új technikákat megismerve, hogy az ottani tudást hazahozva itthon kamatoztathassák a továbbiakban. Ennek fényében a jövőben én is eltöltenék néhány évet valamelyik külföldi laborban. Habilitálnék is, melyhez először az igencsak komoly publikálási és oktatási előfeltételeket kell teljesítenem. Emellett fent tartanám a kapcsolatom Sármellékkel, illetve az ottani általános iskolával. Kezdeti lépésként a közeljövőben egy olyan előadást tervezünk, melynek keretében mesélni fogok az ottani gyerekeknek a természetről, a kutatásról, különösen arról, hogy milyen az, amikor pénzt kapsz azért, amit nagyon szeretsz csinálni.
Forrás: zaol.hu
