Sok száz év magyar és európai történelme jelent meg a hévízi Belvárosi Múzeum tárlatán. A Mesélő üvegek cím akkor válik igazán beszédessé, ha az ember a kurátorral beszélget, aki hat magángyűjtő anyagából állította össze a kiállítás több mint ezerdarabos anyagát.
Hermann Katalin, a Festetics György Művelődési Központ igazgatója nem mellesleg üvegművész, és először a díszműüvegek világába kalauzol, amelyeket a tárlat egy hangulatos enteriőrben mutat be. Kisvártatva el is dönthetjük, amit látunk, az a szelfi vagy az emlékgiccs elődje. Válasz nincs, csak (rá)csodálkozás.
Régen így nézett ki egy szódakészítő berendezés
– A biedermeier fürdőkúra-poharak eredetileg azért születtek, hogy az ivókúra során legyen mibe tölteni a gyógyvizet – mondja Hermann Katalin. – Törekedtek arra, hogy mindegyik különböző legyen, így ezek egyedileg, magas minőségű kézműves munkával készültek, s nem tartoznak készletekhez. Egy-egy ilyen darab ára jelenleg egymillió forint körül van. A fürdőkúrázás, egyáltalán az utazás hajdan az arisztokraták kiváltsága volt, s egy-egy kiruccanás akár három hónapig is eltartott. A fürdőhelyekről poharakat vittek haza emlékbe az akkori turisták, amiket a kitelepült mesterek, művészek helyben készítettek el. Ezek – jellemzően a biedermeier korra – otthon a vitrinbe kerültek, majd a következő esztendőben, akár egy másik helyen, újabbakat vásároltak a pihenő, gyógyuló gazdagok, s így gyarapodott a míves házi kollekció.
Ügyeltek a minőségre. A Dreher, a Gschwindt, a Hazai Likőrgyár, az Adriatica és más likőrgyárak palackjai
Pattantyús Gergely üvegtervező iparművész a megnyitón ezeket a szelfi elődjének nevezte, hiszen így maradt emlék egy-egy helyszínről, Hermann Katalin viszont azt mondja, a kúrapohár a nyaralási emléktárgyak őse. Gyakorlatilag mindkét álláspont megfelel a valóságnak. Később, ugyanezen logika mentén, barátság- és hazafias emlékpoharak is készültek.
– Hatszáz fürdőhely volt az Osztrák-Magyar Monarchia területén, köztük kisebb, szerényebb, úgynevezett „parasztfürdők” is – folytatja Hermann Katalin. – Sok esetben onnan tudjuk, hogy ezek egyáltalán léteztek, mivel fennmaradtak onnan származó poharak, rajtuk a település nevével vagy egy-egy jellegzetes épületével. Ezek tehát nagyon fontos dokumentumai a kornak. Az akkori mesterek számos technikai bravúrt alkalmaztak, mint például a színezés, a hámozás, a gravírozás, az aranyozás, a tárlaton pedig látható olyan pohár is, amelynek az aljába ezüstpénzt ágyaztak, ami mozog.
Az üvegmívesek a humornak sem voltak híján, akad darab, amelynek egyik oldalán szépen kidolgozott karikatúra látható egy házaspárról, a másikon pedig egy huncut, erotikus kép van – vagyis aki iszik, mást néz, mint aki látja őt. S hogy melyik fele merre fordult, az csak a véletlenen múlt. De akár üzenni is lehetett vele…
Különleges technikák, míves kidolgozások. Hermann Katalin a díszműüveges enteriőrben Fotók: PBÁ
A Belvárosi Múzeumban találni néhány jelenkori, limitált szériás, különleges ásványvizes üveget, másutt pedig a régiek sorakoznak, de azokba biztosan nem került hévízi víz, teszi hozzá az igazgató, mert azt nem érdemes palackozni: frissen igazán kincs, később veszít a gyógyhatásából.
A nagyobbik teremben csomagolási üvegek sorjáznak, amelyek azért maradhattak fenn, mert régen ezek komoly értéknek számítottak. Mivel kevés és drága volt az üveg, az emberek feltették a padlásra ezeket, őrizgették, s ha el akartak rakni valami folyékonyat, hát elővették.
A mai üdítős, italos, gyógyszeres flaskákat simán kidobjuk, jó esetben szelektíven gyűjtjük, de régen ez nem így volt, magyarázza az iparművész-kurátor, és elárulja, a gyűjtők még ma is leginkább a padlásokról gazdagítják saját kollekciójukat. A többség tematikus vonalon mozog, ki-ki a szikvizes, sörös, gyógyszeres vagy „alkoholtartalmú” üvegekért rajong, Hermann Katalin például a zwackos remekek specialistája. Történelmi adalék: a vállalatot, amely a csomagolást illetően is kitett magáért, 1790-ben dr. Zwack József alapította, aki a Habsburg-család orvosa volt, az Unicumot pedig II. József király számára készítette el, orvosság gyanánt. A legenda úgy tartja, amikor az uralkodó megkóstolta a gyógynövényes egyveleget, így kiáltott fel: „Das ist ein Unikum!” – hát innen kapta a nevét.
Hat magángyűjtő anyagából állt össze a több mint ezerdarabos tárlat
S ha már ez a kor, akkor itt a kísérő, a szóda, amit Jedlik Ányosnak köszönhetünk. Sokan a villanymotorral, a világítással és más fizikai-műszaki szabadalommal kötik össze a nevét, de találmányai között ott a szikvíz is, amit 1826-ban készített először, ajándékul bencés rendtársainak. Ehhez megalkotta az apparatus acidularis nevű berendezését, amit „savanyúvízi készület”-nek nevezett. A szóda azonban később nem csak szomjoltóként és fröccshozzávalóként funkcionált.
– Azért volt nagyon fontos, mert folyóvíz volt – magyarázza egy Jedlik-féle ballon előtt Hermann Katalin.
– Hajdanán nem volt bekötött vízvezeték, így nem tudták a vizet áramoltatni, mozgatni. Ma erre ott a csap, de régen a kútból merték fel, s állt az edényben napokig. A szódát, tisztított vízként, sebek lemosására használták, lehetett patikában is kapni szikvizet, és tisztálkodásra is szolgált. Volt például egy deciliteres kiszerelés, ami elfért egy ridikülben, és ezt a hölgyek saját felfrissítésükre alkalmazták.
A Hévízen látható szódásüvegek némelyike egyfajta corpus delicti, tárgyi bizonyíték arra, hogy a balsors régen tép, s megbűnhődte már e nép a múltat, jövendőt.
Száz éve, Trianon tragédiája után megjelentek olyan szódásüvegek, amelyek a kor jelszavát, a „Nem. Nem. Soha!” feliratot viselték, s amelyiken volt porcelánfej, azon gyakran feltűnt a piros-fehér-zöld trikolór. Aztán jött ’49, a kékcédulás választás, ami után az új rezsim még a szódásüvegekbe is beleszólt. A feliratot és a háromból legalább az egyik színt le kellett csiszolni, hogy ne legyen olyan hazafias a ballon.
– Mindkét változat látható nálunk – mutatja Hermann Katalin. – S hogy a feliratos üvegekből maradtak fenn példányok, az annak köszönhető, hogy 1949 után sokan, dacolva a korszellemmel, a lecsiszolásra, az „üvegcenzúrázásra” (is) azt mondták: nem, nem, soha…
Az üveges tematika később is folytatódik a kiállítóhelyen: a Boldog Békeidők Hévíze rendezvény keretében májusban korabeli patikaüvegekből és porcelánokból nyílik kiállítás.
Forrás: zaol.hu
