Ritka, hogy ez a négy dimenzió egymás mellett, egy bokorban mutassa meg a magyar műveltségnek a különféle lehetőségeit: az örököltet, a kollektív kultúrát és magas művészetet – ahogy magától bomlott ki, mindenféle kényszer nélkül, otthon, családi ünnepeken. Talán ez volna a lényeg ebben a műsorban: megmutatni, hogy ezek egy-gyökerűek. Az agynak és a szívnek különféle zugait érik utol.

Amikor az emberi szó már kevés – szóljon a dal. Amikor az emberi hang is kevés, zengje el a húr, vagy a lyukas bot, amit ember a szájával soha nem tud elmondani – de hát ember van mögötte. Mikor már a zene is kevés, kirúgja az ember maga alól a széket, kezével, lábával, a testével kezd muzsikálni – tehát táncol.

Nyitókép forrása: Facebook/Berecz András – fotó: Laszlo Emmer Photography