A pécsi Művészeti Gimnáziumban Lantos Ferenc tanítványaként érettségizett Major Kamill 1972-ben Párizsba érkezett, majd beiratkozott az ottani iparművészeti főiskola grafika szakára, ahol azután hosszú évekig tanított is. Azóta is Franciaországban él és alkot, számos baráti és munkakapcsolat fűzte/fűzi a legjelentősebb franciaországi magyar képzőművészekhez, akik között ott van Hantaï Simon, Reigl Judit, Székely Vera, Molnár Vera, Jean-Pierre Yvaral (Vasarely), Pátkai Ervin, Anna Márk, Lucien Hervé, és még hosszan folytatható lenne a sor. Ebben a közegben alakult és teljesedett ki művészete, ennek köszönhető, hogy bár Magyarországon is kiállított, neve a szélesebb közönség előtt mégsem általánosan ismert idehaza.

Itt járhatod körbe a kiállítást. A kulturális élet nem áll meg, haladj vele te is előre és meríts energiát ilyen elfoglaltságokból!

Az ékírásos agyagtáblákon fennmaradt történet nemcsak verbális erejével, hanem piktografikus jelekből és szimbólumokból álló vizuális rendszerével is máig nagy hatást gyakorol a művészre. Major agyag helyett nehezebben megmunkálható fatáblákba vési ki reliefjeit, amelyeken a formák ritmusa mellett fontos szerep jut a fény-árnyék hatásoknak is. A táblák egy része monokróm, másokon mindössze két szín jelenik meg. A rácsszerkezetű, hálós képek is pozitív-negatív felületekre épülnek, csakúgy, mint a Hantaï Simonnal közös munka hatására született, gyűrt, kötözött anyagokból, sokszor papírból készült absztrakt kompozíciók. Azonban míg Hantaït a megkötözött, befestékezett csomókból kibontott absztrakt mintázat izgatta, Majornál a csomók térbelisége, plaszticitása lesz hangsúlyos, ahogy a gyűrt, összecsomózott anyagokból antropomorf alakzatok születnek.

Nyitókép: Műcsarnok hivatalos sajtófotó