1927-ben kora tavasszal egy rendkívüli betöréssorozat zajlott Keszthelyen.
Egy nap alatt törtek be a fiúiskolába, a lányiskolába, az akadémiai épület igazgatói irodájába – innét egy diplomát és egy tejellenőri bizonyítványt vittek el – és megpróbáltak betörni az adóhivatalba is.
Aznap a Festetics-kastélyban is történt egy meghökkentő dolog. A hercegi előszobából eltűnt a herceg úr, Festetics Tasziló télikabátja. Ez hirtelen fel sem tűnt volna, de a helyére egy ócska, kopott kabátot akasztottak, ami azonnal szemet szúrt a személyzetnek. Ennek a régi kabátnak a zsebében szokatlan módon egy arany fülbevaló volt.
– De hogy került a fogasra a régi kabát, és hol lehet a herceg úr télikabátja?
– A csendőrök elkezdték a nyomozást, de nem jutottak eredményre, és a kastélyban sem látott senki semmi szokatlant. Azt sem tudták, hogy valaki kintről ment-e be elcsenni a kabátot, vagy esetleg egy alkalmazotton kell keresni az értékes ruhát.
– Megoldották a rejtélyt? Meglett a kabát?
– A véletlen segített a nyomozásban. Nyáron egy szarvasi fiatalember a kelenföldi pályaudvaron felismerte egy régi ismerősét, Péterfi Jenőt, aki őt 30 ezer lejjel becsapta. Annak idején megkérte, hogy Nagyváradról hozza el neki a takarékszámláján levő összeget. Péterfi a pénzt kivette a takarékból, de a barátjának egy fillért sem adott, eltűnt. A pályaudvaron azonban nem tudott elmenekülni, így az átvert barát bevitte őt a csendőr irodára.
Péterfi nem volt ismeretlen a detektívek előtt, már kétszer ült börtönben szélhámosság miatt.
– Miért volt börtönben?
– A korábbi börtönbüntetését, melyből 1926-ban szabadult, azért kapta, mert több mint 86 budapesti vendéglőstől csalt ki pénzt. A Magyar Rendőr című lapra kellett nekik előfizetni, apró szépséghibája volt az esetnek, hogy a lap már nem létezett. Péterfi azt mondta a vendéglősöknek, hogy amennyiben nem fizetnek elő a lapra, azt az italmérési engedélyük bánja. A szélhámos valahogy tudott üres előfizetési blankettákat szerezni a fél éve megszűnt lapról, így tudta rászedni a vendéglősöket.
– A csendőröknek bevallotta a keszthelyi betöréseket?
– Nem a keszthelyi betöréssel kezdte a vallomását. Azt állította a detektíveknek, hogy ő a nagy kastélyfosztogató. Felsorolta, hogy a Felvidéken és az ország területén hány kastélyt rabolt ki szinte teljesen. Diktálta a helyiségeket, a kastélyokat, a detektívek pedig szorgalmasan jegyzeteltek.
Kiderült, hogy a történet nagy része nem igaz, vagy nem is létezett olyan település, amit Péterfi mondott, vagy ott nincs kastély, vagy van kastély, de nem történt ott bűneset.
Erről a Magyarország című lap is beszámolt:
A lista végén a keszthelyi Festetics-kastély is szerepelt, a detektívek minden remény nélkül felhívták a keszthelyi csendőrséget, és ők váratlanul megerősítették, hogy tavasszal ebben a kastélyban valóban volt betörés. Eltűnt a herceg úr télikabátja és néhány apróság, ami könnyen zsebre tehető volt.
– Megtalálták a kabátot?
– Nem. Házkutatást tartottak a szélhámosnál, de a herceg télikabátja nem volt meg, viszont megtalálták a gazdasági akadémiáról ellopott oklevelet és a tejellenőri bizonyítványt is.
– Mire volt jó egy tejellenőri bizonyítvány?
– Nagyon sok csalást el lehetett követni egy ilyen okirattal. Ezzel a bizonyítvánnyal a csaló a rossz minőségű tejeket is átengedte volna forgalmazásra, természetesen megfelelő kenőpénz kifizetése után. Hogy ezt megtette-e, arra a bírósági tárgyaláson nem derült fény, de egy csalónak egy ilyen bizonyítvány nagy kincset ért.
– Kiderült, hogyan sétált be a kastélyba?
– A bizonyítékok gyűjtése során Péterfit elhozták Keszthelyre, és megkérdezték tőle, hogy jutott be a kastélyba. Ekkor már állt a díszkapu, volt a kastélynak egy belső nagy kapuja és voltak őrök is.
Péterfi vallomása szerint egyszerűen besétált, senki nem tartóztatta fel, és a kopott kabátját teljesen egyszerűen lecserélte a fogason lógó hercegi télikabátra.
– Ilyen határozott volt a megjelenése?
– Igen, a szélhámosok megjelenésükkel, viselkedésükkel, magabiztos fellépésükkel tévesztik meg az embereket. Péterfire senki sem emlékezett a kastélyból, valószínűleg olyan magabiztosan mozgott a parkban és az épületben, hogy senki nem gondolta őt nem odavalónak.
– Mi történt vele?
– A börtönbüntetés letöltése után Péterfi áttette a székhelyét Miskolcra. Még olvashatjuk, hogy hamar a társaság kedvence lett. Egész addig, míg a megyeházban tartott farsangi ünnepségen ki nem fosztotta a megyeház irodáit, a korabeli lapok szerint még a rendőrkapitányhoz is betört.
A nagystílű szélhámos megszökött, ezután sem későbbi híradásokban, sem fogolykönyvekben nem találkoztam a nevével.
– Miért érdekes ez a kabátlopás a bűnügyi krónikákban?
– Ez a történet nagyon rafinált, sok kérdést is felvet. A történetben nem az ellopott kabát vagy tárgyak értéke jelentős, hanem maga a cselekedet, az, hogy valaki egyszerűen besétálhatott a kastélyba, és kicserélhette a saját kabátját egy hercegi darabra.
Nagyon érdekes lenne megtudnom, hogy a kastélyban volt-e ennek az esetnek bármilyen következménye.
A Festetics-levéltárban remélem előbukkan egy irat, ami esetleg a belső fegyelmi ügyeket tárgyalva a történet másik oldalát is megismerteti velünk, megtudhatjuk, ki hibázhatott, hogy reagált erre a herceg, megerősítették-e az őrséget, vagy az eset miatt elbocsátottak-e valakit.
Kattints ide, és ismerd meg a csendes fürdőváros többi sötét titkát!
