– Hogy viseli a „Maradj otthon!”-t?
– Szeretem a dolgokat pozitívan megélni. Évtizedek alatt megtanítottam magam erre ezen a rögös pályán. Megkapom a szerepet? Szerződtetnek? A színészet az elejétől sok csalódással jár, ezért ráneveltem magam, hogy elsőre nem lehet tudni, hogy mi mire jó. Nagyobb perspektívából nézve még pozitív lehet. Sok ilyen volt az életemben. Annak, hogy egy hónapja nem tudjuk művelni a hivatásunk, a lelki, szakmai, érzelmi, gazdasági vetülete negatív. Pozitívan gondolkodva, most picit előrehozom a nyarat, és megpróbálom töltődéssel, családdal, tanulással elütni az időt.

Ezért élek kétlaki életet, többnyire a Balatonon vagyok, mert ez a pihenéses idő inkább a nyárhoz, Györökhöz kötődik. Itt tudom a nyarat megélni, otthon ez disszonáns lenne. Gyönyörű hely fent a hegyen, éppen Badacsonyt, a Szigligeti várat nézem a teraszról. Itt kevés emberrel találkozunk nyáron is, békés vidék. Most a gyerekekkel vagyok. A feleségem itt volt húsvétkor, de hazament. Majd visszajön, és mennek a gyerekek. Állandó a jövés-menés.

– Hogy viselik, hogy apa mindig ott van?
– Furcsa, mert máskor reggel elmegyek, este hazajövök, és hétvégén is felállok a vasárnapi ebéd mellől, mert dolgoznom kell. Nekik ez is a nyarat idézi. Én vagyok a séf is, nagyon szeretek főzni, az nekem a kikapcsolódás, hozzátartozik a szabadsághoz. Négy hete főzök, takarítok, füvet nyírok, aktívan telik az idő. Szerencsém, mert már évek óta dolgozom home office-ban laptoppal, mikrofonnal. Tévé-, rádiócsatornának vagyok a hangja, filmelőzeteseket mondok fel akkor is, ha nyaralok, külföldön vagyok. Sok színész most vesz mikrofont, hogy megéljen, tudjon dolgozni, nekem ez évek óta működik.

A színész nagyon szeret főzni, hozzátartozik a szabadságához Fotó: MTI

– Egerben született, egri fiú.
– Egri fiúcska! Kétéves lehettem, mikor átköltöztünk Miskolcra, személyes élményeim nincsenek, de a szüleimben mély nyomot hagyott, ott kezdték a közös életük, ott lettünk család. Mivel első színészgyerek voltam Egerben, az érettebb generáció még emlékszik a szüleimre és rám, hogy ott születtem. Büszke vagyok, hogy Eger a szülővárosom.

– Színész szülei, Kautzky Ervin és Kopetty Lia mellett a nagybátyja, Kautzky József, a nagynénje, Kállay Ilona is az. Izgalmas volt művész családban felnőni?
– Amíg Kautzky nagymama élt, ragaszkodott hozzá, hogy legalább karácsonykor találkozzon az egész család. Az összes nagybácsi, unokatestvér, mindenki. A hetvenes évekről beszélek, amikor azért voltak feszültségek, féltékenység, ez természetes családon belül. Az a ritka, ha ez nem üti fel a fejét. A szüleim vidéki színészek voltak, a nagybácsi, nagynéni fővárosi. Ez fájt a szüleimnek, éreztem a feszültséget. Nagyon jó volt találkozni, de azért megéltem azt az oldalát is.

– Ez nem tántorította el attól, hogy színész legyen.
– Nem, megalapozottan döntöttem el. Ez hivatás, ami más dimenzióban dől el. Ha elhívják az embert, az nem észbeli döntés. Aki ezt az ordító hívást nem érzi, az ne tegye ki magát ennek a tortúrának. Nem csak a csillogó részét éltem meg, hogy valakinek jó kocsija van, címlapon szerepel, hanem, hogy miért nem én vagyok címlapon, miért nem velem csinálnak interjút, miért nem én vagyok a sorozatban? Ráláttam a fájdalmas részére is a szakmának, mégis tudtam, hogy színész leszek. Elmondtam az igazgatónak a gimnáziumban, hogy felesleges velem matematikával, fizikával cicózni, mert nem fog számítani, színész leszek.

– Ugye, gyerekként se élte meg jól, hogy a szülei azok?
– Nagyon sokat voltam egyedül. Akkor nem volt iparág a bébiszitterkedés, és főleg nem volt rá pénzünk. Megélni sem. Á! Két vidéki színész akkoriban? Több volt az illúzió, mint a pénz. A színházban nőttem fel, vittek magukkal. Minden zugát, titkos rejtekét ismertem a színháznak, és imádtam. Most, mint szülő, úgy látom, ez nem egészséges, nem tenném ki a gyerekeim az öltözőben nevelkedésnek. De azzal kezdtük a beszélgetést, hogy a jó oldalát szeretem nézni a dolgoknak, tehát jó gyerekkorom volt. Tele rengeteg félelemmel, magánnyal, a korombéliek hiányával, de ezzel együtt nagyon jó volt.

Feleségével, Adrienn-nel és a kis Armanddal egy 2012-es felvételen Fotó: Bors

– Ezért választott civil feleséget?
– Ez megint csak nem választás kérdése, egymásnak lettünk teremtve, de valószínű, hogy tudat alatt volt ilyen motiváció is. Nem vagyok klasszikus színészalkat, kollégáimmal ellentétben kevés a szakmabeli barátom. Ha mégis velük találkozom, szeretek túlesni gyorsan a szakmáról való beszélgetésen. Általában művészetről szeretek beszélgetni, azt meg lehet a civil barátaimmal is. Izgalmas kicsit más emberekkel találkozni, nem csak saját kenelből valókkal.

Forrás: borsonline.hu