Felértékelődnek a helybeli értékek, az idei a kivárás, a lassú, óvatos építkezés éve lesz. Az áttervezés, a kormányzati intézkedések segítettek a talpon maradásban így értékelte az idegenforgalom, illetve a vendéglátás helyzetét Laposa Bence, a Balatoni Kör elnöke, egy badacsonyi étterem és borászat vezetője a vírus tükrében, akivel a „teraszos nyitásnál” beszélgetett a Veszprémi Napló újságírója.

– Erősen indult a hétvége, nagyon várták az emberek, hogy kiszabaduljanak, leülhessenek egy étterem teraszára, és új impulzus érje őket. Badacsonyban és az egész Balaton körül sokan voltak. Mindez az elmúlt hónapok nehézségeit egyelőre nem feledteti, de bízunk benne, hogy ez így tud továbbmenni, és innentől kezdve már egy jobb helyzetben leszünk. Reméljük, nem lesz probléma a lazításokból, így összegzett Laposa Bence a balatoni napfényben.

Laposa Birtok-Fotó: Keszey Ágnes

– Hogyan élte túl az elmúlt két hónapot a Balaton, illetve a tó körüli vendéglátás?
– Nagyon nehezen. A Balatoni Kör tagjainak a munkája, így a mienk is, az egész éves működésről szól, állandó kollégákkal dolgozunk együtt. A telet túlélve mindenki arra vágyott, úgy számított, hogy kis fellendülés következik. Minden jel erre mutatott, a jelzések pozitívak voltak.
A járvány a legrosszabb pillanatban, váratlanul, és nagy nehézséget okozva csapott le, amire sem anyagilag, sem lelkileg senki nem készült fel. Nem is lehetett volna, hiszen még nem találkoztunk hasonlóval. Mindenki próbálta megtalálni az egyedi megoldásokat, amikkel életben tudott maradni, amelyhez a kollégák együttműködése is kellett. Mi felpörgettük az internetes értékesítést, sok fejlesztéssel, anyagi ráfordítással új oldalt állítottunk össze, ételt szállítottunk házhoz. Folyamatosan kerestük a megoldásokat. Mindezekkel, illetve a kormányzati gazdasági intézkedésekkel sikerült talpon maradni, de a bizonytalanságból maradt egy jó adag továbbra is.

– Ezt hogy érti?
– A turizmus-vendéglátás, a szőlő és a bortermelés, a borászat az egész országban, így a Balatonnál is óriási sebet kapott. Hatalmas veszteségeket okozott a járvány, és sok kérdőjel van a jövőt illetően. Azt találgatjuk, hogy ezek a sebek hogyan tudnának a leggyorsabban begyógyulni. Ha csak a balatoni rendezvényekre gondolunk, akkor máris beláthatatlanok a károk. Figyeljük az eseményeket, és arra törekszünk, a legtöbbet és a legjobbat ki tudjuk hozni ebből a helyzetből.

Olvasói fotó: Élő Bence

– Ki lehet jelenteni, hogy a vendéglátásban mindenki vesztes, ki jobban, ki kevésbé?
– Így igaz. A teljes ágazat megreccsent. Ha a Balatonnál a szezonális helyeket nézzük, azok valószínűleg nem sokat buknak a járvány miatt, de ott is vannak félelmek, például az elmaradt rendezvények kedvezőtlenül érinthetik őket. Nagy nyertesek nem lesznek, az biztos. Most mindenki szerényebb célokat fogalmaz meg. A talpon maradás az elsődleges, hogy ezt az évet egy nulla közeli eredménnyel, illetve egy még vállalható veszteséggel éljük túl, és mielőbb felejtsük el a mostani állapotot.

– Mennyire terheli meg az ágazatot az óvintézkedések, a távolság az asztalok között, a plusz fertőtlenítés, például?
– Akik ezeket betartják, jelentős plusz terhet jelent nekik. A nyitás után azt is lehetett látni, hogy voltak helyek, ahol az óvintézkedések betartására még a szándék sem volt meg, sem a vendéglátóhely, sem a vendég oldaláról. Bízunk benne, hogy jól alakul minden, mert még egy zárás tömeges csődhöz vezetne az ágazatban, és kezelhetetlen állapotot okozna. Az újranyitásban azt az ütemet, amit a döntéshozók előírnak, próbálja meg mindenki betartani. Sokkal fontosabb most egy lassú építkezés, mint egy gyors felfutás, ami akár problémához is vezethet, és az egy nagyon rossz forgatókönyv lenne.

– Mondják többen, a járványhelyzet akár kedvező is lehet a balatoni idegenforgalomnak, a belföldi turizmusnak. Egyetért ezzel?
– Mérsékelt optimista vagyok, de úgy gondolom, van lehetőség az erősödésre. Valóban van egy ilyen lehetőségünk, amivel élni kellene, hogy aki eddig külföldön nyaralt, itthon is vonzó kínálattal találkozzon. Bízom benne, hogy azt a fejlődést és minőséget, amit létrehoztunk a Balatonnál, egyre több magyar vendég veszi igénybe, mert egyedi és nagyon izgalmas dolgokat tudunk letenni az asztalra.

Laposa Bence, a Balatoni Kör elnöke: A járvány kicsit ébresztő is volt, hogy ez a táj, ez a kincs, az adottságok, amik a kezünkben vannak mekkora értékek az életünkben! Fotó: Kovács Erika/Veszprémi Napló

– Milyennek látja a tó körüli vendéglátás jövőjét?
– Félelmekkel teli. Az látszik, hogy a világ, amit felépítettünk, mennyire törékeny tud lenni. A közeljövőt tekintve optimistább vagyok már. Az, hogy később mi lesz, miként tud visszaépülni a szezonon kívüli kínálat, ami már jellemző volt a tó környékre, és az egész évben nyitva tartó szállodák, szolgáltatók mekkora sebeket szenvedtek el, az ősszel, illetve télen derül majd ki. Most legjobb esetben is egy-két évre tudunk tervezni az ágazatban.

– Tavaly azt mondta, az évet a Balaton hőskornak lehet tekinteni. Az ideiről vajon hogyan lehet majd beszélni?
– Korábban az volt a cél, hogy egy jó évet még jobb kövessen. Volt egy felfelé ívelő szakasz, nagy örömmel visszamennénk egy évet az időben. A következő években azon kell dolgozni, hogy mielőbb visszataláljunk a hőskor hangulatához, eredményeihez, és minden máshoz.
Az idei a kihívások éve lesz, és mindenkinek összeszorított fogakkal kell megoldani az előtte álló feladatot. A munkavállalóknak is komoly kihívással kell szembenézni, már most látszik, hogy átalakult a munkaerő piac. Hosszú évek óta először munkaerő túlkínálat van az ágazatban. Most minden pozícióra vannak jelentkezők, mert vagy itthon szűnt meg az állása, vagy külföldről jött haza, de most meg a vezetők, munkáltatók tudnak nehezen bármit is ígérni, mert a kivárás jellemző az ágazatban.

– A járványhelyzet megváltoztatott-e önöknél valamit?
– Nem, mert fő irányunk egybecseng a járvány tanulságaival. Ugyan a túlglobalizált világ részesei vagyunk mi is, de itt a Balatonnál prioritásként kezeljük a helyi termékeket, a rövid ellátási láncot, a termelői piacokat, az egymással való kereskedést. Olyan értékláncot szeretnénk felépíteni, ami helyhez, az itteni termeléshez, a helyi értékekhez kötött.
Természetesen továbbra is szükségünk lesz a nagy beszállítókra, de egy élhetőbb, fenntarthatóbb, és olyan rendszert szeretnénk működtetni, amelyben a helyben megtermelt jövedelemnek minél nagyobb része itt maradjon. Úgy látom, ez az irány, út jó.
Idáig is nagyon jó érzés volt meginni egy fröccsöt egy balatoni borteraszon, de két hónap után ez még inkább felértékelődött. Még nagyobb élvezettel ül fel az ember egy vitorlásra, és még nagyobb örömmel kirándul, mondjuk a Balaton-felvidéken. A járvány kicsit ébresztő is volt, hogy ez a táj, ez a kincs, az adottságok, amik a kezünkben vannak, mekkora értékek az életünkben! Úgy gondolom, ez egyre több emberben megfogalmazódik.

Nyitókép: Laposa Bence saját

Forrás: veol.hu