Valószínűleg a viharos szél verte ki a fészkéből ezt a dolmányos varjúfiókát, aki a látogatók új kedvence lett a keszthelyi kastély madárparkjában. Bár nem egy tipikusan ölbe való állat, én is azonnal megkedveltem.

Fotó: Mihály Szilvia

Rudolf egy ülődeszkán üldögél, lehet simogatni, az emberek kezére is rá száll, lehet vele szelfizni is, ha elég bátrak vagyunk. Rigó Gábor, a madárpark vezetője azonnal oltalmába vette a kis madarat, amikor azt egy megtaláló elhozta a madárparkba. Így most két különleges fióka pótapukája lett, ő neveli Totót, a különleges sorsú hattyúbébit is!

– Nagyon sok mindent megtanulhatunk a Rudolf segítségével a szürke varjúról. Ahogy látjuk, egész nap tevékenykedik, figyel, raktároz, sürög-forog, látszik, hogy gondolkodik, használja az agyát.

Fotó: Mihály Szilvia

Valóban, olyan, mint egy kíváncsi gyerek, még a fűbe lerakott táskámat is megvizsgálta; ha valamit ki tudna szedni belőle, már el is rejtené, tudtam meg. Érdeklődve csipked mindent, ami egyedi, amit még nem látott. Igazi kis tolvaj, a színes karkötőmet és a kabátom cipzárát is érdeklődve nézegeti.

Fotó: Mihály Szilvia

Teljes nyugalommal foglal helyet a kezemen, majd éktelen visítozással biztosít arról, hogy ő lesz a főnök. Egészen fura érzés egy varjúfiókát simogatni, soha nem gondoltam volna, de azonnal beleszerettem. Így van ezzel a látogatók többsége is, ez a madár már a nézésével rabul ejt mindenkit. A hangja, nos, az elég egyedi:

Mutatjuk, ahogy egy kis kavicsot elrejt a fűben, ezt teszi az ennivalóval is, ha nem bírja megenni.

Az eldugott tárgyak helyére később is emlékszik, nagyon okos madár.
– Zsigerből benne van, hogy ha idehoznánk a kis hattyút, Totót, akkor megcsipkedné, ha pedig megérezné a vér ízét, akkor meg is ölné. Őt nem kell megtanítanunk vadászni, alapból életképes. Ha elrepül tőlünk, életben fog maradni, nem lesz szüksége az emberre.

A varjú territóriumos madár, vagyis nagyon védik a saját területüket, még az idegen fiókát sem fogadnák be a kastély parkjában élő varjak maguk közé. Ha felügyelt nélkül itt hagynánk Rudolfot a kertben, elpusztítanák a fajtársai.

Fotó: Mihály Szilvia

Most még ki van szolgáltatva nekünk, embereknek, másfél óránként éhes, kutyakonzervet, csirkehúst eszik. Nem lehet túletetni, ha nem kér többet, kiköpi az utolsó falatot, amit elrejt magának későbbre.

Nagyon tiszta madár, ha teheti, minden táplálkozás után tisztálkodik, megmosakszik, nézd, hogy törli meg a csőrét. Ha az erdőben lenne, apró fagallyakkal belülről is letörölné a csőrét, itt most csak úgy tesz, mint amikor mi szalvétával megtöröljük a szánkat.