– A való életben a kormány épp kihirdette a veszélyhelyzet végét. Mi a helyzet a Csillagvirág klinikán jelenleg? Milyen érzésekkel jár be dolgozni a doktor úr?
– Megpróbáljuk megmutatni, követni az eseményeket és reagálni a világra. Az írók nagyon jó érzékkel használták fel a témát. Színészként valós, valóságos történeteket megmutatni, eljátszani mindig nagyon jó érzés. Van róla tapasztalatunk, mi is megéltük, éppen ezért sokkal izgalmasabb a munka színészileg is, hiszen nem csak egy fikcióban játszunk, hanem megdöbbentően valóságos minden, ami a sorozatban történik.

Fotó: TV2 hivatalos

– Hogyan érint, hogy gyakorlatilag újraéled a sorozatban a veszélyhelyzetet, ráadásul a „frontvonalban”, az egészségügyben? Mennyire tudod elkülöníteni az ezzel kapcsolatos sorozatbeli érzéseket a hétköznapjaidtól, ahol már oldódnak a korlátok?
– Szerencsés helyzetben vagyunk, mert a való életben vége a veszélyhelyzetnek, ezért ez a fajta félelem nincs bennem és nem élem újra. Ráadásul Magyarország sokkal szerencsésebben megúszta ezt az egészet, mint amire számítottunk, vagy ami történhetett volna. A színészet a munkám, ami “csak” tükrözi a valóságot. Szerencsére nem azt kell eljátszanom, ahogyan megéltem. Valóságos, de ez mégis egy másfajta valóság. Nagyon izgalmas eljátszani, hogy vajon egy orvos hogyan élhette meg a koronavírus okozta veszélyhelyzetet.

– Hogy van mostanában Gazdag Tibor? Hogyan érintette az életedet a koronavírus-járvány?
– Az elején nagyon megijedtünk, mindenki a családban, hiszen amikor még csak az olasz helyzetet láttuk, az nem adott okot túl sok bizakodásra. Féltünk, hogy bekerülnek a szeretteink a kórházba, nem lehet majd őket meglátogatni, nagyon ijesztő volt. Elsőre. Idővel azonban látható volt, hogy sokkal szerencsésebben megúsztuk, mint az olaszok, a spanyolok vagy épp a kínaiak.
Ennek a népnek (a magyaroknak) egyébként van egy nagyon érdekes tulajdonsága: idővel szereti a dolgokat a humorosabb oldaláról nézni, s idővel mi is a humor oldaláról próbáltuk megközelíteni, könnyedebben felfogni, s ez sokat segített.

– 15 éves idén a Jóban Rosszban. Te vagy az egyik olyan szereplő, aki a kezdetektől jelen van. Volt ehhez hasonló kemény, a való élethez ennyire szorosan köthető helyzet, amelyet megéltél a sorozat által, mint a jelenlegi?
– Nem volt még ennyire durva élmény. Az a korosztály vagyunk, amely sem háborút, sem forradalmat, sem kemény diktatúrát nem élt meg. A mi generációnk most találkozott először egy olyan problémával, ami kívülről érkezett, amit nem mi generáltunk, de mégis nekünk kellett megoldanunk és helytállnunk benne. Úgy éreztem, hogy most jött el az az idő, hogy most nekünk kell szembenéznünk olyan mértékű nehézségekkel, amelyekkel a szüleinknek vagy a nagyszüleinknek kellett szembesülniük a maguk korában.

Fotó: TV2 hivatalos

– Van esetleg mókás balatoni sztorid? Megszólítottak már a parton valamilyen orvosi tanácsért? Tudom, hogy az újraélesztés profin megy már neked.
– Nagyon sokat vagyunk a Balatonnál, nem csak nyáron. Régebben előfordult, hogy nagyon sokan odajöttek, s hiába próbáltam elvegyülni, megjelent egy teljes ifjúsági tábornyi gyerek, s mindenki autogramot szeretett volna. Így azért nehezebb napozni, kikapcsolódni. Szeretek a strandon civil lenni, de ez sokszor nem tud megvalósulni, ezért kevesebbet járok már a partra, mint korábban. Nyilván érdekli az embereket, hogy mit csinálok, vagy milyen fröccsöt vásárolok, szóval érthető.

Fotó: Gazdag Tibor családi archívum

– Milyen fröccsöt vásárolsz, balatoni borból iszod?
– Rizlingből vagy roséból iszom a fröccsöt. Nagyon szeretem a könnyed, balatoni borokat, s mindig azokat választom.

– Aktív vagy passzív lesz a kikapcsolódás? Vitorlázás, SUP, úszás vagy „csak” a napozás és pancsolás?
– Vitorlázni önállóan nem szoktam, viszont ismerősök, barátok szívesen látnak a hajójukon, s olyankor örömmel velük tartok. Leginkább napozós-fekvős vagyok, illetve a családdal grillezünk vagy bográcsolunk. Talán azért is, mert a hétköznapokban nagyon nagy a pörgés, ezért a Balatonon ezért már jobban szeretek lazítani.

Fotó: Gazdag Tibor családi archívum

– Milyen gyakran jutsz el a tóhoz?
– Van egy kis házunk az északi parton, de Siófokot is is nagyon szeretjük. Amikor kihirdették a veszélyhelyzetet, s megtudtam, hogy nem lesz forgatás egy ideig, azonnal indultunk is a Balatonhoz és gyakorlatilag most is ott lakunk. Épp oda tartok haza.

Fotó: Gazdag Tibor családi archívum

– Éltél Bándon, második otthonod volt Veszprém és a Pannon Várszínház. Feltételezem, hogy a Balaton is. Otthagytad a Jóban rosszban kedvéért a Balatont, de tulajdonképpen mégsem szakadtál el, sőt.
– Mindig tudtam, hogy valamilyen formában vissza fogok térni a tó közelébe, Veszprém megyébe, a városba. Kettős életünk van ilyen szempontból. Dunakeszin élünk, illetve Veszprémben is nagyon sokat tartózkodunk, ott élnek a szüleink, meg sem szakadhatna tehát teljes mértékben a kötődés, olyannyira szoros.

– Van két zenekarod is. A Dr. Grog rockzenét játszik, feldolgozásokat és saját dalokat is. Bándon túl hol léptetek még fel a Balatonnál? Készültök esetleg most is valahová?
– A járvány teljesen keresztbe húzta a lehetőségeinket. A Dr. Grog-al főleg feldolgozásokat játszunk. Rendszeresen ott voltunk Balatonalmádiban a Bornapokon, idén az sem lesz… Falunapokon és kisebb rendezvényeken lépünk fel, ősszel tervezzük is a folytatást, amikor már lehet játszani. A másik, akusztikus zenekarommal pedig már saját dalaink is vannak.

– Mit gondolsz, a balatoni nyarat hogyan befolyásolja a jelenlegi helyzet? Lesz igazi balatoni nyár?
– Nagyon bízom abban, hogy ez a helyzet jót tesz a Balatonnak és a turizmusnak, mert az emberek kétszer is meggondolják, hogy elmenjenek-e külföldre. Sokkal óvatosabbak és inkább Magyarországon keresik a pihenési lehetőségeket, és költik el a nyaralásra szánt pénzüket, ami nagyon jót fog tenni a balatoni vendéglátósoknak.

Fotó: Gazdag Tibor családi archívum

– Milyen a tó illata, érzése, mit szeretsz Balatonban?
– Nyíregyházi származású vagyok. Nekünk a Balaton olyan volt, mint másnak a tengerhez eljutni. Gyerekkoromban csak két-három alkalommal voltam üdülőkben a tónál, és mindig varázslatos élmény volt. Imádtam belelógatni a lábam. Ez a gyerekkori vágy megvalósult, rendszeressé vált. Még most is úgy megyek le a partra, hogy egyfajta megtisztulást érzek. Nekünk, magyaroknak olyan a Balaton, mintha végtelen lenne. Tudjuk, hogy nem az, de nekünk olyan, mi olyannak látjuk ezt a kifeszített, nagy víztükröt. Meditációs hatása van, ami teljes lenyugvást ad.

Nyitókép: Gazdag Tibor családi archívum