Az ország egyik legrégebbi társadalmi eseményét mindenképp szerette volna megrendezni Balatonfüred, ezért a végsőkig kivárt a döntéssel, de a jelenlegi környezetben nem tudnák a megszokott színvonalon megtartani az Anna-bált, így az elmarad.
A szívkórház előtti téren felállított nagyszínpadon viszont megrendezik a hagyományos Operagálát, amelyen világhírű darabokból csendülnek fel részletek, előtte egy nappal pedig a Magyar Állami Operaház művészei lépnek fel a Gyógy téren. Az eredetileg a bálra tervezett, Káel Csaba rendezte operett műsor rendhagyó módon ezúttal szintén a szabadtéri színpadon lesz látható.
A július 21-25. között zajló Anna-fesztivál keretében idén nyolcadik alkalommal a Hagyományok Házával közösen megrendezi a város a prímásversenyt is. A megmérettetésen a hagyományos magyar népzenét játszó fiatal hegedűsök zenélnek, a legjobb produkciókból és meghívott előadók műsorszámaiból gálakoncert is lesz a Gyógy téren felállított nagyszínpadon.
Bár a 195. Anna-bál elmarad, a bálozni vágyó 18 éves balatonfüredi lányok nem maradnak le a patinás eseményről, hiszen a város meghívja őket a jövő évi Anna-bálba.
Az Anna-bál szinte mindig valami nagyon komoly esemény miatt maradt el. A szabadságharc idején, 1848-ban és 1849-ben, majd az ezeréves ünnepség miatt Budapest központúsága miatt 1896-ban nem tartották meg a füredi Anna-bált. Később leginkább csak a háborús években fordult elő ilyen.
A füredi tréfamester
„Emlékszik a boldog napokra, amikor a „gyönyördében“ Tisza Kálmán, idős Andrássy és Eötvös szelleme szikrázott és az Anna-bátok kényes kisasszonykái tapsoltak Dániel Emőné bárónénak és Pázmándy Bélátrak, akik három óra hosszat csárdásoztak — egyfolytában. Négyesfogaton érkeztek az aranycipös kisasszonykák, akik közé elkísérte Deák Ferenc is gyámleányát, a szépséges Vörösmarty Ilonát, hogy aztán Ilonka egy Anna-bál után jegyese legyen Széli Kálmánnak.
Még most is emlegetik Füreden Bizayt, a híres tréfamestert. Fehér porcellán-nadrágban járt ez a különös férfi és a nemzet bárójának hívták, noha nem volt báró, de a népszerűség ráragasztotta ezt a titulust és ezen a címen viselhette a báróságot, mint a hogy Bizaynak minden szabad volt Füreden, akár a királyi udvarok bolondjainak.
Annyira szerették a ravasz eszű, mély humorú „bárót“, hogy a tihanyi apátság költségén élt Füreden vagy tíz esztendeig.
A legmulatságosahb mókája a zenélő tök volt. Gyűjtést rendeztek valami jótékony célra, de sem a kisbirtokosok, sem a parasztok nem akartak adakozni, mire szólt a furfangos Bizay:
— Rám kell bízni.
Másnap a tömeg közé állt. és bemutatta a zenélő tököt. Hatalmas sütő volt ez, amely gyönyörűen muzsikált. Álmélkodva nézték az emberek. Többen érdeklődtek, hogy vajon eladó-e.
— Ez nem, de a magja igen — felelte a tréfamester. — Ha a magot elültetitek, még szebb zenélő tökhöz juttok.
Bedőltek a tréfacsinálónak, és egyre-másxa vásároltak a magból, s az így befolyó pénzt Bizay a jótékony alaphoz juttatta. A fogás titka az volt., hogy egy kis verklit rejtett el a tökben Bizay, és alig látható forgó pálcikával észrevétlenül hajtotta az apró zeneszerszámot.”
Budapesti Hírlap, 1928. május
