Aki az ötvenes évek végén járt Balatonbogláron és fagyizott is a városban, az egész biztosan találkozott Szekér Lászlóval. Fagylaltos pályafutását a postával szemben, az akkori ÁFÉSZ üzletében kezdte. Naphosszat adagolta a gombócokat és mivel akkoriban Bogláron mindössze egyetlen másik fagyizó volt, jégkrémet pedig sehol nem árultak, a nyarak slágere volt a kicsi kis ablak a postával szemközti téren.
– Jól emlékszem, felnéztem a következő vásárlóra, és egy csinos kis hölgy azt monda 98 – emlékszik vissza Szekér László. – Megijedtem, hogy 98 gombócot kér, úgyhogy visszakérdeztem, mi 98? Mire mondta a hölgy, hogy megszámolta 97 ember állt előtte a sorban, azt várta ki. Más idők voltak akkor, na…
– Jó, de akkor még 50 fillér volt egy gombóc…
– Dehogy volt – mondja és legyint. – Mindenki azt emlegeti, de az sose volt. Egy forint volt egy gombóc, csak akkor még volt fél gombócos, vagyis 2,5 dekás kanál is. Aki abból kért, csak 50 fillért fizetett, de nem kapott egy gombócot. Aztán egy idő után már nem is használtuk. Túl sokan kérték, hogy minél több ízt megkóstoljanak, ínhüvelygyulladást lehetett tőle kapni… Gondoljon bele, két mázsa fagyit adtunk el egy nem túl erős napon, volt amikor többet. Számoljuk csak ki, ha 5 deka volt egy gömb, akkor az naponta négyezer gombócot jelent. Bele sem merek gondolni, hogy az hatvan év alatt mennyi gombóc, de több millió. Változott sok minden azóta, de van, amin nem is akartam változtatni, egy több mint 40 éves cintányéros pult van nálam itt az üzletben. Igaz kezdetben még nem is ilyet használtunk, hanem olyat, amiben kerámiából voltak a tégelyek. Törtük is össze naponta, volt hogy párosával. Egy idő után kicserélték erre a rozsdamentesre, azóta ez van és arra gondoltam nem is változtatok rajta. Azokat a mai modern pultokat bárki megveheti a fagylaltozójába, de ilyet már szerezni sem lehet.
Egy kis nosztalgia: egy fagyis terasz a múltból a régi Bogláron, már akkor is Szekér László fagyiját ették az emberek.
Szekér Laci bácsi 1988-ig az ablakosban árult, akkor költözött a mai helyére, ahol ugyancsak lehúzott már több mint 30 évet. A receptúrán nem változtat, mert azt mondja, ami bevált azon kár lenne.
Ugyanúgy főzi a fagylaltokat, csak természetes alapanyagokat használ, és napjában legalább nyolc féle fagylaltból lehet választani nála. A vendégek ízlése semmit nem változott az elmúlt hatvan évben, most is a puncs, csoki, vanília a három kedvenc, minden más csak ezek után következik.
Az ő kedvence a vanília és a citrom és az évtizedek alatt sem unta meg a fagylaltot, úgyhogy inkább el sem kezdi enni, mert nehezen tudja abbahagyni. Mondjuk ez az üzletre is érvényes. Minden évben, áprilisban nyit és szeptember végén zárja be a boltot és ő maga sem gondolta, hogy közel a kilencvenhez még napi tíz órát tud dolgozni majd. Igaz, tavaly volt segítsége. Hazajött Svédországból a fia a szezonra, hogy könnyebb legyen neki, de idén a koronavírus miatt nem tudott, úgyhogy újra egyedül dolgozik.
Már az is szép teljesítmény, ha valaki 27 éve fagylaltos a Balatonon, Laci bácsi azóta van nyugdíjban, de még nem tervezi, hogy visszavonul… (Fotó: Fábos Erika)
– Alig van nap, hogy valaki meg ne kérdezné, mikor megyek nyugdíjba – magyarázza, miközben a gombócokat adagolja. – Akkor mindig mondom, hogy 1993-ban mentem. 27 éve vagyok nyugdíjas. Nem mondom, hogy nem sok, vannak olyan napok, amikor alig várom, hogy hazaérjek, de aztán reggel hétkor, amikor bejövök, megint örömmel tervezgetem, hogy mi lesz az aznapi kínálat. Amíg így van és bírom, miért hagynám abba? Nem tudom elképzelni, hogy csak ülök és semmi hasznosat nem csinálok. Szóval lehet, még 90 évesen is csinálni fogom a fagyit, ha csak az élet másként nem hozza. Ebben az életkorban már bármi megtörténhet, tudja hogy van… Például, hogy az embert kiteszi egy kedves vendége a netre, ha így mondják, és délután négykor be kell zárnom, mert annyian kíváncsiak, hogy néz ki előben egy 88 éves fagylaltos, hogy addigra elfogyott az összes fagyi. Tudja, ma hány vendégem volt? Na én sem, annyian voltak, hogy 98-nál inkább abbahagytam…
A fagyizót itt találod: 8630, Dózsa György u. 37, Balatonboglár
