Így kezdődött….

Ha még nem olvastad:

Az első részt itt találod,

a másodikat ide kattintva,

ez itt a harmadik,

s ez előző, negyedik epizód.

Közeledünk oda, ahonnan indultunk

Szántódon ébredtünk vasárnap, s a szállásunktól néhány lépésnyire lévő üzletben előző este vásárolt finomságokból álló bőséges reggeli után indultunk útnak. Az úti cél már a végállomás, azaz túránk kezdő-és végpontja, Balatonfenyves volt. Nem egészen negyven kilométeres ez a szakasz, melyen végig sík és lejtős terepen vezet az út.

A közeli Balatonföldváron máris leszálltunk a kerékpárról, hiszen végigsétáltunk a platánfákkal övezett parti sétányon, kicsit távolabb pedig csodálatosan felújított villákat is láttunk.

Két keréken a tó körül – Fotó: Keszey Ágne

Mit keres Süsü a Balatonnál?

E településen láttam meg a Halászfiú szobrát. Az alak természetesen halat – mint utólag megtudtam- csukát tart a kezében. Nekem első pillantásra úgy tűnt, mintha az uszonyosnak nyúlfeje lenne, de ezt mindenki tudja be az olykor élénk fantáziámnak.

Két keréken a tó körül- Fotó: Keszey Ágnes

A fantáziám nem sokkal később újra elkalandozott, hiszen felidézhettem gyermekkorom egyik kedvenc meséjét – mely egyébként ma is, felnőtt fejjel is a kedveltek közé tartozik. Ugyanis Süsü állt az út mellett.

Két keréken a tó körül – Fotó: Keszey Ágnes

Mosolyogva suttogta:
„Szép vagy mint a rózsa szál, ó te kedves királylány”. Szerintem azt hitte, elvarázsolt, netán álruhás, teker(g)ő királykisasszony vagyok… De félre a fantáziával, komoly oka van, hogy ott – egészen pontosan Balatonszárszón – álldogál nap mint nap, köszöntve minden arra járót. Kitalálója, Csukás István ezt a települést tekintette második otthonának, s itt működik az íróról elnevezett színház. Mi azonban Süsünek búcsút intve suhantunk tovább.

Két keréken a tó körül – Fotó: Keszey Ágnes

Utunk egy zöldellő fákkal övezett szakaszon haladt át, s csakhamar megérkeztünk Balatonszemesre. Itt megálltunk egy kis frissítőre, s közben másképp is megnézhettük a Balatont, mint utunk során.

Két keréken a tó körül – Fotó: Keszey Ágnes

Csakhamar újra a maga valójában is láttuk gyönyörű tavunkat, hiszen elsétáltunk a kikötő mellett, majd a mólón végig.

Két keréken a tó körül – Fotó: Keszey Ágnes

Később ismét felpattantunk a biciklire, s némi kerekezés után Balatonlellére érkeztünk, ahol egy a Balaton-parthoz közeli étteremben megebédeltünk. Ekkor már kora délután volt, de nem siettünk, hiszen már nem volt túl sok hátra az útból. Így Fonyódon is megálltunk, átnéztünk a túlpartra, és arról elmélkedtünk, hogy pár nappal azelőtt még ott tekertünk.

Két keréken a tó körül – Fotó: Keszey Ágnes

Lenyűgöző az északi part látványa, s azzal a jóleső érzéssel tekintettük át a messzeségbe, hogy nemrég ott voltunk, ma pedig már itt.

Két keréken a tó körül – Fotó: Keszey Ágnes

A városban magasodott az óriáskerék, hívogatva azokat, akik a magasból szeretnének rápillantani a tóra.

Két keréken a tó körül – Fotó: Keszey Ágnes

S így az út vége felé itt az idő, hogy írjak egy másik tapasztalatomról is. Ez pedig az illemhelyek kérdése. Az természetes, hogy ha az ember betér egy vendéglátóhelyre, s ott eszik vagy iszik, ingyenesen használhatja a mosdót. Ha valaki útközben betér egy strandra, ott is lehetősége van erre, csakúgy, mint a szabadstrandokon. Ám vannak helyek, ahol fizetni kell.

Tapasztalataim szerint 200-250 forint kifizetése után juthatunk be fizetős wc-be a Balatonnál. Legyen nálunk tehát mindig aprópénz is, vagy igyekezzünk dolgunkat ott elintézni, ahova ingyenesen betérhetünk, vagy evés-ivás után felkeresni az illemhelyet. Egyébként, mivel viszonylag közel vannak egymáshoz a települések, ennek megoldása nem jelent problémát.

Ámde e prózai, de többször lényeges téma után térjünk vissza az útra. Mint már említettem, ez a szakasz a legsimább. Az út miatt, s talán azért is, mert már negyedik napja tekertünk, szinte magától suhant a bicikli. Kicsit bántam is, mert elrepült a négy nap, s megérkeztünk körtúránk kezdő- és végpontjára: Balatonfenyvesre.

Menjünk még egy kört 🙂

Alighogy megálltunk, abban a pillanatban kijelentettem: máris elindulnék még egy körre…. Ha arra nem is, de csakhamar még egy kis kerekezésre ismét útnak indultunk, hiszen biciklire pattantunk, s a négy nap alatt összesen több mint 210 kilométeres út megtétele után, este két keréken indultunk el vacsorázni.

Két keréken a tó körül – Fotó: Keszey Ágnes

Felidéztük az úti élményeket, a táj szépségeit, hogy egymást követték a strandok, telis-tele fürdőző emberekkel, a parton pedig a büfék végelátatlan sora. Értékeltük a sok tapasztalatot is, melyek többségéről már írtam. De az is szóba került, hogy reggelente bizony nem mindig voltak kellemesek az első percek. Ezért a megfelelő puhaságú üléshuzat és a szivacsos kerékpáros nadrág nagyon fontos, hogy ne járjon fájdalommal a bringázás, még a többedik nap után sem. Azt is összegeztük, hogy a legjobb, ha felvesszük a ritmust és ugyanazon tempóban tekerünk, mint hogy szakaszonként felgyorsul az ember, majd egy idő után elfárad és lelassul.

S hogy mi a titok? A végén kiderül…

Útinaplóm itt véget ér, de a történet nem. Sorozatunk következő, záró részében az úton részt vevő barátaim elárulják, mit jelentett nekik ez a négy nap, s ígérem, egy slusszpoén is lesz a végén!

Annyit azonban még elárulok: csapatunk egyébként máris tervezi az újabb balatoni bringás utat – s ugyanerre bíztatunk mindenkit. Felejthetetlen élmény – s erről az utolsó epizód is tanúskodik.