A Balatonon, mint természetes vízen szinte az év minden szakaszában figyelhető meg haltetem, de ciklikusság is felfedezhető. A tavaszi időszakban a jégborítottság megszűnésével és a halak ívási periódusának befejeztével figyelhető meg az első érezhető tetemszám-emelkedés, majd a víz hőmérsékletének 20 Celsius fok fölé emelkedésével egy második növekedés tapasztalható. A tetemek területi eloszlása igen drasztikus különbségeket eredményezhet az uralkodó szél és a tó áramlási viszonyainak függvényében – olvasható a tájékoztatóban, ami így folytatódik.

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. évente 30–40 tonna partra vetődött haltetemet gyűjt össze és szállít el önköltségén, melyhez külső forrásból támogatást nem kap. Ez az érték a Balatonban élő halmennyiség becsült biomasszájához viszonyítva elenyésző, megközelítően 1 százalék.

A busa és az angolna már kiöregedett

Az elpusztult egyedek legnagyobb része a tavaszi időszakban tűnik fel a parti régióban, és legnagyobb tömegét olyan fajok idős példányai teszik ki, amelyek utolsó telepítésére 1983-ban (busa), illetve 1991-ben (angolna) került sor.
Mivel az angolna katadrom, tehát édesvízben fejlődő, de tengerben szaporodó fajként biztosan nem, a busa pedig az eddigi kutatások szerint szinte biztosan nem szaporodik a tóban, az évről évre tapasztalt elhullások a természetes kiöregedési folyamatnak tudhatók be. Emellett az angolnának ismert a fajspecifikus léghólyag parazitája (Anguillicola crassus), amely részben felelős volt az 1991-1992-es nagy angolnapusztulásért is. Ha nagy számban van jelen egy egyébként is öreg és legyengült egyedben, akkor okozhatja annak elpusztulását.

2020. július 21. Haltetem a fürdőzők között (Fotó: Krausz Andrea)

A beteg keszegfélék piros pöttyösek lettek

A fentieket követően a leggyakoribb elhullott fajok a keszegfélék közül kerülnek ki. A kedvezőtlen kondícióban lévő, rosszul telelt, erősen parazitált, idős, beteg egyedek legnagyobb számban az ívás jelentette többlet energia-veszteség miatt pusztulnak el a tavaszi időszakban, kisebb számban pedig a nyári hirtelen felmelegedések, majd tartós kánikulákat követően.

Az utóbbi években tapasztalt enyhe telek sajnálatos módon kedveznek a paraziták elszaporodásának. Emiatt is váltak gyakoribbá az apró piros sebekkel tarkított hámfelületű keszegfélék (főleg dévérkeszegek) a horgászfogásban és az elpusztult egyedek között is. Ezeket a piros pöttyöket a Tracheliastes maculatus nevű, a Lernaea-félékhez tartozó copepoda rák okozza. A kis parazita rák átfúrja a pikkelyt és a bőrt, a bőr alatt rögzül, ezáltal pirosodás, göbszerű, néha nyílttá váló seb alakulhat ki a halon. Természetesen az ilyen parazitás, piros sebekkel tarkított horogra akadó keszeg a szokásos előkészületek után (pikkelyezés és zsigerelés) elfogyasztható, de erősebb fertőzöttség esetén degusztáló lehet.

A parazita önmagában nem okozza a hal elpusztulását, de a fertőzési ablakon át egyéb patogén baktériumok, gombák támadhatják meg a legyengült állatot. Az elhullás mértékét valamilyen környezeti sokk, például hirtelen hőmérsékletváltozás is felerősítheti.

A keszegfélék parazitától lesznek ilyen pöttyösek (Fotó: balatonihal.hu-hivatalos)

Sok a nagyobb ponty a Balatonban

Az utóbbi néhány évben egyre szembe tűnőbbek a tavaszi időszakban elhullott pontyok, amelyek mennyisége azonban eddig még nem haladta meg a szórványos elhullás kategóriáját. Többszöri mintavétel után sem találtak az állategészségügyi szakemberek olyan betegséget, amelyet balatoni pontyból mutattak ki, és nagyarányú pusztulásért lehetne felelős. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy egy teljesen természetes rendszerben is történik elhullás. A Balatonban pedig a halászat megszűnése és az egyre erősödő haltelepítéseknek, és szigorodó szabályozásnak köszönhetően megnövekedett a pontyállomány mérete. Így a nagy számok törvénye alapján több lett a dög is.

Egy-egy elpusztult nagy hal esetén nehéz megmondani, hogy mi volt az elhullás konkrét oka: okozhatták paraziták, öregedéssel járó legyengülés, egy megfogás és visszaengedés során a horgász által vétett halkezelési hiba, környezeti sokk, vagy ezek különböző variációjú együtt állása is. A horgászlétszám megnövekedése miatt szintén a nagy számok törvénye alapján gyakoribb lehet a halkezelési hiba is, de az elpusztult állatok közül is többet észlelnek – míg korábban a tetemek jó része észrevétlenül bomlott le a nádasokban.

2020. 05. 21. Haltetem Siófokon egy szeles napon után (Fotó: Krausz Andrea)

Össze kell szedni!

A halőrök szolgálatuk során rendszeresen begyűjtik a tetemeket és „állati hulla” átmeneti tárolására szolgáló konténerekben helyezik el. Ezeket a konténereket – igény szerint – az ATEV Zrt. üríti, és a tartalmukat ártalmatlanítja.
Az esetleges jelentősebb elhullásról tájékoztatják a vízügyi kezelőt, valamint a katasztrófavédelmi és az állategészségügyi hatóságot is, ám szerencsére ilyesmire hosszú ideje nem került sor.
A társaság központi telefonszámán, munkaidőben fogadja a haltetemekkel kapcsolatos bejelentéseket: +36 84/519-640, illetve ha a központi számmal nem járnának sikerrel, akkor ezt a számot lehet hívni: +36 30 9796885.

A bejelentés során szükség van a következő adatokra: az észlelt tetem(ek) mérete, mennyisége és minél pontosabb helye. Amennyiben magán, lezárt partszakaszon található, akkor a tetemeket zsákolják be, majd a zsákot az ingatlan utcafrontján helyezzék el!
A strandüzemeltető önkormányzatok, strandüzemeltetők részére igény szerint haltetemgyűjtő zsákot tud biztosítani a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt., aki felhívja a figyelmet arra is, hogy a strandüzemeltető önkormányzatok a tetemek begyűjtésével, bezsákolásával a halgazdálkodási cég munkáját jelentősen meggyorsíthatják.

Nyitókép: Krausz Andrea