– Pár napja felléptél a Kőfeszten, a Nyugalom fesztiválján Kővágóörsön. Mesélj, milyen volt a hangulat?
– Remekül éreztem magam. Kicsit sok a dolgom mostanában, ezért jó érzés volt kiszakadni a városi közegből, és egy csodálatos közönségnek játszani, meseszép helyszínen. Ez a fesztivál ideális abból a szempontból, hogy a kicsiktől a nagyokig mindenki megtalálhatja a neki legmegfelelőbb programot.

– Melyik a kedvenced (és a közönségé) a tavalyi, legújabb, Blue Heart című lemezedről?
– Ez jó kérdés. Mindegyik. Elég sok energiát fektettem ebbe a lemezbe. Ha egy közös keresztmetszetet szeretnék találni a közönséggel, akkor a „Tengernél” -t választanám. Könnyed, de dinamikus nyaralós dal. Nagyon ráfér mindenkire a hangulata.

– A Dalban te voltál zsűri, korábban a Megasztárban is, most pedig téged pontoznak a Sztárban Sztárban. Milyen érzés?
– Furcsa, de valahol izgi. Utoljára 22 éve versenyeztem a „Kifutó” című műsorban. Egy hihetetlen szerencsés csillagállás folytán megnyertem. Azóta leginkább zsűri szerepben láthatott a közönség. Úgy döntöttem ezúttal igent mondok a megkeresésre, és kipróbálom ezt a játékot is. A Dal-ban persze többször megfuttattam a dalaimat, de az más jellegű verseny. Ebben az évben zsűri voltam benne, és fantasztikus érzés volt új dalokat megismertetni a közönséggel. Nagyon fontos a dalkultúránk. Foglalkozni kell vele. A Sztárban Sztár inkább a Kifutóra hasonlít, és engem egyáltalán nem zavar, hogy pontoznak. Nekem az a legfontosabb, hogy a közönség, a tv és az internet előtt mindenki jól érezze magát. Az, hogy én hogyan énekelek, és a zsűri hogyan pontoz, ezt a célt kell, hogy szolgálja. Végül is ez Magyarország legnagyobb házibulija.

– Milyen volt Axl Rose-t utánozni? Mennyire volt megterhelő azzal a hangszínnel, azzal a rekesztéssel énekelni a You Could Be Mine-t?
– Jó kérdés. Nagyon nehéz volt. Axl sokat rohangál a színpadon miközben hozzám képest is baromi magasan énekel. Énektechnikailag megvalósítható, de a mozgással együtt pontosan kellett memorizálnom, hogy mikor veszek levegőt és épp hova kell rohannom a színpadon. Arra is figyeltem, hogy Axl balkezes, azzal, hogy a bal kezembe vettem a mikrofont, minden megszokott mozdulatomat teljesen ki tudtam zárni.
A próbákon kicsit küzdöttem, de a körülöttem levő kollégák és a párom sokat segítettek a koncentrálásban. Az utolsó lökést az Axl-ös hangzás felé az utolsó nap fejtettem meg. De a titkaimat nem árulhatom el.

– Én vigyázok rád. Te is írtál karantén-dalt, mesélj erről. Ki volt az operatőr? Kedveseddel, Évivel közösen készítettétek ezt a dalt, ugye Hogyan telt a karantén?
– Kreatívan. Évivel – a párommal, aki az operatőr volt – írtuk a Blue Heart című nagylemezem szövegeit. Megihletett bennünket ez az új helyzet. Ki tudtunk írni magunkból olyan dolgokat, amelyekre eddig nem volt időnk. Először az „Én vigyázok rád”, majd a „Rólunk szól” (Anyák napjára), és végül a „Határtalanul”, amit minden külhonban élő magyarnak, és azoknak szántunk, akik egy jókedvű dalt szeretnének énekelni arról, hogy bárhol is éljünk mi magyarok a világon, „együtt vagyunk határtalanul”.

– Mit csináltatok nyáron? Voltatok a Balatonnál?
– Sok időt töltöttünk a Balatonnál Évi családjánál, hiszen ő balatoni lány. Illetve, sok barátunk is lakik a Balaton körül, tehát utaztunk is a tó körül párszor a nyáron. De országszerte meglátogattuk a barátainkat, mert idén nyáron volt rá időnk. Ez egy szép ország. Mindig van mit csinálni, vagy megnézni. Mindig kapsz valamit tőle. Magyarországot nagyon szeretem, bárhol is járjak.

Pély Barna Balatonszárszón a Csukás Színháznál. Fotó: Pély Barna családi fotó

– Mit szeretsz a tóban?
– A Balatonnak van egy különleges kisugárzása. Azt szeretem, hogy nagyon sokszínű. Olyan, mint egy ország az országban. Egy óriási tó, ami összegyűjti a jó energiákat, és mindazokat, akik jól akarják magukat érezni.

– Milyen ízek, illatok, impressziók jutnak eszedbe a Balaton szó hallatán?
– Halászlé, bor, hegy, víz, szél, vitorla, zene.

Pély Barna Balatonlellén. Fotó: Pély Barna családi fotó

– Mit szoktál csinálni a tónál, melyik részét szereted a legjobban?
– Néha csak nézem a naplementét, vagy nyújtózkodom a napfelkeltében. Ideális esetben a koncertem közben nézem a naplementét a közönséggel.

– Mennyiben más most a Balaton, mint régen volt?
– Ennyi idősen úgy érzem, hogy maga a hangulat és az energia, amit a tó küld felém, gazdagabbá teszi az életem. Gyerekként csak a pancsolás érdekelt.

Pély Barna Balatonbogláron a Gömbkilátónál. Fotó: Pély Barna családi fotó

– Vannak gyerekkori emlékeid balatoni nyarakról?
– Persze. A déli parton volt a keresztszüleim nyaralója, és amikor ott voltunk, remekül éreztem magam.

– Mit szeretsz a gasztronómiájában? Bor, hekk, lángos, vagy kísérletezel az újhullámos Balaton-parti kajákkal-italokkal?
– Persze! Ki ne szeretne kajálni, és újakat is kipróbálni? Bár nálam balatoni halászlét semmi nem tudja lenyomni.

Pély Barna Balatonlellén. Fotó: Pély Barna családi fotó

Nyitókép: Pély Barna Balatonlellén. Fotó: Pély Barna családi fotó