Tóth Zoltán, az ikonikus Mercedes tulajdonosa harmadik alkalommal szervezi meg szeptember 12-én a hévízi Veterán Autó találkozót. A rendezvénynek nem csak az a különlegessége, hogy 250 db 1989. előtt gyártott autót nézhetnek meg az érdeklődők, hanem az is, hogy regisztrációs díj helyett tanszercsomagot kér az autótulajdonosoktól.
Kattints ide, és tudj meg mindent a rendezvényről!
– Az adományozás nagyon fontos része az életemnek, elmondhatatlan érzés látni, ahogy a gyerekek örülnek egy-egy csomagnak, vagy ahogy átszellemülnek a veterán autók látványától.
– Neked mikor alakult ki a régi autók iránti szenvedélyed?
– Utólag jöttem rá, de én már gyerekkoromban imádtam ezeket az autókat. A nagyszüleim szomszédja egy magyar származású, német úr volt, aki minden nyáron hazajött egy állólámpás Mercivel. Egy léckerítésen keresztül kukucskáltunk, és csodáltuk az autót, arról ábrándoztunk, hogyha nagyok leszünk, nekünk is lesz egy ilyen kocsink. A német tulaj persze mindig elkergetett bennünket, hogy ne leskelődjünk. Abban az időben, a 80-as évek elején nálunk Trabantok és Wartburgok voltak az utakon. Hatalmas szenzáció volt, amikor a Balaton parton megjelentek a nyugati, német autók.
Állólámpás 1974-es modell
Az autós szakmában dolgozom, korábban versenyeztem is. Húsz éve gyűjtök régiségeket, sok autóműhelyben jártam, és egyre több régi autót is láttam. Először is egy régi Mercedest vettem, ami első látásra szerelem lett. Kék karosszéria, bézs belső, nagyon elegáns volt. Akkor döbbentem rá, hogy ilyen autója volt a gyerekkori szomszédnak. Az autót szétszedtem darabokra és teljesen felújítottam, újjá lett építve, aztán eladtam. Ezután már folyamatosan vettem újabb és újabb, vagyis régebbi Mercedeseket, és újítottam fel őket, így lettek jobbnál jobb autóim. Nagyon sok munkát én magam is el tudok végezni a felújítás során, a lakatos munkára megvan a szakemberem és a fényezést is egy barátommal közösen csináltuk.
Tóth Zoltán
– Mit tudhatunk erről az autóról, amivel érkeztél?
– Ez egy eredeti állapotú 1974-es Mercedes. Egy gazdától való, garázsban tartott, most úgy érzem, ő lesz az örök darab, nem válok meg tőle.
Az autó szó szerint harminc éven keresztül egy garázsban állt, német rendszámmal. Külföldről költöztek vissza Magyarországra a tulajdonosai, akik a szomszédok rémisztgetése miatt elő sem merték venni az autójukat, vettek egy Zsigulit helyette, és azzal közlekedtek. 1989-ben kapott csak magyar papírokat az autó. Kellett egy kis korrekciót végezni rajta, de tényleg eredeti állapotban volt. 2300 köbcentis, 120 lóerős, benzines motor hajtja, nagyon rugalmas, kényelmes autó szervokormánnyal.
Nagyon különleges, hogy olyan rádiós magnót vettek bele, ami mikrofonnal hangot is rögzít. Ennek a magnónak az ára abban időben egy kisebb kaliberű autó ára volt. Azt mesélték a tulajdonos örökösei, hogy gyerekkorukban, amikor kirándultak, anyukájuk útközben kazettára mondta fel a látnivalókat, és ezeket a hangfelvételeket télen vasárnaponként visszahallgatták.
– Hogy talált rá erre az autóra?
– Egy éjszaka egy veterán autós csoportban vettem észre az örökösök bejegyzését. Én azonnal telefonáltam, éjjel két óra volt, csörgettem őket, hogy hol van az autó, hova mehetek érte. Tudtam, hogy reggel, mire felkel a többi veterános, már több érdeklő lesz a Mercedes iránt, és nem akartam elveszíteni. Így kora reggel már Pilisvörösváron álltam a kapuban. A kék és fekete Mercedesekből nagyon kevés van, a bézs belsővel ez egy nagyon különleges darab.
– Milyen érzés ezt az autót vezetni?
– Elmondhatatlanul más, mint egy mai, akár luxus kategóriájú autót, ez megnyugtató, felemelő érzés. Én a hétköznapokban havi 6 ezer km-t vezetek, nem is hiányzik a vezetés, mégis, amikor átülök ebbe az autóba, érzem, hogy megérkeztem. Beülök, mire kiérek a Hévíz táblához, megszűnik a világ. Nem mindennapi célra használjuk, de az előző nyáron, amikor minden hétvégén voltak veterán autós rendezvények, közel 10 ezer km-t megtettünk vele. A hétköznapokon garázsban áll, idén nyáron eddig csak háromszor mentem vele. Aki automata kocsit vezet, annak fogalma sincs, melyik pedál mire való, de ha az ember ebbe belekóstol, magával ragadja ez az életérzés.
Ezt az érzést én is átélhettem, Zoltán a beszélgetés közben olyan természetesen kérdezte meg tőlem, akarok-e egy kört menni ezzel az autóval, hogy erre csak igent lehetett felelni. És bevallom, ez egy olyan helyzet volt, amikor kiestem a kérdező szerepéből, olyan rajongással vezettem.
– Feleannyit nem kell kapcsolgatni, mint egy modern autót, csak nyomni kell finoman a gázt, kézzel váltani a sebességet és élvezni, ahogy az autó ring, hajózik. Az embernek még a fejfájása is elmúlik, ha egy ilyenbe beül – sorolja Zoltán a tudnivalókat.
És tényleg. A kocsiban ülve egész más érzés kerített hatalmába, mint egy mai autóban. Már a kormány kecses vonalai lenyűgöztek, teljesen könnyű volt vezetni, irányban tartani, tényleg úgy éreztem magam, mint a filmekben. 4 sebességes az autó, főúton a 90-es tempót nagyon könnyen elértük, még éreztem, hogy sokkal nagyobb sebességre is képes lenne, egyszer majdnem ötödikbe is váltottam volna, ez furcsa volt, hogy nem lehet. A nagy mérete ellenére szépen megy, könnyű vele tolatni, haladni, benne ülni. Nagyon különleges, hogy a kéziféket egy külön kis pedállal nyomjuk be és egy karral oldjuk ki.
Kézifék- egy pedál és egy gomb
Útközben az autó márkajelét látva úgy éreztem, tekintélyt ébresztettünk a többi autósban. Zoltán mesélte, hogy ezt az érzést ő minden alkalommal átéli ebben a Mercedesben, még az igazoltató rendőr is a kocsi tulajdonságaira volt kíváncsi, amikor megállították.
– A többi autós tényleg tiszteli a veterán autókat az utakon?
– Többnyire igen, integetnek, dudálnak, villognak, örülnek nekünk. Sajnos mostanában volt olyan, hogy több tízmilliós full extrás autókkal beelőznek és nyomnak egy gázfröccsöt, hogy megmutassák, lehagynak, gyorsabbak. De olyankor csak mosolygok, hogy az én autóm még 20 év múlva is az úton lesz, míg az övé már nem. Még egy kis Polskit, Trabantot is megnéznek ma már, nagyon érdekes, hogy sokszor látom, amikor egy kisgyerek mutogat a járdáról, hogy a szülei figyelmét felhívja a régi autóra. Nekik már a Lada is különleges, ezek az autók már elfogytak az utakról, nagyon nagy a kontraszt. Egy kormány váltós Trabantot vezetni is különleges élmény, aki nem látott ilyet, el sem tudna vele indulni.
– Milyen érzés neked, ha egy veterán autó találkozón valaki beszáll a kocsidba? Nem félted?
– Inkább büszkeséggel, jó érzéssel tölt el. Persze, féltem, hogy nehogy letörjön egy kapcsoló, de az én autómba beülhetnek a nézők egy-egy fotózásra, olyan is van, hogy viszem egy-egy körre a vendégeket, örülök, hogy ezt az életérzést megmutathatom másnak.
– Úgy látom, ez az életérzés a nőket, családokat is magával ragadja.
– Igen, ez így van. Vannak a Transporter kisbuszosok, ők kempingeznek az egész családdal, viszik magukkal a kutyát és a nagymamát is, hétvégéről hétvégére költöznek. Van egy szakmai nyelvünk, ezt a kívülállók is érdeklődve hallgatják. Nagyon fontos, hogy nem csak az autók, hanem a megjelenésünk is egyedi, sok kiállításra külön ruhát varratnak maguknak a veterán autósok, de van, hogy a nézők is.
Közzétette: Wolfgang Paul Paschilk – 2019. július 21., vasárnap
Nézd meg az 1974-es autóról készített képeinket:
Ha szeretnéd közelebbről is megnézni ezt az autót, szeptember 12-én megteheted, közel 250 veterán jármű, köztük 115 db OT vár rád Hévízen!
