– A Balaton-felvidéknek sajátos építészeti hangulata van. Mennyire szoktál/tudsz ehhez igazodni?
– Minden munkámnál igyekszem figyelembe venni a természetes és az épített környezetet is. Egy nyaralónál ez különösen fontos, hiszen a kint és a bent határa elmosódik. Ehhez társul optimális esetben a tó látképe és állandóan változó színe is.
– A fent említett hangulat mellett a Balaton-felvidéknek hagyományőrő-jellege is van. Nehéz a modern irányzatokkal összeegyeztetni? Mennyire nyitottak erre az emberek?
– Aki a Balaton-felvidéken keres/választ magának második otthont, általában tudatosan teszi, s épp ez a hagyományőrzés, a „tájba simulás” vonzza. Ezekre a házakra a vastag falak és a kisebb méretű ablakok jellemzőek, amelyek így biztosítják a kellemes hőérzetet. Természetesen az innovatív megoldások itt is szerephez jutnak: ilyen a geotermikus energia használata. Arra pedig különösen figyelünk, hogy a légkondicionálók kültéri egysége ne az épületen (pláne nádtető esetében) kerüljön elhelyezésre, hanem a telek félreeső részén, takarva növényekkel vagy szaletlivel. A zsalugáter a táj jellegzetes eleme, melyet lehetőség szerint igyekszem visszaállítani az eredeti szépségébe. Erre már korszerű, akár fémes megoldások is rendelkezésre állnak, egészen változatos színekben.
– Együttműködsz helyi mesterekkel, szakemberekkel, kézművesekkel?
– A kivitelező gárda teljesen változó. Előfordul, hogy egy helyi fővállalkozó viszi a teljes beruházást. Kisebb nyaralók esetében a fővárosi csapat mellé gyakran kérik a megrendelők a helyi mesterek segítségét (lakatos- és famunkák, nádazás, kertészet). A belső dekorációnál óhatatlanul előkerülnek a helyi antik darabok, egy-egy népies elem is, hiszen a helyi piacokon ezekbe rendszeresen beleszeretnek a megrendelőim.
A Balaton-ihlette csopaki ház és a természetközeliség
– Mesélj kérlek, a képek alapján a balatoni munkáidról. Hogyan válogattad össze a színeket, a kiegészítőket, a burkolatokat? Mennyiben befolyásolt a víz- és természetközeliség?
– A csopaki ház esetében az emeleti háló szerves része a terasz, így bármikor részei lehetünk a természetnek. Itt természetes anyagokat használtam (fa, pamut és gyapjú), illetve egy-egy népies motívumot, mint a párnán látható virág, vagy a fésülködő asztal faragott lába.
Itt is megjelenik az újragondolt, népies virág motívum:
A csopaki házon minden a Balaton-felvidék jellegzetességeit idézi
A Balaton vize ihlette az ábrahámhegyi házat
– Ábrahámhegy közvetlen vízparti nyaraló, ez mennyiben előny vagy hátrány a munkádban?
– Az én munkámat annyiban befolyásolta, hogy a lehető legnagyobb ablakfelületeket igyekeztem nyitni a vízre. Aztán törhettem a fejem az árnyékoláson! (nevet)
A tulajdonos szenvedélyét idézi a halpikkelyekre emlékeztető mozaik
A harmadik balatoni munka, a káptalanfüredi ház
A házat nagyon lelakott, méltatlanul elhanyagolt állapotban találta meg a házaspár. Küldetésük volt, hogy élhető, modern, de a helyi adottságokhoz és építészeti környezethez illeszkedő életteret hozzanak létre, sok-sok műalkotással. Régiség-piacokról származó bútorok, alkotótáborokban elcserélt festmények díszítik a nyaralót.
A galériáért kattints a lenti fotóra!
– Neked milyen kapcsolatod van a tóval? Nyaralás, gyerekkor, különleges élmények?
– Tulajdonképpen a Balatonnál nőttem fel, a déli parton. Anyukámnak van ott egy étterme, ahol én is sokat segítettem. Az elmúlt 35 év alatt végigkövettem a Balaton megítélését, elismertségét és mellőzöttségét is. Imádom nézni a vizet, a színéből már látom, ha közeleg a vihar. Reggel szeretem a legjobban, amikor ezüstösen csillog, de az is mindig lenyűgöz, amikor biciklizés közben felbukkan valahol a gyönyörű, türkiz színe.
– Mi jut eszedbe a Balatonról? Ízek, illatok, impressziók, víziók érdekelnek, amelyek „bevillanak”, amikor a tóra gondolsz.
– A viharok illata, a haragos zöld és az ezüstös kék… főtt kukorica, nyári szerelmek, kertmozi.
Nyitókép: Az ábrahámhegyi nyaraló Müller Mónika enteriőrtervező munkája