„Kicsiben is nagyok vagyunk” – ez a jelmondata az idei kapolcsi rendezvénysorozatnak
A Völgy kedvelői idén sem maradnak kapolcsi élmények nélkül. Igaz, most egy kicsit más minden, mint a több évtized alatt megszokott nyári forgatag. Idén négy Völgyhétvégére várják a közönséget a szervezők, az első szeptember elején volt. Az első napok tapasztalatai alapján talán úgy is érezhetjük néha magunkat, mint a kezdetek kezdetén, a 25-30 évvel ezelőtti rendezvényeken, amikor még az azóta megszokotthoz képest kicsit kisebbek, kicsit másabbak voltak a kapolcsi fesztiválok. A Művészetek Völgye ugyanis éppen idén ünnepelte volna létrejöttnek 30 éves jubileumát, de a járványhelyzet miatt az ünnepi fesztivál nyáron elmaradt.
Az emlékezés persze nem maradt el, hiszen kiállításokkal idézték fel a Művészetek Völgye történetét. Márta István, a fesztivál életrehívója is jelen volt, s az érdeklődőknek mesélt a rendezvény megszületéséről, illetve völgybéli élményeiről.
Az eddigi fesztiválok történetét mutatta be a felújított egykori Kuthy-házban, a Művészvölgy Kúriává alakult épületben berendezett tárlat is. Ez az épület Kapolcs Fő terén, az új rendezvényhelyszínen áll. Itt kapott helyet a nagyobb koncerteknek otthont adó Pajta színpad is. Erről is lesz szó később, de előtte ismerjük meg, miben más az őszi programsorozat, mint a nyári nyüzsgő fesztivál.
Oszkó-Jakab Natália fesztiváligazgatót arról faggattam, miért tartották fontosnak, hogy a járványhelyzet miatt elmaradt tíz napos fesztivál helyett több hétvégés programsorozatot szervezzenek.
– A tíz napos Művészetek Völgye fesztiválra mintegy 200 ezer látogatóval kellett volna terveznünk, ami összeegyeztethetetlen a jelen helyzettel. Emiatt úgy döntöttünk, hogy a programhelyszíneket nem egyszerre nyitjuk meg, hanem négy hétvége alatt, hetente 2-3 udvar nyitja meg a kapuit. Az első Völgyhétvégén például a Fő téri Pajta mellé csatlakozott Harcsa Veronika, a Momentán Társulat és a Pest-Buda udvar.
A szeptember 12-13-i hétvégén a Hagyományok Háza Folkudvar nyitja meg a kapuit, s a Hangfoglaló udvarban is bemutatkoznank zenekarok.
Egyszerre kevés programot tartunk, és nem rendeztük meg a nagy vásárt. Így tudjuk garantálni, hogy egyszerre ne legyen itt nagy tömeg. Ez volt a település kérése is, de mi magunk is úgy éreztük – féltve a Művészetek Völgye közönségét – hogy idén ez a csendesebb, nyugodtabb út a biztonságos mindannyiunk számára.
– Vannak nagyobb nevek, ismert és nagyon kedvelt fellépők, zenekarok, és bár kevesebb a program, van miből választani. Ám a belépők létszáma limitált. Mennyire nehéz így megrendezni a programot – gondolva arra is, hogy mennyire rentábilis?
– Ez az év a művészek és a zeneipar számára a rentábilis szóval szinte összeegyeztethetetlen. Viszont munkalehetőséget ad ez a négy hétvége a művészeknek is, akik akár több fellépéssel is készültek. A közönséggel való találkozásra is lehetőséget adtunk nekik. A háttéripari szakmának is segítség ez.
– Három hétvége még hátra van, miket emelnél ki a programok közül?
– Hobo 75. születésnapi koncertjét, a 30Y 20 éves és az Irie Maffia 15 éves születésnapi koncertanyagát is meghallhatjuk. Ám én inkább a közösségi élményeket emelem ki: használjuk ki a túrázási lehetőségeket: vannak vezetett túráink és e-bike túráink. A harmadik Völgyhétvégén lesz futásunk is, benne egy 5 kilométeres táv, ami szinte mindenkinek teljesíthető – én is le fogom futni. Nézzenek filmeket az idelátogatók: a Filmarchívum, illetve a Nemzeti Filmintézet játékfilmjei nagyon fantasztikusak. A Pest-Buda udvarban nagyon érdekes beszélgetések lesznek: turizmus, a járványügyi helyzet, az élhető települések, egyetemi városok problematikái, jellegzetességei is szóba kerülnek.
Ahogy én láttam – szubjektív Völgynapló
Míg tavaly a nyüzsgő tömeg, a programkavalkád is magával ragadott, idén ennek az ellenkezője fogott meg. A Momentán udvar szinte törzshely: lenyűgöző, hogy pillanatok alatt milyen szövegek, jelenetek szövődnek a színpadon. Pár méterrel arrébb a Manóudvar varázslatos színei és figurái ejtettek ámulatba (és az itt található palacsinta is említésre méltó). A művészeti programok helyszíne, a Kalapos udvar megkapó, jellegzetes hangulata sokáig rabul ejtett, az 51-es körzetben pedig bizony sok az igencsak elgondolkoztató látvány, szöveg és kép. A Pajta színpadon pedig esténként nagykoncerteken bulizhat a közönség. S bár mindvégig arról volt szó, hogy jóval kevesebb a program, mint az előző években, évtizedekben, azért elárulom: egy nap alatt nem sikerült végigjárni az összes helyszínt, udvart, megcsodálni a látnivalókat. A kisebb létszámú rendezvények csendesebbek a megszokottnál, de ugyancsak nagy élményt nyújtanak. Abban azért más most – mint ahogy a fesztiváligazgató is említette – hogy jobban rá lehet csodálkozni a falura.
Vidéki hangulat
Apropó falu. Mivel az időjárás-éelőrejelzés szerint még annyira nem hűvösek az éjszakák, ezért csütörtök estétől hétfő reggelig Völgylakóvá váltam. Sátorozni kicsit kihívás és nagy élmény. Egy biztos: jót tesz, ha szabadlevegőn alszunk. S az is különleges, amikor hajnalban szól a harang, kotkodácsol a tyúk, s félálomban egy-egy pillantással látni, ahogy lassan pirkad. Majd amikor már süt a nap és kilépsz a sátorból, a fűszálakon látszanak a harmatcseppek, és érzed a talpad alatt a frissítő harmatot. A zuhanyzóban ugráló béka megrémisztett, nem is kicsit, de többek szerint egy elvarázsolt királyfi volt, és csak egy csókra várt. Ki tudja, Kapolcson talán ez is megtörténhet.
Mikor leszállt az est, ismét új arcát mutatta Kapolcs
Az esti fények a kisebb udvarokban varázslatos világot tártak elénk – a Manóudvarban például igazi mesevilágban érezheti magát a látogató, s ehhez a megvilágítás is hozzájárul. A kapolcsi templom fényfestése most is igazi látványosság volt, s mint mindig, most is sokan fényképezték a látványosságot.
A falu kocsmája pedig improvízatív meglepetések sokaságát adta: szólt a hegedű, s rögtönzött kívánságműsoron hallhattuk kedvenc dalainkat, az utolsó este pedig igazi örömzenének lehetett része a közönség, s még a pandamaci is élvezte a spontán fellépést.
Elmélyülés, feltöltődés, szórakozás, varázslatos boldogság
Kicsit más most a Kapolcs, mint máskor, de a Völgy hangulata most is magával ragadja a résztvevőket. Számomra pár nap Kapolcson – legyen Művészetek Völgye vagy a most újként átélt Völgyhétvége – egyszerre nyüzsgés és nyugalom, lubickolás a kultúrában és művészetben, önfeledt szórakozás a zenében. Ott járva kiszakad az ember a mindennapokból, s megélheti, hogy a világ lehet más. A mostani kora őszi program elmélyülésre, elcsendesedésre is lehetőséget teremtett. Az ember észreveheti és átélheti az időtlenséget, a kortalanságot, megpihenhet és feltöltődhet, láthatja az élet apró és nagy szépségeit, csodáit, s rájön, hogy a valóság lehet mesés, s az élet lehet varázslatos. Számomra ez a Völgyérzés – melyet most is átéltem.
Ilyennek láttuk Kapolcsot és az első Völgyhétvégét – képek a galériában