A ragadozók megfogására a pergetős technika az egyik legalkalmasabb, ahol a gumi vagy műanyag kishallal próbáljuk horogra csalni az édesvízi szörnyeket. Ez a módszer azért is nagyon népszerű, mert a horgászt mozgásban tartja, hiszen a csuka védi a területét, ezért általában egy helyen csak egyetlen példányt tudunk kifogni, így folyamatosan tovább kell állni. Egy horgászat alatt körülbelül 7–8 kilométert is megtesz a pecás a zsákmány reményében – írja a borsonline.hu.

Itt laknak a nagy csukák

A pergetős technika azonban nem minden tavon engedélyezett, de szerencsére egyre több olyan helyet találni, ahol hódolhatnak szenvedélyüknek a rablóhalas horgászok. Budapest közelében az egyik legnevesebb, kifejezetten csukázó tó a fóti gyermekvárosban található, ahol óriási, 15 kiló körüli halak sem ritkák.

– Hat-hét évvel ezelőtt jött az elképzelés, hogy pontyozó tó helyett inkább rablózásra állunk át. Először nem minden tag tetszését nyerte el az ötlet, ám később belátták, érdemes volt váltani. Nálunk egyetlen csukát sem szabad elvinni, cserébe viszont rendkívül intenzíven telepítjük, így élményekkel gazdagodva térhetnek haza a pecások – mondta a Borsnak a Fóti Gyermekváros Horgászegyesület elnöke, Samu István.

A világos csali a fogós

A pergetésnél nem a távolság a lényeg. A csukák általában a part közelében, a kövezés mentén, a bedőlt fák alatt tanyáznak, éppen ezért a sekélyben lehetünk a legeredményesebbek.

– Nálam a bevált módszer, hogy a part mentén haladva, oldalirányba dobom be a műcsalit. Lassan húzom, majd ejtem a szereléket, ezzel olyan hatást keltek, mintha döglődne a préda. A sebesült állatra hamarabb rámegy a csuka, hiszen könnyebb dolga van. Ugyanolyan ragadozó, mint az oroszlán, ha egyszerűbben is megkaparintja a zsákmányt, akkor nem fog szenvedni az egészséges példányokkal – mondta lapunknak Biben László, az egyesület gazdasági vezetője, aki szenvedélyes csukahorgász. – A gumihal, illetve wobbler színe is fontos. A sötét vizekben minél világosabb a csali, annál eredményesebbek lehetünk.

A pletyka szerint a csuka a piros zoknit is imádja

A népi hiedelem szerint a csukát az egyik legkönnyebb megfogni, hiszen bármilyen csalira rámegy. Hallani olyan mendemondákat, hogy piros zoknival vagy konzervdobozzal fogtak termetes példányokat. Bár való igaz, ez a hal akkor is rabol, ha nem éhes, ám az említett eszközökkel aligha lehetünk eredményesek.

– Gyerekkoromban én is fogtam kenyérgalacsinnal csukát, de nagy valószínűség szerint a csalim közelében lévő keszegre kapott rá. Ezen a tavon is rabolt már kukoricára úgy, hogy miközben tekerte ki a horgász a szereléket, a horgon lévő csemege imitálta a kishal mozgását. Szóval, előfordulhatnak ritkán ilyen esetek, de a pergetős módszerrel garantáltan nagyobb az esélyünk – zárta Biben.

Gergely Gábor asztalitenisz-világbajnok csukareceptje

Évekkel ezelőtt barátom látott vendégül a Balaton-parti vityillójában. Meglepetést ígért, mondogatta, ilyet még nem ettem. Igaza volt, hiszen, mert a csuka nagyon szálkás, nem tartozott a kedvenc ételeim közé, pedig szeretem a halételeket. Kissé macerás a csuka elkészítése, ügyesség – és egy jó éles kés – is kell hozzá, de a végeredmény, a ropogósra sütött kis ragadozó kárpótol mindenért.

Elkészítése: A hal bőrét óvatosan lenyúzzuk, és a húsát, mert rengeteg az apró szálka benne, megdaráljuk. A hagymát apróra vágva megpirítjuk, rátesszük a felszeletelt gombát és pár perc múlva az apróra vágott sonkával összepároljuk. Amint elkészült, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk és hozzáadjuk a pirospaprikát. Az egészet, a darált halhússal együtt megpároljuk. Ha kész, visszatöltjük a csuka bőrébe, ha kell, össze is tűzhetjük, majd a sütőben (180 fokon), hasra fektetve (35–40 perc alatt) ropogósra sütjük.

Hozzávalók:

1 darab másfél kilós csuka
2 fej vöröshagyma
1 dl olaj
15 dkg gomba
15 dkg sonka
Pirospaprika
Törött bors
Só

Nyitókép: shutterstock