2. A XX. század első felének nagyjai a Balatonról
A XIX. század végére, a XX. század elejére megjelentek a tónál a fürdőzők, a kikapcsolódó fürdővendégek. Így a nagy magyar, híres festők – Rippl-Rónai József, Vaszary János, Csók István – képein leginkább ezek a tavi témák kaptak szerepet.
Rippl-Rónai József
Rippl-Rónai József, a modern magyar festőművészet doyenje, több, könnyed pasztellje is egyedi stílusában örökítette meg a tavat. Egy korabeli riportban – 1925-ben – ezt nyilatkozta balatoni, siófoki időtöltése kapcsán:
„A hatalmas műterem közepén felállít egy széket s ráhelyez egy vastag, üres, arany keretet. A keretben, mintha nagyszerű kezek filmeznének, egymásután jelennek meg a képek. Képek a Balaton egéről, az égről, az egek levegőjéről. A levegő üdítő, pompázó, a levegő a tájkép hőse, kiárad a keretből, lélegzeni kell belőle. Néhol kékebb, mint Nápoly, vagy a szolnoki Tisza fölött. A képek legnagyobb részét ez a levegő foglalja el. Egy vékony sáv jut a víznek és a feketedresszes fürdőzőknek. A képek színes filmek a Balatonról, Siófok-előttről, ennek a csodatájnak a szerelmét hozta fel Rippl-Rónai Budapestre. Mintegy nyolc hatalmas pasztell készült odalenn s várja a telet. Javarészt 1-2 órakor dolgoztam odalenn és napról napra nagyobb rajongója lettem a Balatonnak. Érdemes szeretni ezt a levegővilágot, kár, nagy kár másutt mást keresni, mielőtt ezt megtalálnék. Örömmel és jókedvvel dolgoztam odalent.”
Rippl-RónaiBalatoni fürdőzők
Rippl-Rónai nemcsak a balatoni tájat, hanem a Siófokon nyaraló kedves barátját, Karinthy Frigyest is megörökítette. A kaposvári Róma-villából nyarakra kimozduló Rippl-Rónai Hévízen, majd Siófokon töltötte a nyári napokat, de az alkotással nem hagyott fel, ennek felejthetetlen és jellegzetes lenyomatai a Balatoni fürdőzők, Balatoni táj, Balatoni strand, Siófoki villa című képei.
Vaszary János
Vaszary János (1867-1939), ahogy Rippl-Rónai is, megjárta a párizsi festőiskolát és a külföldi tengerpartokat. De a francia és az olasz Riviéra mellett kedvelt helyének számított a Balaton vidéke. A korabeli fürdőélet színességét festette meg a tónál, a külföldi Riviéra-hangulatot idézve. 1926-ban nagy felkérést kapott, ekkor készítette el a tihanyi Biológiai Intézet falképét, mely a tó élővilágát örökítette meg, Víz alatti világ címmel.
A kaposvári születésű Vaszary fiatalon sokszor megfordult Keszthelyen is, művein az 1920-as, 1930-as években kiemelten szerepet kapott a Balaton. A fürdőéletet és a tájat – Siófoki sétány, Balatoni tájkép, Felhő a Balaton felett, Fürdő után, Fürdő nők – bemutató képeken kívül rendhagyó alkotása a Balatoni halászat című monumentális festménye is. Vaszary János életművét szülővárosa, Kaposvár méltón ápolja, szülőháza szépen berendezett emlékházként működik.
Csók István
Csók István (1865-1961) szintén meghatározó alakja a Balatont megfestő művészeknek. Párizsi éveit követően Aligán töltötte nyarait és itt festette meg a Balaton sajátos világát. Közel 500 tavi képet alkotott, de ezek nagy része a második világháborút követően megsemmisült, illetve magángyűjtőknél található. Csók István, aki rajongott a tóért, a Balatoni Társaság képzőművészeti szakosztályának elnökségi tisztét is betöltötte.
1935 januárjában így tudósított a Magyar Távirati Iroda születésnapjáról: „Csók István festőművészt a Balatoni Társaság képzőművészeti szakosztályának elnökét, születésének 70. évfordulója alkalmából kedden délelőtt a Balatoni Társasig 40 tagú küldöttsége kereste fel az Ernszt-múzeumban. Dr. Sebestyén Gyula udvari tanácsos köszöntötte az érdemekben gazdag mestert.
Kiemelte, hogy a mester most bemutatott balatoni ciklusának minden számát költői elgondolás hozta létre és azok együtt a mester „Balatoni szimfóniáját” jelentik. Hangsúlyozta, hogy a Balatoni Társaság mindent elkövet annak érdekében, hogy Csók István balatoni képei megbontatlanul köztulajdonban maradjanak. Csók István meghatottan köszönte meg, az üdvözlő szavakat s hangsúlyozta, hogy a magyar tárgyak között, amelyeket annyira kedvel, nem ismer igazibbat és magyarabbat a Balkonnál, amelynek ezernyi varázslatában teljesen elmerült és így jött létre a „Balatoni szimfónia”.
A „derűs élet festőjeként” elnevezett Csók István a világosi Panoráma kilátónál és az aligai strandon szemlélte a tavat és festette meg táj- és életképeit, mint a Balaton partján, Balatoni táj fürdőző nővel, Züzü a Balaton partján vagy a Szivárvány a Balaton felett. A Keresztapa reggelije című – szintén tavi vonatkozású alkotása – a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának egyik meghatározó műve.
Iványi-Grünwald Béla
A tavat egyedi stílusukban megörökítők közül nem hagyható ki Iványi-Grünwald Béla (1867-1940) sem, aki az 1920-as évektől, Kandó László lellei műtermében alkotott. De kevésbé ismert tény, hogy Iványi-Grünwald nemcsak így kapcsolódott e vidékhez: szülőhelye is Somogy megyében, Somban található.
Innen indult útjára a később nemzetközi hírnevet szerző alkotó, aki a fővárosi tanulóéveket követően bejárta Európát, majd egyik alapítója lett a nagybányai művésztelepnek. Művei közt több, különféle stílusú alkotás is megtalálható, de idővel a szecessziós irányra váltott, majd élete vége felé ismét a valósághű ábrázolás felé fordult. Balatoni művein a realisztikus tájábrázolás számtalan példáját láthatjuk.
Balatoni vitorlások, Balatoni fürdőzők, Alkonyat a Balatonon, Balatoni naplemente, Balatoni aranyhíd című munkái mind-mind szép példái Iványi Grünwald sajátos balatoni világának. Szülőhelyén emléktábla hirdeti nagyságát és itt található az ország második köztéri Iványi Grünwald szobra, a kecskeméti mellett, Lellén pedig emlékkő ad hírt a neves festő egykori jelenlétéről. Számos kitüntetésben részesült, 1934-ben festményeit Amerikában New Yorkban is kiállították, ahogy erről egy korabeli tudósítás is megemlékezett:
„Iványi Grünwald Béla balatoni tájképeinek javát, atmoszférikus tanulmányainak legérettebb darabjait küldi Amerikába; a fénynek, levegőnek és víznek ezeket a szikrázóan szép játékait.”
Farkas Erzsébet
Farkas Erzsébet, azaz Sass Brunner Erzsébet (1889-1950), az egyike azon balatoni festőknek, aki nőként különös balatoni-festői világot teremtett. Életútja is rendhagyó, ahogy alkotásai is. Sass Brunner Ferenc nagybányai alapokon nyugvó festőiskolájában tanult, ahol beleszeretett az ismert festőművészbe, hamarosan összeházasodtak. Leányuk, Brunner Erzsébet 1910-ben született és 1929-ben indultak el, anya és lánya közösen, hogy meglátogassák álmaik misztikus Indiáját. 1930-ban érkeztek meg hosszú hajóutat követően Sántinikétánba, azaz a béke hajlékába.
Magyarországot, Balatonfüredet és Farkas Böskét akkoriban már ismerő Tagore befogadta a magyar művésznőket. Az anya folytatta a festészetet, de lánya is festőművésszé vált. Műveikkel később bejárták a világot (Kína, Japán, USA, Nagy Britannia). A Sass Brunner család nyaralója egykoron a Balaton mellett, Gyenesdiáson állt. Sass Brunner Erzsébet az 1920-as években a nagy tó mellett kísérletezte ki egyedi tájképfestői stílusát. Kevésbé ismert, de átütő balatoni tájképeket festett. Egry Józsefnek, a fények és színek festőjének nagy tisztelője volt, személyesen is találkoztak. A festőnő az 1920-as évek művészi és spirituális útkeresése során 1928. nyarát a tihanyi Akasztódomb tövében, egy sátorban töltötte.
A balatoni tartózkodások során ideiglenesen, de megtalálta mindazt, amit később India jelentett számára: „nékem szabadság, nap és hegy kell, hol száguldhat a gondolat, a széllel versenyezve és nincs időmérés mégsem. Szeretem a csendet, a magányt, szeretem az egyszerűséget, az észrevehetetlenséget, és nem szeretem mindazt, amit kultúrának neveznek…” – írta.
Sass Brunner Erzsébet egyedi, balatoni olajfestményei nyomán készült el 1928-ban az a kiadvány – Művészi levelező-lap album –, amely a Balaton-part nevezetes helyeit mutatta be. Művészete ugyan Indiában teljesedett ki, de a balatoni témaválasztás még távozását követően is felbukkant képein. 1934-es Esti Balaton Gyenesdiás felől című festménye az egyik legszebb balatoni tájkép a magyar festészetben.
