A Balaton festői a XX. század második felében
Boromisza Tibor
Boromisza Tibor (1880-1960) a nagybányai művésztelep kiemelkedő festője, modern, de elfelejtett alkotó. Ferenczy Károly magániskolájában folytatott tanulmányait követően megjárta Rómát és Párizst. Hazatérése után 1908-ban Unghváry Sándorral, Kádár Gézával és Némethy Miklóssal részt vett a Balatoni Festőiskola megalapításában Kőröshegyen. A festőkolónia 1911-ig működött. Közös kiállítást rendeztek Balatonföldváron, Keszthelyen és Rippl-Rónaival együtt Kaposvárott.
Boromisza életművében a hagyományos festői irányzatok (posztimpresszionista, posztnagybányai) mellett jelen van a buddhizmus, a keleti kultúrák, a Távol-Kelet művészeti hatása és Tolsztoj filozofikus tanításai is. Az 1920-as években a Hortobágy volt központi témája, majd 1930-45 között Budapesten élt. Időközben Budán, Göcsejben, az Ormánságon és a Balatonnál dolgozott, és a Magyar Képírókkal együtt állított ki. 1945-ben a németek felgyújtották budai lakását: műveinek egy része elpusztult.
1945-ben visszatért a Balatonhoz, megélhetést keresve családjának és öt gyermekének. 1953-ig Keszthelyen élt és alkotott. Ekkoriban készült a balatoni halászokat megörökítő festménysorozata. Szentendrei emlékházában állandó kiállítása látható. Balaton Akalinál, Balatoni nádvágók, Balaton partjainál – mind-mind jellegzetes Boromisza-festmények. Létezik egy Gésák a Balaton partján című munkája e is, amely szép és egyedülálló példája a tó és a japán művészet összekapcsolódásának.
Halápy János
Halápy Jánost (1893-1960) is előszeretettel és joggal nevezik a tó festőjének.
Ő maga nyilatkozta 1940 táján: „Rajongok a Balatonért, hiszen festői szépsége végtelen és kimeríthetetlen. És mennyire végtelen annak, aki saját magát is benne és általa akarja kifejezni… Éppen ezért akkor leszek igazán boldog, ha egyszer, mint „Balaton-festő” élhetek tovább a közönség tudatában…”
Halápy zalai származású festő volt, már gyermekkorában megismerte a tavat. Festő-tanulmányokat folytatott, de az I. világháború idején szibériai hadifogságba került. Az 1920-as években ismét visszakapcsolódott a hazai és a nemzetközi művészéletbe. Jellegzetes alkotói stílusát a Balatonnál kísérletezte ki. Vitorlásversenyek, szép tavi tájak, badacsonyi szőlőtőkék jelentek meg impresszionista stílusban alkotásain. Balaton, Naplemente a Balaton, Balatoni vitorlásverseny, Vitorlások a Balatonnál című festményeit opálos fények és átütő, artisztikus erő jellemzi, ezért is hasonlították sokszor Claude Monet nagy francia festőhöz. A keszthelyi Balatoni Múzeumban 1989 óta emlékszoba mutatja be művészetét.
Muzsinszki Nagy Endre
Siófokon, a belvárosi templom bejárati ajtaja felett, Balatonkilitin a templom kórusfeljáratánál és a balatonszéplaki templomban is találkozhatunk Muzsinszki Nagy Endre (1886-1975) szakrális festményeivel. Muzsinszki Nagy Endrének azonban számos tavi alkotása is akad.
Muzsinszki az első világháború idején a frontról – tábori festőként – rajzos tudósításokat küldött a hazai lapoknak, melyből 1917-ben kiállítása is nyílt a Nemzeti Szalonban. Neve összeforrt a szakrális témákkal, alkotással, 1929-ben pedig egy nemzetközi pályázaton elnyerte az első helyet. Megbízást kapott egy templomi mozaik elkészítésére a jeruzsálemi Dormitio magyar altemplomában.
Miután munkásságát 1939-ben a Képzőművészeti Egyesület díjjal jutalmazta, úgy döntött, a Balaton mellé, Siófokra költözik. Azonban közelgett a második világháború, festészetből nem igazán lehetett megélni, ezért az elismert festőművész ecetgyártó üzemet hozott létre. Az „ecetesként” emlegetett Muzsinszki mindeközben balatoni képeket, csendéleteket festett.
A háború és a legsötétebb diktatúra éveit követően létrehozta, és 1955 és 1962 között működtette Siófokon a Képzőművészeti Szabadiskolát. Az oktatás mellett rendületlenül festett, nagy vállalása a kétszáznegyvenhárom képből álló Én vagyok a világ világossága című sorozat, amely a kezdetektől mutatja be Jézus Krisztus életét az Újszövetség alapján.
A szocializmus ateista éveiben szegényen, nagy nélkülözések közepette alkotott és a Siófoktól nem messze fekvő Nagyberényben hunyt el. Tavi képeit – Siófok, Balatoni táj, Balatoni vitorlás – elsősorban magánszemélyek vásárolták meg, de egy-egy alkotása közgyűjteményekben is feltűnik.
Vass Elemér
Vass Elemér (1887-1957) az Iparművészeti Főiskolán tanult, majd az I. világháború idején hadifestő lett. Külföldi tanulmányútjait követően 1925-ben visszatért Magyarországra és Zebegényben alkotott. A neves Gresham-kör tagjaként Egry József, Bernáth Aurél és Szőnyi István alkotótársakkal működött együtt.
A második világháborút követően feleségével Tihanyban telepedett le. Elkezdődtek nem túl hosszú, de igen termékeny alkotóévei, amikor megörökítette a Balaton színköltészetét. Vass Elemér otthona barátaik – Illyés Gyula, Németh László, Borsos Miklós, Lipták Gábor – kedvelt találkozóhelye, irodalmi és művészeti eszmecserék színhelye lett.
Barátja és tihanyi éveiben társaságának kiemelkedő tagja, Borsos Miklós 1967-ben így idézte fel Vass Elemér alakját, tihanyi életvitelét:
„Vass Elemér – akárcsak Egry – szenvedélyes horgász, a „küsze” nevezetű apró balatoni hal és a rák elkészítésének mestere volt. A tóparton sokszor lehetett látni magas, rendkívül sovány figuráját, – fején képtelenül gyűrött kalappal. (Ez a kalap szerepel az én Vass-érmemen is.) Asztmája azonban egyre súlyosabbá és kínzóbbá vált. A horgászatot abba kellett hagynia – alig mozdulhatott ki szobájából. De kedélye, szelleme derűs, csorbítatlan maradt mindvégig. Festése izgatottabbá vált. A színek ellentétei fokozódtak, és sokszor drámai erejűvé váltak. ,,Slusszpánik”-nak szokták ezt mondani a festők; némelykor csodálatos dolgok születnek ebben az állapotban: Goya, Pierre Bonnard stb. A szellem felajzott és maximálisan alkotóképes, de a test már sejti a közeledő véget. Vass ebben az utolsó pár évben újabb meglepetéseket okozott. Egryt is nagyon érdekelte a Vass festészetében bekövetkezett hihetetlen változás. Délutánonként, esténként gyakran gyűlt össze kis baráti kör Vasséknál (egyszer-egyszer Szabó Lőrinc is megjelent), s a Magyarországon megfordult francia vendégek (Eluard, az Aragon-Triolet-házaspár, Tristan Tzara stb.) is örömmel keresték fel Vassékat, akiknek kis szobája, mint Illyés megfogalmazta, esztendőkig a magyar szellemi élet egyik legmeghittebb fészke volt.”
Így születtek Vass Elemér Balatoni táj, Kilátás Tihanyból, Felhős Balaton című rendhagyó, de a Balatont teljes valójában megörökítő munkái.
Bernáth Aurél
Bernáth Aurél (1895-1982) Kossuth- és Munkácsy díjas, somogyi származású festőművész azon alkotók egyike, akik nemcsak megfestették, hanem írtak is a tóról.
Nagybányai festőként indult, majd külföldi útjain az avantgárd irányzat hatott munkáira. Bécsi és berlini évei után hazatelepült, ekkor keletkeztek tájképei és portréi, melyeket posztnagybányai stílusúként tartanak számon. Az 1950-es évektől monumentális tablókat festett. A Képzőművészeti Főiskola tanáraként számos nagy magyar festő tanára, ösztönzője volt.
Balatoni strand, Balaton, Balatoni táj tornyos villával, Tópart fürdőházzal, Balatoni reggel – csak néhány cím nagy művészi hagyatékából. Balaton-szeretetéről tanúskodnak festményei, de esszéinek témája is sokszor a nagy tó.
Ő maga így vallott Balaton-szeretetéről: „Az életem, szívem egyik megemelője volt mindenkor a Balaton hullámzása. Tízéves korom óta úgy hatott rám, mint egy drámai fejlemény csodája. A szívem olyan mértékig tud koncentrálni a parton töltött órák látványa idején, mint az isten által nyújtott életfeszültségek teljesüléskor. Hogy ezt kell átélnem igazán! Ez az igazi isteni ajándék, ami szívünket úgy neveli, hogy a zordság élményét a fenségessel ötvözi összes. Ez a fenséges zordság némi fogalmat ad nekem arról, amit mindennapi szóval úgy fejezünk ki, hogy »isteni«. Nekem az.”
Szülővárosában Marcaliban emlékmúzeum és galéria őrzi hagyatékát, de Somogy megye is nagy tisztelettel ápolja Bernáth alkotói életművét.
Mikus Gyula
Mikus Gyula (1905-1996) életműve és lakóhelye is a Balatonhoz kötődött. Celldömölkön született, de a tanulmányait már Tapolcán végezte. Szegeden tanítói végzettséget szerzett, majd Zalaszántón tanított, 1942-től pedig Keszthelyen a polgári leány- és fiúiskolában lett pedagógus.
Már gyerekkora óta kitűnt rajztehetségével. Kezdeti művei figurális képek, csak később vált a Balaton fő ihletforrásává. Megfestette a tópartot, a vitorlásokat, a fürdőzőket, a szőlőhegyeket, különösen kedvelte a halászok ábrázolását és kiváltképp szerette a balatongyöröki és becei szőlőhegyet. Mindezt a világot idézi Bece koratavasszal, Kikötő, Szigliget, Őszi táj, Vitorlások, Balatoni halászok, Halász tragédia című műve.
A tóról így vallott élete vége felé: „Nem jártam soha külföldön, nem ismertem tengereket, idegen világot, hazám más tájaival is csak futó kapcsolatot teremtettem. A Balatont festettem télen, nyáron, kora tavasszal, késő ősszel. Amikor úgy tűnik, mindent tudok róla, naponta újabb arcát fordítja felém. 1973-ban kapott Egry-díjamat is lényegében a Balatonnak köszönhetem. Mágikus erejű vonzása teszi, hogy nem tudtam eltávolodni mellőle. Kapcsolatom a tóval és környékével megbonthatatlan, már csak magammal elmúló.”
Mikus Gyula életművét mind Keszthely, mind Zalaszántó is ápolja, valamint fia, Mikus Gábor is sokat tesz édesapja festői világának 21. századi megismertetéséért.
Halvax Gyula
Halvax Gyula (1906-1984) Kaposváron született, Rippl-Rónai József tanítványaként indult, majd végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. Bár szülőhelyétől részben elszakadt, a későbbiekben megfestette az idős Rippl-Rónai portréját, de Takáts Gyula 1935-ben Kút címmel megjelent első verseskötetét is ő illusztrálta. Első gyűjteményes kiállítását 1931-ben rendezte a Nemzeti Szalonban.
A második világháborút követően Halvax Gyula kezdeményezte, hogy Fonyódon művésztelep létesülhessen, de sajnos nem kapott hozzá megfelelő támogatást. Festményeinek – mivel a nyarakat Fonyódon töltötte – nagy részén megelevenedik a fonyódi partszakasz: Fonyódi hegyek, Fonyódi part, Kilátás a Balatonra, Ezüsthíd a Balatonon. A Balaton szerelmesének is nevezték kritikusai, szecessziós-impresszionisztikus tavi tájképei kiemelt helyet foglalnak el a tavi festmények sorában.
Nyerges Pál
Nyerges Pál (1914-1987) – ma talán már kevésbé ismert – neve Almádival forrt össze. A művészeti szabadiskolákat kijáró tehetséges festőnövendék megjárta a nagybányai iskoláit is, ekkor kötött életre szóló kapcsolatot a szabadban való festéssel. Bár a festészetet 1945 után hivatásszerűen nem folytathatta – gimnáziumi tanárként kereste kenyerét – a művészettel nem hagyott fel.
1943-tól szoros kapcsolat fűzte a Balatonhoz, ahol az almádi öböl és Káptalanfüred, valamint itteni szőlőskertje jelentett alkotói menedéket számára. Plein air stílusú balatoni tájfestészete, jellegzetes akvarell-, majd később vegyes (akvarell és kréta) technikája hamarosan Nyerges sajátjává vált. 1948-ban találkozott és életre szóló barátságot kötött az akkoriban Akarattyán élő Kodolányi Jánossal, aki szintén nagy hatást gyakorolt Nyerges – tavi – festészetére. Nyerges Pál képein a káptalani part, az almádi szőlőhegyek és nyaralók tűnnek elénk, ezt tükrözi Öreghegy ősszel, Almádi öböl lila fával című képei.
Csáki-Maronyák József
Csáki-Maronyák József (1910-2002) hosszúéletű festőművészünk ugyan Orosházán született, de idővel eljegyezte magát a tóval és legszebb festményei Tihanyban születtek. Rudnay Gyula neves festőművész tanítványaként végezte el a Képzőművészeti Főiskolát és a két háború közti időszakban nevet és rangot vívott ki magának.
A háborút követően elhíresült Rákosi Mátyásról festett képéről, de művészete jóval tartalmasabb és értékesebb ennél az egy alkotásnál. Már az 1930-as évektől Tihanyban töltötte nyarait, a Berek család fogadójában, majd az 1940-es években vásárolta Szélcsend nevű házát, ahol nagy családjával élt. Itt születtek jellegzetes tavi képei, a Tihany látképe, Tóparti táj, Balatoni halászok, Tihanyi móló építése, Hálójavítók. Így méltatták művészét 1984-ben: „Csáki-Maronyák József régóta a Balaton rabja, évtizedeken át kutatja – mindig más-más pontról figyelve meg – napszakok, évszakok szerinti változását, kimeríthetetlen hangulatait, s örökíti meg vásznain tüneményes szépségeit.
E szemlélet eredményeként mindenkitől elütő, senkiére nem hasonlító sajátos festői Balaton-világot teremtett. Egészen más ez a Balaton-szemlélet. mint a nagy elődé. Egry Józsefé, de más, mint a nagy kortársé, Boldizsár Istváné. Órákat tölt el a parton, figyeli a tó színváltozatát, rajzokat, színvázlatokat készítve a legszebb festői motívumokról. ritka természeti jelenségekről. a szétszóródó fényben még élesebben kibontakozó színekről.” A festő lánya, Csáki-Maronyák Éva nemcsak ápolja édesapja életművét, hanem maga is balatoni tájképéket fest.
Takáts Gyula
A tabi születésű, azaz szintén somogyi származású Takáts Gyula (1911-2008) író, költő, műfordítót elsősorban szépirodalmi és irodalomszervezői munkássága miatt tartjuk számon. De a Pannon világ vonzásában élő és alkotó lokálpatrióta művész grafikáin, rajzain is megörökítette az általa igen kedvelt balatoni tájat, becehegyi szőlejének szép világát. Rajzai egyfajta lenyomatai és kiegészítői is író munkásságának.
Életművének egyik feldolgozója, Stamler Ábel így összegzi Takáts Gyula képzőművészeti munkásságát:
„Nem csak íróként, költőként, de képzőművészként is meg kell emlékeznünk Takáts Gyula balatoni kötődéséről. Kiállításai és azok fogadtatása azt bizonyítják, hogy – s ez főként balatoni tárgyú képeire igaz – alkotásai is komolyabb figyelmet érdemelnek. Az ifjú Rippl-Rónai tanítványaként gyermekkorától kezdve kísérletezik a balatoni képekkel, legkorábbiak ezek közül az éppen Rippl-Rónai által számozott temperák, majd a jóval komolyabb, már a harmincas években készült szecessziós utóhatású pasztellképek. A negyvenes, ötvenes években néhány pasztellkép és olajfestmény jelzi, hogy ekkor sem szünetel képzőművészeti munkássága. A hatvanas évektől jellemzőek a konstruktív grafikák, tollrajzok, melyeken egyértelműen érezhető a jó barát és levelezőpartner Borsos Miklós hatása. A néhány vonallal vázolt képek közül valamennyi a tó tükrét tárja elénk, nem a minimalizmus, hanem a nemes egyszerűség és az antikvitásban gyökerező, de a saját korát tudatosan vállaló serenitas jegyében.”
Varsában a világ, Vitorlások, Kék sugárban, Fa a dombon, Két kabin közt egy Gulács – egy-egy beszédes cím Takáts Gyula tartalmas festői-grafikusi életművéből.
Vágfalvi Ottó
Vágfalvi Ottót (1925-2015) szintén gyakran szokták a Balaton festőjeként említeni. A szerencsi születésű, de később (1949-ben) Balatonfűzfőn letelepedő festő- és grafikusművész tájképeinek központi témája lett a tó, melyet minden évszakban megörökített. A Vágfalvi-képeken elsősorban a színek és fények játéka dominál, a formák háttérbe kerülnek.
A Képzőművészeti Főiskolán a legnagyobbak voltak mesterei (Burghardt Rezső, Berény Róbert Bencze László), így a profi ecsetkezelési technikák tetten érhetők tavi festményein. Őszi nádas, Szüret táján, Vörös nap, Kék szimfónia. Jeges Balaton – csak röpke kiemelés sok tavi képe közül. A világ számos országában rendeztek kiállítást képeiből, napjainkban egykori lakóhelye, Balatonfűzfő és lánya, Vágfalvi Katalin ápolja a nagyszerű festő emlékét.
