– Hogy vagy, milyen most számodra ez az ősz-tél határán mozgó időszak?
– Várom a jövő évet. Tett érte ez az év, hogy csak ennyit gondoljak róla.
– A napokban jelent meg az új kliped, Ezt akartad címmel, melyet önfeltáró dalként aposztrofáltatok. Mesélj a miértről.
– Radikális, pozitív változást igényel a világunk, mert siralmas, ahová néhány évtized alatt eljutottunk. Nézzük a hagyományos értelemben vett értékrendet. Például, amikről az ember manapság értesül a hírekből. Amikor én középiskolás voltam, elképzelhetetlen volt, hogy az iskolánkban az történjen, ami a videóban. Annak kellene tiszteletet kapnia, aki megérdemli. A pedagógusnak ne feltartott kézzel kelljen órát tartania azért, mert a diáknak már gyakorlatilag ahhoz is joga van, hogy ne vegye figyelembe, amit a tanár mond. Ez elfogadhatatlan.
– A családodból hozod ezt az értékrendet? Mindig ilyen mélyérzésű voltál?
– Már a középiskolában is érettebb voltam a koromnál. Érdekelt a mögöttes tartalom, és soha nem adtam a külcsínyre. Ha tehetném, nem lennék fenn a közösségi platformokon sem, mert az egy téves képet mutat.
– Mondj egy példát eltorzult világképünkre.
– Szemtelenül fiatal lányok “majmolnak” olyan szimbólumokat, akikről semmit nem tudnak. Nem tudják, hogy photoshoppal szerkesztették meg a képeket. Szépészeti beavatkozást kapnak születésnapi ajándékba, ami tovább torzítja az önképüket. Óriási pozitív söprésre lenne szükség!
– Egyfajta tükör ez a dal és a klip mindannyiunk számára?
– Sokaknak kórosan rossz az önképe. Ez velem is így volt. Hasonultam, bólogattam, és elhittem, amit mondtak nekem.
– Ez a karriered kezdetén volt?
– Nagyrészt igen és hálás vagyok érte, hogy letettem ezt az énemet. Többé nem fogom ennyire naivan mások kezébe tenni a karrieremet és a sorsomat.
Fotó: Freddie hivatalos
– A közelmúltban készítettem egy beszélgetést Szakács Gergővel (Follow the Flow – a szerk.). Neki is feltettem ezt a kérdést, és ezen a ponton úgy érzem, hogy tőled is meg kell kérdeznem: te most boldog vagy?
– A körülményekhez képest boldog vagyok. Semmi okom nincs arra, hogy boldog legyek, mégis minden okom megvan rá. Nem tudok boldog lenni, ha be vagyok zárva, ha el kell takarnom az arcomat egy ruhafoszlánnyal azért, mert mindenki retteg. Ez nem élet. Nincs csend, mert áramlanak az információk és sokan nem képesek ezzel megbírkózni. Én képes vagyok erre, de kerülöm a híreket, amennyire lehet. Idén nem zenélhetek, ezért is nehéz volt ez az év, mégis boldog vagyok. Felismertem az utam és azt, hogy merre kell mennem.
– Nehéz lesz, mert nem kíváncsiak az emberek a mélyebb tartalmakra.
– Én nem feszegetek felszínes témákat, nem edzem félmeztelenül és nem posztolok a magánéletemről, ezért számomra sokkal nehezebb munka eljutni a nagyobb közönséghez a mondanivalómmal, de meg fogom csinálni.
– Zeneileg mit tervezel 2021-re?
– Több kész állapotú dalom van, így tartalomgyártás zajlik. Az alkotói folyamat a mentsvár. Rájöttem, hogy nem érdemes ebben a helyzetben a sebeinket nyalogatni, pozitívan kell felhasználni ezt az időszakot.
Fotó: Freddie hivatalos
– Mi az, amivel töltekezni tudsz? Itt van egy szürke kedd este. Mit csinálsz, mit olvasol, milyen zenét hallgatsz?
– Igyekszem itthon is gitározni. Fáj a szívem, hogy hétvégente nem tudok bepakolni a turnébuszba és koncertezni, ezért nehezebb elővenni a hangszert. Sokat olvasok, most például Frei Tamástól a Bábelt, de elolvastam a közelmúltban az Akasha kórnikákat is. S természetesen sorozatokat nézek.
– Mit sportolsz?
– Mostanában minden nap jógázom. Van, hogy naponta kétszer is, de ez igazából nem sport. Sokkal több annál. Sokat segít a feszültség leadásában és a stressz kontrollálásában. Ettől kiegyensúlyozottabb leszek. Nem alszom jól mostanában, de a jóga nélkül sokkal rosszabb lenne. Szeretek kimenni a természetbe sétálni, a jó levegőn lenni. Az is feltölt.
– Van párod, aki mellett jó eltölteni a jelenlegi hosszú estéket?
– Több, mint öt éve együtt vagyok a párommal, annak ellenére, hogy egyáltalán semmit nem mutatok a magánéletemből. Nem celeb vagyok, hanem zenész. Tudom, hogy ebből valamelyest engednem kell, de nagyon nehezemre esik.
– Vannak gyerekkori emlékeid a Balatonról?
– Győrben születtem, így Balatonfüred és Balatonalmádi volt számunkra a célállomás gyerekkoromban. Nagyon szép emlék fűz ezekhez a helyekhez. Zseniális volt, amikor anyukám tzatzikit készített, levittük a több száz fasírtot, a kenyeret, és azt ettük. Hűtőtáskások voltunk, akkor ez volt a trend és nem hiányzott a lángos vagy más strandos kaja. Az igazi, otthoni ízeket levinni a partra és vetésforgóban tolni a fürdés-foci-evés hármast egész nap…
– Amikor kamaszként mentél a haverokkal, milyen élményeket éltél át a Balatonnál?
– Csak sokasodtak az emlékek. 19 éves voltam, amikor először mentem a Balatonhoz a barátaimmal nyaralni. Örök élmény marad!
Freddie a Balatoni nyár forgatásán
Fotó: Freddie Archiv, engedéllyel
– Hová mentetek?
– Csopakon voltunk. Amikor gyerek voltam, Balatonfüred volt a sláger, Csopakot akkor kezdték felfedezni az emberek. Ma már nem szeretem úgy, mint régen. Most már sokkal jobban vonzanak az eldugott strandok, ahol el lehet vonulni. Mostanában a deli partot részesítjük előnyben, de ne hidd, hogy Siófokra megyünk! (nevet)
– Melyik részét kedveled most a tónak?
– Az igazi ékszerdobozokat keresem: Balatonföldvár, Balatonboglár, Balatonlelle – mind kedves számomra. Azonban Balatonakarattya és a magaspart mellett sem tudok úgy elmenni, hogy ne sétáljak egyet. Lehet nagyokat lélegezni és kicsit kifújni a gőzt.
Fotó: Freddie családi archív
– Vannak kalandos emlékeid balatoni fellépésekről is?
– Egy badacsonyi borfesztiválon játszottunk. Háromszor fújták le és indították újra a koncertet, mert viharjelzés volt érvényben. Számoltunk azzal, hogy gond lesz, így a legtöbb dalt igyekeztünk besűríteni a műsoridőbe. (nevet) Eltelt fél óra és szóltak, hogy le kell pakolni. Elbúcsúztam a közönségtől. Majd szólt az akkori turnémenedzserünk, hogy mégsem, szóval visszamentünk. (nevet) Másodszorra is elbúcsúztam. A harmadik már inkább kezdett bosszantó lenni, mintsem vicces.
–Mit szólt a közönség?
– Nyilván a közönség is humorosan fogta fel, sokat nevettünk, letoltuk a bulit. Éreztük, az érkező eső illatát, megáztunk, mégis nagyon jó emlékként maradt meg bennem.
Fotó: Freddie hivatalos
– Ha azt a szót hallod, hogy Balaton, mi jut eszedbe? Impressziók, ízek, illatok, érzések…
– Felhőtlenség. Egyrészt a gyerekkorom miatt. Akkor semmi gondom nem volt, mert a szüleim vigyáztak rám. Illetve az ember alapvetően nem dolgozni megy a Balatonra. Még ha zenész is vagyok, nem tudom munkaként felfogni a koncertezést, így számomra az is felhőtlenséget idézi.
– Hogyan készülsz, milyen lesz az idei karácsonyod?
– Csendes, és mindenkinek ezt kívánom.
– Legyen párhuzam a dalom és a mondanivalója között: nem kell folyton a fa alatt pózolni és posztolni. Én december 21-én kikapcsolom a telefont, elköszönök a közönségemtől és mindenkinek azt kívánom, hogy teljen csendben az ünnep azokkal, akik a legfontosabbak számára.
Niytókép: Freddie hivatalos
