Sokan ma már szinte csak a Mikulás bácsiként ismerik Balatonbogláron Resch Jánost.

– Édesanyám mindig arra tanított, hogy kisfiam mindig egy kicsit több szeretetet adjál mint amennyit kapsz. Apám pedig azt mondta: inkább egy kilóval többet adjál fiam. Úgy érzem, hogy ekörül a kilónyi szeretet körül forgott az életem – kezdte mesélni Resch János, aki 1975-ben öltötte fel először a mikulásruhát a szövetkezetnél, ahol állásban volt. A dolgozók gyerekeinek adta át az ajándékot, de ma már ő sem tudja, hogyan maradt rajta a kedves szerep.

– Megmondom őszintén, már akkor is nagyon meghatottak engem a gyönyörű kacagó, ragyogó kis szemek és a meglepetés édes íze – idézte fel. Hozzátette: egy időben nagyon jó krampuszai voltak, de a gyerekek mindig megijedtek tőlük. Vagy húsz éve történt például, hogy váratlanul bejárta a környéket, és bekopogott egy 80 éves nénihez. Ahogy meglátta, sírva fakadt, aztán elmondta, hogy nála sosem járt a Mikulás. – A kérése pedig az volt, hadd üljön az ölébe és simogassa a szakállam, és elénekelte a Hull a pelyhest.

Persze félelmetes dolog is történt.

– A pártbizottság felkért Lellén, hogy a gyerekeknek adjam át a csomagokat. De nem volt szakállam, úgyhogy vattából készült és technokollal ragasztották fel. Ahogyan adtam oda a zacskónyi édességet, egyszer csak éles fájdalmat éreztem a derekam tájékán. Végül felsántikáltam egy terembe. Amikor letoltam a nadrágom, láttam, hogy tiszta vér. Valamelyik gyerek megszúrt egy tűvel, úgyhogy innen egyenes út vezetett az ügyeletre.

Resch János szerint a sok-sok élmény és a fiatalokkal való törődés a lélek fiatalságának titka. Azt mondta: minden közösségi feladatot azért látott el, mert ezek tették boldoggá.

– Úgy érzem gazdag vagyok, de nincsenek csodálatos paloták, drága verdák, viszont vannak drága kincsek, itt bent a szívemben. Resch János boldogan él Balatonbogláron, szeretett városában, ahol 68 éve meglátta a napvilágot.

Forrás: sonline.hu