Népszerű Balaton-parti településeinkről kerestünk fotókat a Fortepan archívumában. Induljunk keletről nyugatra, kezdjük a sort Balatonakarattyával.
Innen csak egy ugrás Balatonkenese, ahol, mint a következő fotón is látható, anno nem csak fürdésre használták a tó vizét:
Igaz, hogy a Fő utca pormentesítése még évtizedekkel később is hagyott némi kívánnivalót maga után.
…de a munkában megfáradt székesfővárosi tisztviselőket már gyönyörű üdülőtelep várta:
És bár a parti sétányon gyakran fogadta vendégmarasztaló sár a turistákat az „átkosban” is…
…azért mégiscsak fillérekért együtt nyaralhatott a család apraja-nagyja:
Következő állomásunk Balatonfűzfő, ahol már nyolcvan éve is gyönyörű volt a kilátás:
…vasúttal jöttek strandolni a dolgozók…
…finom falatokat fogyaszthattak…
…és a Pannonker ABC-ben vásárolhattak:
Balatonalmádi strandja már 1912-ben is rendkívül népszerű volt. Sok ruha, kevés víz – így zajlott a fürdőzés:
Régi szép emlék abból az időből, amikor még létezett a Veszprém-Alsóörs vasútvonal:
Hölgyek és urak a Jókai csavargőzös fedélzetén 1932-ben:
Fürdőköpenyben pózolók a Sóhajok hídjánál (1935):
A református erődtemplom Vörösberényben. A település 1971 óta Balatonalmádi része, 1940-ben még önálló község volt:
Éhn Éva és Maros Éva balett-táncosok Káptalanfüreden, a Magyar Állami Operaház üdülőjében (1957):
Egy legendás hely 1959-ből – a Tulipán étterem és presszó:
1969. április 18-án adták át a 12 emeletes, 240 szobás Hotel Aurórát – majd egy kicsit később a sínek felett átívelő gyalogos felüljárót, hogy a strandhoz is gond nélkül eljuthassanak a kedves szállóvendégek:
Búcsúzzunk ezzel az 1975-ös fotóval Almáditól – a hölgy Káptalanfüred felé ballag a 71-es főúton:
Az összeállítást a veol.hu készítette.
Nyitókép: 1967 – Autóstoppos a 71-es úton, Balatonakarattya határában
Fotó: Fortepan/Péterffy István