2009-ben a mínusz fokokban a Balaton hullámai jégfalként fagytak meg Balatonszepezdnél. Abban az évben februárban a likeBalaton fotósa egy hétvégi alkotótáborba érkezett Balatonszepezdre néhány fényképész társával. S nem várt látvány fogadta őket: egy hosszan elterülő és nagyon magas jégfal a parton. Az akkor még a fővárosban élő fotós csak nyaranta, csupán pár napra látogatott el a Balaton valamelyik pontjára. Így flaszter betyárként pláne döbbenten nézte a természeti csodát és persze rögvest fotósorozatot készített a jelenségről:
Erről annak idején a Veszprémi Naplóban is megjelent egy rövid hír képpel:
Forrás: Arcanum.hu
Anno sem volt ritka a balatoni jégfal
„A szél helyenként teljesen elsöpri a havat, más helyeken pedig hegymagasságú torlaszokat épít belőle, a melyek elzárják a vonatok közlekedését, betemetik a falvakat s itt-ott annyira megakasztják a közlekedést. hogy miatta nagyobb veszedelem is származbatik. A Balaton éjszaki partján. Arács és Csopak vidékén megtörtént már, hogy a veszprémi magaslatokról annyi havat hordott le a hegy lábához a szél. hogy a szánok a táviródrótok felett jártak s néhány szőlőhegyi épületben úgy odaszorította a lakókat, hogy azok éhséget szenvedtek. A Balaton déli partján meg a vasútra szokta hordani a tó jegének minden havát s eltemeti az állomásépületeket is. […] A Balaton jegén bámulatosan szabályos halmokat rak belőle a szél. […]
Különösen veszedelmesek azonban a hópárkányok akkor, ha a jégárak rettentő mély repedéseit fedik el. Ilyenkor a felszínen nem látni semmit, egyhangúan, millió apró kristálylap vakító fényével díszítve takarja be a fehér lepel a jégárak minden egyenetlenségét. A hegymászó hosszú botjával folyton tapogatja a sima takarót s néha-néha könnyen elszalad a hosszú bot, talán be is szakad a hópárkány s rémületes szakadék nyílik meg lába előtt, a melynek jégfalai kékes fénynyel sejtetik a repedés tátongó mélységét.” (Forrás: Arcanum.hu/Vasárnapi Ujság, 1903.)
Jégkár a balatonföldvári strandkabinokban 1916-ban
Fotó: Fortepan/BAHART Archívum
Az ilyen jégfalak kialakulásához tartósan alacsony hőmérsékletre, a befagyott tófelszín alatt vízmozgásra, jókora jégdarabokra és erős szélre van szükség. Ezek kombinációjának következtében a szél a partra halmozza a jégdarabokat, amelyek a hidegben „összefagynak” és egységes buckákat, falakat alkotnak.
Siófoki jégfal 1930-ban
Fotó: Fortepan
Idén már annak is örülnénk, ha egyáltalán befagyna a Balaton, de ehhez tartós mínuszok kellenek. Közel 100 évvel ezelőtt azonban még minden télen szinte folyamatosan volt hó és jég a tó körül, és mozgalmas élet folyt a tavon, erről ebben a cikkben olvashattok.
Balatonalmádi 1932-ben
Fotó: Fortepan/Bahart Archívum
Nyitókép: Mészáros Annarózsa
