A mindig mosolygós, ugyanakkor némi súlyfelesleggel küzdő Zoli 170 centimétere mellé 105 kilogramm párosult. „Hogy nézel ki, Zolikám?!” – tette fel neki a kérdést az egyik barátja, és Zoli nagyon sokat köszönhet ennek a mondatnak. Egy sokkal egészségesebb létet, egy új szenvedélyt és mínusz harmincöt kilót.
Zoli a legkiválóbb példa arra, hogy sosincs késő, ötvenen túl is érdemes elkezdeni a sportolást, célokat kitűzni és megvalósítani azokat.
Most egy vékony, szikár, tipikus futóalkatú ember mesélte el a történetét.
– 2017 júniusában fogalmazódott meg bennem legelőször, hogy életmódot kell váltanom, hiszen túl azon, hogy hiúsági kérdést is csináltam a testalkatomból, nem éreztem jól magam a bőrömben, nehezen tudtam bekötni a cipőt, sokszor még a levegővétel is gondot okozott. Egy barátom – aki egyébként futó – többször megjegyezte, hogy túlságosan elengedtem magam. Említette, hogy két hét múlva lesz egy jótékonysági futóverseny, amelynek a bevételét egy kislány gyógyítására fordítják. Ekkor határoztam el, hogy felkészülök a két kilométeres távra. Lementem az alsóörsi focipályára, gondoltam, lefutok egy kört. Nem kaptam levegőt, folyt rólam a víz, a szívem majd kiugrott – meséli Zoli.
Ilyen volt…. Kovács Zoltán 105 kilogrammosan
Fotó: archív
Heti három-négy edzést tartott a pályán, biciklivel ment le, hogy odáig is mozogjon valamit. Először csak egy kört sikerült folyamatosan lefutnia, később már több kört is teljesített. Mire elérkezett a jótékonysági verseny ideje, már öt-hat kört magabiztosan le tudott futni, így benevezett a versenyre, ez volt az első megmérettetése.
A folyamatos edzések hatására fokozatosan megszabadult több kilótól, ugyanakkor a kilométereket növelte. Büszke rá, hogy három hónap múlva benevezett egy hét kilométeres távra Siófokra. Nagyon jól érezte magát, alig várta, hogy elújságolhassa feleségének, hogy teljesítette a távot, a kitűzött célt.
Mint mondja, nagyon sokat köszönhet párjának, mert ő az elmúlt években szinte az összes versenyre elkísérte, szurkolt neki, biztatta, ez pedig újabb erőt adott ahhoz, hogy egyre nagyobb távokat fusson.
Teljesen önállóan, saját elképzelése szerint kezdett az egészségesebb életmódba, az interneten olvasott cikkeket a futásról és az étkezésről. Nem eszik fehér liszttel készült ételeket, az édességet és az alkoholt is száműzte az étrendjéből, csak a kávé maradt, de azt sem cukorral, hanem mézzel fogyasztja.
2018 áprilisában csatlakozott egy futóklubhoz, ahol sok remek emberrel találkozott. Közös futásnál mindig ő volt az utolsó, de a futótársak bevárták, segítették, együtt végezték a bemelegítést és az edzés utáni nyújtást is.
Még több jó példát szeretnél? Itt további elképesztő fogyásokat mutatunk!
Ilyen lett…
Fotó: Szendi Péter
– Megtanultam emelkedőt futni, a helyes levegővételt, azt, hogy figyeljek a pulzusra, pihenőnapokra, a táplálkozásra, ezek ismeretében sikerült elkerülnöm a sérüléseket. Sokat segítettek nekem ebben a többiek. Rengeteget fejlődtem a segítségükkel. A kezdetek óta eltelt három és fél év alatt egyszer sem volt holtpontom, meg sem fordult a fejemben, hogy a futás nem az én sportom. 2017 nyara óta egyetlenegy hetet sem hagytam ki.
Az első félmaratonra sem kellett sokáig várni, 2019 novemberében Siófokon 21 kilométert futottam. Fantasztikus érzés volt célbaérni! Ahogy idősödöm, látom a sok rossz példát az egészség hanyatlásával kapcsolatban. Tudatosan táplálkozom, nem élek semmiféle divatos étrendkiegészítővel, csak C- és D-vitamint, magnéziumot, sótablettát szedek. Az étkezésre odafigyelek, nem eszem fehér kenyeret, krumplit, rizst, de húst igen, természetesen mindent csak mértékkel. Sok gyümölcsöt és salátát fogyasztok. Persze, azért a születésnapi tortámat ki nem hagynám! A futás nekem a teljes kikapcsolódás, feltöltődés, fizikálisan és szellemileg egyaránt, arról nem is beszélve, hogy ez a stresszoldás legjobb módja. Azt hiszem, mostanra már függővé is váltam – ismerte be búcsúzáskor.
Forrás: Veol.hu
