– Ezen a télen nagyobb a csend és a béke az apátságban, mint korábban?
– Valóban nagyobb a csend mostanában. A téli idő egyébként is csendes, de most teljesen elmaradtak a heti rendszerességgel érkező csoportok. A vírushelyzet miatt a templomunk istentiszteleteit is óvatosabban, kevesebben látogatják. Ugyanakkor, egy-egy élő közvetítésünk több ezer emberhez ér el.
– Milyen volt 5, 10, 15 éve a tél az apátságban?
– A befagyott Balatont lehetett látni. Érdekes, szép geometriai formákkal ajándékozott meg minket a természet. Volt, hogy autóval alig-alig tudtunk feljutni a nagy hó és síkosság miatt. Előfordult, hogy november 18-án már akkora hó volt, hogy nem tudtam kimenni a községből, faxon küldtem el az előadásomat Budapestre. A hó csodálatos takaró, fehéren csillog a napsütésben, elnyeli a hangokat. Elmondani elég nehéz. Meg kellene tapasztalni.
Fotó: Dr. Korzenszky Richárd
– Milyenek az illatok, a színek, az impressziók most egy olyan zárt közösségben, mint az önöké? Mások a rezgések?
– Zárt közösségben élünk, vendégjárás sincs. Időről időre tervezők, kivitelezők jelennek meg, hogy amint lehet, nekilássanak a felújítási munkáknak. Várjuk a tavaszt. Várjuk, hogy megszűnjenek a kényszerű korlátozások. Ennyire még talán sosem vártam a szabadságot. Mindenki feszültebbé válik.
– Mit lát az ablakából reggel, amikor felébred, s az milyen hatással van önre?
– Amikor felébredek, és kinézek az ablakomon, látom a túlparton a fényeket. Dereng, hajnalodik Zamárdi mögött az ég. Kihunynak a lámpák, megjelenik egy tűzpont, majd korong, feljön a Nap! Minden nap új lehetőség. Most már, ha kinyitom az ablakot és nagy lélegzetet veszek a friss levegőből, itt-ott hallok bátortalan madárcsicsergést.
Örülök a fénynek, az új napnak, az új lehetőségnek. Szokták mondani: Minden nap új kegyelem. Ajándék.
Fotó: Dr. Korzenszky Richárd
– Lehet-e párhuzamot vonni az idei, változékony és szeszélyes tél és az emberek lelkiállapota, a világban uralkodó bizonytalanság, változékonyság között?
– Szeszélyes a tél. Egy Facebook-bejegyzésben azt írtam: Játszik velünk a tél! Valaki megjegyezte: Nem, hanem mi játszunk felelőtlenül a természettel. Igaza van. Nekünk kellene jobban belesimulnunk a természet, a teremtett világ, a kozmosz rendjébe. S akkor békét találhatunk.
– Ha hideg van, nagykabátot húzunk, ha süt a nap, sétálunk is egyet, és jobb kedvünk lesz. Hogyan tud az ember lelke alkalmazkodni az aktuális élethelyzethez? Húzzunk a lelkünkre is nagykabátot?
– Ne burkolózzunk be! Ne zárkózzunk magunkba! Nem lesz attól jobb a lelki világunk, ha nem törődünk azzal, ami körülöttünk van. Vegyük észre a szépet, örüljünk, ha jó az idő, örüljünk egy barátságos telefonbeszélgetésnek vagy egy jó sétának. S vegyük észre, hogy vannak körülöttünk, akik jó szóra várnak, akiknek segíthetünk. Ez jobban melegít, mint a nagykabát…
Fotó: Dr. Korzenszky Richárd
– Sokkal több a zárkózott ember, és nem csak a karantén miatt. Lelékben is bezárunk, depressziósak leszünk. A tavasz hozhat majd felüdülést?
– Levert, szomorú, reményvesztett emberek sokasága él körülöttünk. Mert a vágyakat és a valóságot nem hozzuk összhangba. Nem attól lesz valaki boldog, hogy mit tud megszerezni, hanem attól, amit önmagából ajándékozni tud. Természetesen a ködös, borús idő hatással van mindenkire. A fény, a napsütés ugyancsak. De ne ragadjunk bele a pillanatnyi fájdalmakba, korlátokba. Tudom, nem vigasztalás, de az ötvenes években sokkal szerényebb körülmények között éltünk. Nem volt mobilunk, tabletünk, útlevelünk – de voltak barátaink, játszótársaink, testvéreink, nagyszüleink – és nem voltunk boldogtalanabbak, mint a mostani emberek.
A lelki tavasz, a belső megújulás hozhat felüdülést.
Fotó: Dr. Korzenszky Richárd
Nézd meg a tihanyi képgalériát az alábbi fotóra kattintva!
Nyitókép: Dr. Korzenszky Richárd
