A lakásuk átalakítása mellett kevesen fognak bele még egy építkezésbe. Vendéglátóink azonban, akik a munkálatokat nem idegölő tortúraként, inkább izgalmas alkotói folyamatként élték meg, fővárosi otthonuk komplett felújításával egy időben bátran belevágtak egy ódon vidéki présház renoválásába is.
Második fészküket amolyan „világ elől elvonulós”, magányos pihenésre használható lakhelynek, ugyanakkor baráti és családi összejövetelekre is alkalmas helyszínnek szánták. Gyermekkoruk balatoni nyaralásai miatt erősen kötődtek a tó északi oldalához, de szándékosan a parti nyüzsgéstől távolabb eső részeken kezdték keresni a mindkettejük számára megfelelő, régi épületet.
Fotó: Script Foto / lakaskultura.hu
Amikor beléptek a balatonudvari Öreghegyen található, közel kétszáz éves présház bejáratán, már biztosak voltak a vásárlási szándékukban. Első látásra beleszerettek a nádtetős épületbe, a nyolcvancentis kőfalakba, a présszobában levő hatalmas, nyílt tűztérbe, az ezerliteres boroshordókkal teli pincébe. Lelkesen láttak hát neki a felújításnak, melynek során, mindvégig ügyelve a ház tájjellegének megőrzésére, a szénapadlást is beépítették.
Fotó: Script Foto / lakaskultura.hu
A fagrádicsokon megközelíthető emeleten komfortos háló- és vendégszobákat alakítottak ki, és a fürdő is itt kapott helyet. A régi tetőre új nádréteg került, ivóvizet pedig a hegy alatti ciszternából nyertek. Az eredeti, kisméretű ablakok szárnyait újragyártatták, az avítt hajópadlót restaurálták. A pince hátsó felében, ahol egy társasági összejövetelekre alkalmas „privát borozót” alakítottak ki, egy 1826-ban készült, hatalmas présszerkezetet helyeztek el.
Fotó: Script Foto / lakaskultura.hu
A barlangszerű, nyáron is pincehideg konyha-étkező részben, amely eredetileg a présszoba volt, a munkapult feletti falfelületen lemaratták a vakolatot, hogy a rusztikus terméskő teljes pompájában érvényesülhessen. A modern tároló bútorokat egy 12 férőhelyes, robusztus fenyőasztallal és eredeti tonettszékekkel párosították. A konyhából nyíló nappaliban is jó ízléssel keverték az új és az antik darabokat. Családi örökségből származó, a káptalantóti piacról vadászott és vidéki antikvitásokban vásárolt kuriózumokat egyaránt találunk köztük.
Fotó: Script Foto / lakaskultura.hu
Fiatal koruk ellenére a háziak szenvedélyes „bútormentők”, nemcsak értékelik, de az otthonukban is szívesen látják maguk körül a koros darabokat, az egykori használati tárgyakat. Szerintük különös kisugárzása van a nagyanyáink idejéből származó, mívesen megmunkált holmiknak, még ha ma más funkcióval ruházzuk is fel őket.
Fotó: Script Foto / lakaskultura.hu
Náluk a kézzel festett kelengyeládába a család cipői kerültek, a talpára állított, hatalmas hordó asztalként szolgál, a néhai prés pedig a pinceborozó dísze lett. A rengeteg munka révén a Csipkerózsika-álmát alvó egykori présházból egy minden igényt kielégítő menedék vált, ahova a kreatív tulajdonosok a tél beálltáig ki-kiszöknek a nagyvárosból.
Forrás: lakaskultura.hu
