A kétszer kétsávos M76-os gyorsforgalmi autóút nyomvonalán járunk, ami közvetlen összeköttetést teremt majd Zalaegerszeg és az M7-es autópálya között. Mint minden nagyberuházás esetében, az építők előtt járva itt is régészek kutatják a nyomvonalat, hogy ne váljék gépek martalékává a földben rejtőző múlt.

A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. által irányított beruházás területén végzett régészeti munkákkal a zalaegerszegi Göcseji Múzeumot és a keszthelyi Balatoni Múzeumot bízta meg a feltárást koordináló Budavári Ingatlanfejlesztő Kft. Az út somogyi szakaszán már elkezdődött az építkezés, a zalai megyehatárhoz közeli területen pedig nagy erőkkel zajlik az ásatás.

Kora vaskori csónak alakú fibula. Ezzel tűzték össze a ruhát

Rézkor

A térség az őskor elejétől a középkor végéig lakott volt, bizonyság erre, hogy jelenleg is öt korszak leletei bukkannak elő. Látványos jelét adja ennek az ásatás egyik szakasza, ahol három korszak nyomainak metszéspontja rajzolódik ki a talajon.

– A legrégebbi leleteink a rézkorból valók, a 6 ezer évvel ezelőtti Balaton-Lasinja kultúrához tartozó faluból épületek, élelemtároló vermek, agyagnyerő gödrök nyomai tárultak elénk, gazdag leletanyaggal – kezd a munkálatok vázolásába Eke István ásatásvezető régész, a Göcseji Múzeum munkatársa, aki a keszthelyi Balatoni Múzeum régész-igazgatója, Havasi Bálint szakmai partnerségével irányítja a feltárást.

– A neolitikum és a rézkor között nagy klímaváltozás zajlott, a lehűlés visszaszorította a földművelést, és előtérbe került a pásztorkodó állattartás. Ezt az előkerült állatcsontok mennyisége is igazolja. Bár rézkorról beszélünk, a fémleletek még nagyon ritkák ebben az időszakban. Ez az első fémmegmunkáló kultúra, leginkább presztízstárgyak, ékszerek készültek az értékes rézből. Ilyesmi most nem került elő, találtunk viszont sok csonteszközt, tűket, csiszolt kőbaltát, pattintott kőkést.

Előbukkant egy mészkőből készült medál is, két oldalán a rögzítést szolgáló lyukkal. A ritkaságnak számító ékszert nyakban vagy karon viselhették. Szép díszített edénytöredékek és agyagkanalak szintén felszínre kerültek.

– Mégpedig elég sok. Ebben az időben a kanalat nem feltétlenül evőeszközként használták, inkább merítésre, vagy fémolvasztáshoz szolgált, a tenyérnyi méret is erre utal – folytatja Eke István. – A beleégett szemcsék meghatározása után már többet fogunk tudni használatáról.

Korszakok metszéspontja. Az alulról futó széles árok római kori, a Havasi Bálint talpa alatt ívelő középkori, a 3. eredete még megfejtésre vár

Vaskor

Haladva az időben a következő meglelt település nyomai a 2500 évvel ezelőtti kora vaskorba, a Hallstatt kultúrába vezetnek. Tíz-tizenöt négyzetméteres kunyhóalapokat leltek, mellettük élelemtároló vermeket. Az emberiség ekkor már ismeri a bronzot is, e fémből készült ékszerek, használati eszközök kerültek elő. A régészek már tavaly találtak kora vaskori áldozati gödröket, az egyik szarvasagancsot is rejtett. Folytatva e munkát most rengeteg összetört edényre bukkantak, amelyek kifogástalan állapota bizonyítja, hogy nem a használatban, hanem valamely ünnepi rítus részeként váltak töredékké.

Előkerült egy léleklyukas edény is, bár nem sírból, ahol a helye volna. A kis agyagcsésze ugyanis hamvak tárolására szolgált, felül lezárták, a lélek pedig az alsó lyukon át távozhatott…

A lélek az alsó lyukon távozhatott

Kelták

A kelták ideje következik, szerény leletanyaggal. Néhány edénytöredék, egy kisebb fibula s élelemtároló gödör üzen az ókori nép itteni megtelepedéséről.

Római kor

Izgalmasabb adalékokkal szolgál a római kor, ami nem csoda, hiszen lelőhelyünk alig 800 méterre fekszik az évtizedek óta kutatott fenékpusztai késő római erődvárostól. A 4. században a Római Birodalom határárainak védelmére emelt grandiózus castellum több mint 140 ezer négyzetmétert uralt, s másfél kilométer hosszúságú, tíz méter magas, két méter széles kőfal övezte, amelyet 44 kerek, lakótoronyként is használatos bástya tagolt. De hagyjuk a szomszédságot, lássuk a friss felfedezéseket.

– Parcellázás nyomaira bukkantunk, ami akár arra is utalhat, hogy veterántelepítés zajlott a területen. A római légióban, ha valaki leszolgálta a 25 évet, az állam földterületet és nagyobb összeget biztosított számára a civil élet megalapozásához. Savaria, azaz Szombathely is így született, az volt az első telepített veteránváros Pannoniában.

Az általunk meglelt területhatároló árkok alapján arra gondolhatunk, hogy talán ez zajlott Keszthely környékén is. A római korban amúgy nagyon fejlett volt a földnyilvántartás, képzett geodéták mérték ki a területeket, megfelelő műszerekkel. Ezüst és bronz pénzérmék, ékszerek, fibulák datálják ezt az időszakot, a leleteket a földmunkákat megelőző fémkeresős kutatás segítette napvilágra. Nagy jelentősége volt a fémkeresésnek, ugyanis e tárgyakat a területen zajló mezőgazdasági művelés már kimozdította eredeti összefüggéseikből, de e módszerrel sikerült rájuk bukkanni.

A pénzérmék közül több a római császári propagandáról üzen, domborításuk valamely győztes csatára utal, vagy más módon dicsőíti az uralkodót. Különösen érdekes az a veret, amelyen egy római katona keresztény szimbólummal a kezében legyőzött ellenséget vonszol hajánál fogva maga után.

Felvételünk újabb csont és kerámiatöredékek előkerülését mutatja, a bal szélen Havasi Bálint, a keszthelyi Balatoni Múzeum igazgató-régésze. Fotó: Gallai András

Középkor

Az ásatás ötödik korszaka a magyar középkorba visz. Az akkori oklevelek Fenék néven említik a települést, a leletanyag a 13. századtól egészen a 17. századig kínál adalékokat az itteni életről. A 14. században még királyi birtokként említett falu a törökdúlásnak esett áldozatul, temploma és temetője szintén ismert a 76- os út túloldalán. Mai elnevezése – Fenékpuszta – beszédesen dokumentálja a pusztítást. A régészek földbe mélyített házak alapjait tárták fel, s meglepő módon halpikkelyeket és szálkákat is megőrzött az idő. Az archeozoológusi vizsgálat azt is kideríti majd, milyen halakat fogyasztottak az itt élők.

Előkerült néhány réz tálkapénz ugyancsak, ami domború- homorú alakjáról kapta a nevét, s III. Béla uralkodásához köthető.

Ezüst bécsi fillért is találtak, hiszen a középkori Magyar Királyság területén jelentős mennyiségű külföldi pénz volt forgalomban. Különösen a 13. században volt ez jellemző, amikor aki csak tehette, a rendkívül gyenge (alacsony ezüsttartalmú) hazai pénz helyett értékálló külföldi fizetőeszközben tartotta a vagyonát.

Forrás. zaol.hu