A motorizáció a gazdasági-társadalmi fejlődés szükségszerű velejárója. A gyorsforgalmi utak, azaz az autópályák és autóutak építése, és a megfelelő színvonalú közlekedési hálózat léte kulcsfontosságú egy ország számára. Segítségükkel lehetőség nyílik a regionális fejlettségbeli különbségek csökkentésére, a hátrányos helyzetű térségek elérhetőségének javítására, valamint az olajozott nemzetközi kereskedelemre is.

De hogyan illeszkedik ezekbe az alapelvekbe a magyar úthálózat, illetve a gyorsforgalmi utak? Összeállításunkban ezt mutatjuk be.

Európában és az Egyesült Államokban már a 20. század első éveiben építettek a gépjárműforgalom lebonyolítására alkalmas utakat. Az 1930-as évektől megkezdődött a többsávos, valamint az Európát átszelő E-utak hálózatának kiépítése is. Ezekből fejlődött ki a modern autópálya, ilyet a világon először Olaszországban építettek meg.

A viszonylag kis számú személygépkocsi miatt azonban a gyorsfogalmi utak a század közepéig inkább csak mutatóban terjedtek el, egyedül Németország rendelkezett kiterjedt úthálózattal, már a második világháború idején. Nyugat-Európa országaiban a motorizációs szint még az 1960-as években is meglehetősen alacsony volt. Csupán 50-150 személygépkocsi jutott 1000 lakosra, habár ez még mindig jóval magasabb az akkori magyarországi aránynál, ami csupán 3 autó/1000 lakost jelentett.

Az első autópályák Magyarországon

A hazai úthálózat fejlesztésében a lemaradás fő okai a Rákosi-korszak szegénysége, valamint az államosítás miatti autóbeszolgáltatások voltak. A kádári időszak viszont gyökeres fordulatot hozott, és a személyautók száma az 1960-as években ugrásszerűen növekedni kezdett. 1960 és 1973 között a hazai személyautók száma megtízszereződött, és a parkolókban egyre jobban megszaporodtak a Trabantok, Skodák és a Moszkvicsok.

A szerény magyar úthálózat kapacitása így már nem tudta kiszolgálni a növekvő forgalmat, ezért a kormányzati szervek elkezdtek komolyabban foglalkozni a közútfejlesztéssel és az autópálya-beruházásokkal..

Habár az első hazai autópályatervek még a háború előtt megszülettek, a megvalósítással 1961-ig kellett várni. Ekkor kezdték el építeni az M7-es és az M1-es közös bevezető szakaszát.

De mit jelent az „M” jelölés a hazai gyorsforgalmi utak nevében?

Az 1960-as évekre kell visszatekinteni a válaszért. Ebben az évtizedben tértek rá a jelölés alkalmazására, ahol az „M” betű a motor szóra utal, illetve azokra a gyorsforgalmi utakra, amelyek kizárólag a motorhajtású járművek számára használhatóak.

Magyarország, Budapest XI. – az M1-M7 autópálya közös szakaszának építése a Budaörsi út, az Osztapenko-szobor felé nézve
FORRÁS: FORTEPAN/UVATERV

Az első, mai értelemben vett autópálya-szakasz mindössze 7,3 kilométer hosszú volt, és 1964-re készült el. A sikeren felbuzdulva 1971-ben a minisztertanács határozatban mondta ki, hogy a létrehozandó autópálya-hálózat gerincét négy autópálya alkossa (M1, M3, M5, M7) és kiadta, hogy 1985-ig mintegy 500 kilométer sztrádát kell megépíteni.

Ez azonban a gazdasági nehézségek és a politikai helyzet miatt csak igen lassú ütemben zajlott, és a megadott határidőig csupán kis részben valósult meg. Majdnem harminc évvel később, 2006-ban érte el az 1980-as évekre kitűzött szintet, mutatja be a Növekedes.hu összeállítása.

Marini típusú aszfaltgyár az M1-es autópálya építési területén
FORRÁS: FORTEPAN / UVATERV

A legintenzívebb járműforgalom az országban akkoriban a Balaton felé irányult, és az M7-es autópálya építését az is elősegítette, hogy az aligai pártüdülő kedvelt célpontja volt a politikai vezetésnek.

A csigalassú kivitelezés 1975-ig húzódott, amit a rossznyelvek azzal magyaráztak, hogy folyamatosan kilopták belőle a betont a balatoni nyaralók építésére. Az M1-es autópályának 1975-ben, az M3-asnak 1978-ban az M5-ös kivitelezésének pedig 1984-ben álltak neki. Az 1980-as évek végére elkészült az M0 első eleme, míg 2006-ban az M6-os beruházása indult el.

1978 – Magyarország, Budapest XV., Rákospalota – az M3-as autópálya lehajtójának építése, háttérben a Szentmihályi út.
FORRÁS: FORTEPAN/BOJÁR SÁNDOR

Autópálya-fejlesztés a rendszerváltás után

Az 1990-es évekre Magyarországon gyakorlatilag csak autópálya-kezdemények voltak, egy sem érte el az országhatárt, és csak Budapest belső úthálózatán keresztül lehetett elérni egyikről a másikat. Továbbra is nagy volt az igény a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére. A rendszerváltásig nyögvenyelős építkezés a koncessziós partnerek, majd az EU-csatlakozás után az uniós források bevonásával felgyorsult.
Az M0 egy újabb szakaszának átadását 1994-ben például görkorcsolyázó oroszlánokkal, valamint ökörsütéssel ünnepelték.

Az útdíjfizetés gondolata 1988-ban merült fel, és a minisztérium le is gyártatta az évi 1500 forintba kerülő matricákat, amely abban az időben igen drágának számított. Az első Orbán-kormány idején vezették be újra a matricás rendszert, amit 2008 óta már nem kell a szélvédőre felragasztani, mert rendszám alapján ellenőrzik a kamerák az érvényességet.

Díjköteles úthálózat 2021-ben
FORRÁS: AUTÓPÁLYAMATRICA.HU

Mára a hálózat sűrűségében elértük a nyugat-európai országok átlagát.

Jelenleg 1876 kilométernyi autópályával és gyorsforgalmi úttal rendelkezik az ország, és az állandó fejlesztések célja, hogy még jobban integrálódjunk a nemzetközi transzeurópai közlekedési rendszerbe.

Ennek fontosságát felismerve a döntéshozók a 2003. évi CXXVIII. törvénybe foglalták Magyarország gyorsforgalmi közúthálózatának fejlesztéséről és fenntartásáról szóló rendelkezéseket.

Forrás: origo.hu