Nagyvázsony leghíresebb látnivalója természetesen a Kinizsi vár, amely kitűnő helyszínt ad különböző rendezvényeknek gyakorlatilag az év bármely szakában. A falu temetője mellett, ha elindulunk sétálni az erdőbe, akkor hamarosan belebotlunk az egykori Szent Mihály pálos kolostor romjaiba, amiről már írtunk korábban. Ám továbbhaladva rátérünk az országos Kéktúra ösvényére, amelyen két középkori romot is találunk.
Az egyik a valamikori Ilona kápolna romja, amelynek falaiból csupán egy méter magasodik ki az aljnövényzetből. Sokáig nem is bukkantak rá, noha feljegyzésekből sejthető volt, hogy valamikor a barokk korban kis templom bújt meg az erdőben, amelyet Szent Ilonának szenteltek.
Szent Ilona templomrom Nagyvázsony mellett, a Kéktúra útvonalán
Fotó: Szücs Ildikó
„A Nagyvázsonyhoz közeli tálodi plébániatemplom létéről a forrásokból szerzett tudomást Éri István. Azonosítani tudta a falu helyét, biztos volt abban is, hogy az egyházat Szent Ilonának szentelték, csak éppen a rom nem volt sehol. Keresztül- kasul bejárta már a vidéket, számtalanszor kikérdezte a török kiverése után betelepített németek leszármazottait — mindhiába. Évek teltek el, míg végül a falu helytörténésze felvetette: az erdő mélyén van egy forrás, amelyet a helybeliek ma is Sankt Helene Brunnennek hívnak, Szent Ilona nevét őrzi tehát. A várt csoda pedig nem maradt el. A hajdani Árpád- kori templom ott lapult, teljesen láthatatlanul, köveit körbenőtték a fatörzsek jó méter magasan álló falait sűrű bozót takarta. De ép volt a téglapadlója, felismerhető volt az eredeti formája is. A műemlékvédők hamarosan kiszabadították az erdő fogságából, megerősítették védőtetőt ácsoltak föléje, felkerült a turistatérképekre. Most, negyed század elteltével az erdő lassan újra birtokba veszi Szent Ilona templomát.” (Forrás: Arcanum/Népszabadság, 1999.)
A rom ma egészen jól látható, körbejárható, kis tábla mondja el azt a keveset, amit tudni lehet róla: Tálod falu kis templomát a XIII. században építették, ám miután 1548-ban a lakosság elhagyta a települést, a templom romlásnak indult. Legutóbb 2007-ben került sor a falak megóvására, hogy az erdő ne rejtse el az egykori emléket.
Egy fakereszt jelzi, hogy valaha itt egy templom állt
Fotó: Szücs Ildikó
A kék jelzésű túraútvonalon továbbhaladva dombokon és völgyeken át újra az erdőbe jutunk, ahol pedig a tálodi kolostor és templom maradványait találjuk. Szintén a XIII. század végén épült az erdő mélyén a pálos szerzetesek részére egy kolostor és a hozzá tartozó templom, a Gyulaffy család emeltette. A szerzetesek azonban a XV. század végén elhagyták, és a vázsonyi kolostorba költöztek, helyükbe ferences barátok költöztek ide.
A kolostort egyébként Szent Erzsébet tiszteletére emelték, és falait 1552-ben felrobbantották azért, hogy ne kerüljön török kézre. Ezzel átadták az enyészetnek, majd Tálod faluját bő száz évvel ezelőtt Rómer Flóris bencés szerzetes, régész, művészettörténész találta meg, de a romokat csak 1970-ben tárták fel. Egyetlen fala maradt meg, rajta kerek kémlelő nyílás ásít bele a fák csendjébe.
Tálodi Pálos kolostor romjai, Nagyvázsony mellett a Kéktúra útvonalán Fotó: Szücs Ildikó
Nem messze tőle ered a Kinizsi forrás. Padok kínálnak tökéletes pihenő és piknikező helyet a fák alatt, a varázslatos némaságban csak az erdő hangjait és a patak csobogását lehet hallani.
Mindkét rom kitartóan őrzi a múlt egy-egy darabját, békésen a zöldben, lakóhelyet adva növényeknek, kis állatoknak, és csodaszép kirándulóhelyet adva az embernek.
További képekért mindkét romról kattints a galériára!
