Minden öt éve kezdődött a fehérvári garázssoron. Sipos Gábor és Szmilek Péter ekkor ismerkedett meg közös szenvedélyük, a motorozás révén, ám akkor talán még ők sem számítottak rá, hogy barátságuk micsoda kalandokat fog átélni – a vízen.
Gábor Dunaújvárosban született, 14 éves korában kenuzott. Egy idő után aztán elkerült a Duna menti városból, Székesfehérvárra költözött. A hajózás azonban mindig hiányzott neki.
Péter több mint tíz éve foglalkozik modellezéssel, egy barátja vezette bele ebbe a hobbiba. A kezdeti repülőgépeket aztán az RC-autók váltották fel, míg egy napon Szabadisóstón megpillantott egy vitorláshajó-képződményt. Szóba elegyedett a tulajdonosával, és Pétert azonnal berántotta a hajózás világa.
Kettejük története aztán azon a bizonyos fehérvári garázssoron kapcsolódott össze öt évvel ezelőtt, ahol a közös szenvedély, a motorozás indította el barátságukat.
– A nagybátyámnak volt egy közel 80 éves gumicsónakja a padláson, arra fabrikáltam egy alumíniumvázas talpat és egy minivitorlát. Ezt a képződményt aztán levittem Szabadisóstóra, és amíg mindenki strandolt, én a „gumicsónak-vitorlásommal” hajóztam. Működött is a dolog, ám egy napon a csónak kilyukadt. Néhány éve nekiálltam az interneten hajókat nézni, és rátaláltam egy borzasztó állapotban lévő példányra, amelyet már ki akartak dobni. Megvásároltam, és Gábor segítségével kijavítottuk, megmentettük – mesélte Péter.
Ez volt az első közös projektjük, melyet aztán Gábor első hajója követett. Erre is Péter bukkant rá fejre fordított állapotban egy fehérvári udvarban. Megvették, felújították, így már mindkét barátnak volt egy saját sporthajója. A vágy azonban ott volt bennük, hogy egy olyan járművük legyen, mely teljes egészében az ő ízlésük szerint lett kialakítva. Nagyjából két éve jött az elhatározás, hogy építenek egyet.
Gábor 2020 decemberében talált rá a tervrajzokra egy spanyol weblapon, aztán idén januárban meg is vásárolta őket. Lefordították, és nekiláttak a munkának, felhasználva azokat a tapasztalataikat is, amelyeket két korábbi felújításuknál szereztek.
Egy 4,7 méter hosszú, 1,8 méter széles Argie 15-ös, négyszemélyes túravitorlás készül a kezük alatt, 6 méteres árbóccal. A teste rétegelt falemezből van, melyet ők maguk vágtak ki dekopírfűrésszel. Ezt a csavarozás, drótozás követte, majd a test megkapta a többrétegnyi üvegszövet és műgyanta borítást.
Két hónapnyi munka után így fest a 4,7 méter hosszú, 1,8 méter széles Argie 15-ös hajó teste
Fotó: FMH/Elekes Gergő
Mivel mindketten dolgoznak, hétköznapokon 2-3 alkalommal, munka után tudnak a hajóval foglalkozni, illetve hétvégén. Jelenleg közel hatvan munkaórájuk van benne. Az igazán látványos dolgokon túl vannak, most készül az árbóchely, az uszony (hajós nevén svert), a kormánylapát, a légtartályok, az alapozás, a csiszolás, a fényezés.
Megtudtuk, az igazi nehézséget az jelenti, hogy nagyon körülményes alkatrészeket találni a hajóhoz, hiszen saját méretekkel dolgoznak. A fél Balatont bejárták már, egyesületeknél, iskoláknál próbáltak alkatrészekhez vagy legalább ötletekhez jutni. A vitorlát a Balaton partján sikerült megvásárolni, de vannak olyan elemek, melyeket ők gyártanak le.
A vitorlás mozgatásához szükséges sólyakocsit is saját maguk készítették, kifejezetten erre a hajóra méretezve. Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy fűthető helyen kell a testet tárolni, mivel olyan anyagokkal dolgoznak, melyek 15-20 Celsius-fokon száradnak. Sok ötleteléssel, kreativitással próbálják a költségeket a lehető legalacsonyabban tartani.
– Kabin mindenképp lesz rajta, ahova a nap vagy az eső elől be lehet bújni. Mivel legalább két méter hosszú lesz, akár aludni is lehet majd benne, de az még kérdéses, hogy fix vagy leszerelhető legyen-e.
Amikor arról kérdezem őket, hogy a környezetük mit szól ambiciózus projektjükhöz, gyanúsan összenéznek.
– Nem értik, mert a mai fiatalokra egyáltalán nem jellemző, hogy maguk építsenek valamit. Általában összegyűjtik a pénzt, és megveszik készen, azzal nincs gond. Valahol persze érthető, hiszen rengeteg időbe kerül egy ilyen hajó megépítése – véli Gábor, akitől Péter veszi át a szót.
Amikor csak idő és lehetőség van rá, Sipos Gábor és Szmilek Péter a vitorláson dolgozik
Fotó: FMH/Elekes Gergő
– Az igazsághoz pedig az is hozzátartozik, hogy jómagam például sokkal jobban szeretem magát a barkácsolást, a vitorlás építését, mint a hajózást.
No persze utóbbival sincs gondom, nincs is jobb annál, mikor az ember a saját vitorlásán eltávolodik a parttól, és ott csobban a vízben, ahol csak szeretne, nyugalomban, távol minden zajtól.
A hajót, melynek neve még nincs, április végén szeretnék vízre tenni, és bár célállomása a Balaton lesz, a próbára a Velencei-tavon szeretnének sort keríteni.
Forrás: veol.hu
