Május 19-én közös sajtótájékoztatón számolt be Nagy István agrárminiszter és Szári Zsolt, a Balaton élővilágáért felelős miniszteri biztos egy frissen készült tanulmányról. A kutatást a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. és a Balatoni Limnológiai Intézet közösen készítették, hogy felmérjék, milyen hatással van a horgász etetőanyagok által bejuttatott foszfor a tó élővilágára.
– A halgazdálkodás és a horgászat felől nem érkezhetett olyan mértékű tápanyagterhelés, amely érdemben befolyásolhatta a tó vízminőségét, vagy szerepet játszhatott a 2019-es algavirágzásban – szögezte le akkor a miniszteri biztos.

Azóta úgy érzi, hogy a sajtóban más színezetet kapott a jelentés. Ezzel kapcsolatban osztotta meg Szári Zsolt alábbi gondolatait:

„A napokban több hírportál is elferdítve, esetleg hamis címmel ellátva hozott nyilvánosságra írásokat a Balatonba horgászok által bejuttatott csalogatóanyagok vízminőséget befolyásoló kutatási munkájáról, melyet korábban sajtótájékoztató keretében mutattunk be.
A Balatonba a halgazdálkodási tevékenységgel bejuttatott és a tóból a kifogott hallal, eltávolított haltetemekkel kikerülő foszfor mennyisége alapján számított foszformérlegről adott információt a tihanyi kutatók és a balatoni halgazdálkodási szakemberei által elkészített tanulmány, aminek elsődleges és egyetlen konklúziója az volt, hogy a horgászok által, a halak csalogató etetése céljából bejuttatott foszforterhelés miatt nem alakulhatott ki 2019-ben és 2020-ban algavirágzás. Ennek megfelelően Dr. Nagy István miniszter úr kapcsolódó kijelentése is teljes mértékben helytálló, megalapozott volt.

Az elmúlt években tapasztalt algavirágzás halgazdálkodási okával kapcsolatos megállapítást nem vonta kétségbe Dr. Istvánovics Vera hidrobiológus sem, ellenben más színezetben tüntette fel a tanulmányt és annak eredményeit.

A halgazdálkodás foszformérlege meglehetősen alapos és mindenre kiterjedő munka végeredménye, ami természetesen még így is csak becslés. Foglalkozik például a betelepített halak testszöveteiben bevitt foszforral is. Szerepel a tanulmányban ez az adat is, pedig ennek az etetőanyagokhoz képest csak közvetett szerepe van a foszforterhelésben. A halakban fellelhető foszfor ugyanis a növények (algák) számára nem hozzáférhető, azaz inaktív terhelést jelent. A kifogott hallal el is távozik a rendszerből, ahogy az összegyűjtött haltetemek esetében is, azaz a hal foszfortartalma csak igen kis mértékben játszhat szerepet a közvetlen foszforforgalomban. Mégpedig pontosan akkor, amikor elhullik, és nem kerül begyűjtésre.

Éppen így a közvetlenül beetetett halcsali foszfortartalmának egy része beépül a hal szöveteibe, és csak az ürülékkel kijuttatott foszfor lesz képes egy idő után bekapcsolódni a körforgalomba. Ez pedig megtörténik etetés nélkül is, hiszen a balatoni halak táplálkozásában csak igen elenyésző mennyiséget jelentenek a mesterséges eredetű táplálékforrások a természetessel szemben.

Kotróhajó Balatongyörök közelében
Fotó: MTI Varga György

Fő táplálékforrás a szúnyoglárva és a vándorkagyló, valamint egyéb planktonikus és bentikus táplálékforrások, amelyek fogyasztásával a halak kifejezetten enyhítik a mérlegben szereplő foszfor algák számára felvehető formáját.

Becslések szerint közel 10 000 tonna hal él a Balatonban. A vegetációs időszakban, április-október hónapokban ez a haltömeg naponta testtömegének 2-3-4 %-át elfogyasztja valamilyen táplálékforrásból, azaz naponta jelentős tömegű, táplálékban megkötött foszfort mobilizál a halállomány. A horgászok által bejuttatott etetőanyag – amely elnevezésével ellentétesen nem a hal gyarapodását szolgáló etetést biztosítja, hanem csak a hal megfogásához szükséges csalogatást – a halak által igényelt táplálékmennyiségnek csak elenyésző töredékét teszi ki. Ha a tóban nem lenne semmilyen táplálékforrás, a horgászok által bejuttatott éves csalogatóanyag mindösszesen 10 napig biztosítana létfenntartást (és nem gyarapodást) a halak számára.

Továbbá igen jelentős foszforterhelés éri a Balatont a fürdőturizmus során,

valamint az ősztől kora tavaszig tartó időszakban is, amikor több ezer vándormadár, elsősorban ludak, szárcsák, récék, bütykös hattyúk és kárókatonák töltik napjaikat a vízen és ürülékükkel az algák számára szinte azonnal felvehető foszfort juttatnak a vízbe. Ezeket a tényezőket is figyelembe kell venni akkor, amikor a kotrással, egyéb védekezéssel kapcsolatos költségeket egy, a horgászok általi terhelést bemutató tanulmánnyal próbálunk igazolni.

Célom az, hogy a Balatont vízminőségét érintő problémákat ne elferdítve, esetleg teljesen más kontextusba helyezve tárjuk a közvélemény elé, ezért

sajnálatos, ha a problémán segíteni tudó kutatók, hidrobiológusok valamilyen apropó kapcsán, a média felületén üzengetnek.

Fontos egy asztal mellé ülni minden szereplővel, én ennek a pártján állok. Készséggel tanácskozom erről a hidrobiológus asszonnyal is, sőt, kifejezetten kíváncsi vagyok a véleményére” – írja Szári Zsolt.

A kutatási anyagot itt lehet elolvasni!

Nyitókép: Mészáros Annarózsa