Húsz-harminc évvel korábbi időkbe csöppenhettek mindazok, akik szombaton Budapestről Balatonfüredre vagy az északi part városából a fővárosba utaztak szombaton vagy vasárnap a délelőtti vagy a délutáni Katica sebesvonattal, hiszen Nohab húzta a kék kocsikat. Sőt, sokan voltak olyanok is, akik csak azért érkeztek a vasútállomásra, hogy megcsodálják, vagy fotózzák a sokak által kedvelt svéd mozdonyokat.
– A mostani alkalomnak az a különlegessége, hogy villamosították a vasútvonalat, most már itt van a felsővezeték. Június 19-én, a nyári menetrenddel indul a villamosüzem. Így a dízelvontatásnak – amely erre a vonalra jellemző volt évtizedeken keresztül – most van az utolsó két hete, az előszezon végén. Azért gondoltuk, hogy a vasútbarátoknak kedveskedve azt a dízelmozdonyt hozzuk most ide, ami a legjellemzőbb volt a vasútvonal klasszikus idején. Miután az országos fővonalakat villamosították a ’70-es években, ezek a Nohabok fokozatosan Tapolcára kerültek és a Balaton északi partján jártak. A ’80-as, ’90-es években a vasútközlekedés ikonikus dízelmozdonyává váltak.
Kicsit olyanok, mint az autók között a Volswagen Bogár: ez a legszebb, ezt szeretik legtöbben, ennek van a legnagyobb rajongótábora – mondta el a likeBalatonnak a helyszínen, a Nohab-húzta vonatról leszálló Földiák János, a MÁV-START szolgáltatásfejlesztési vezetője.
– Igen, ez minden Nohab-találkozón látszik, de beszéljünk még egy kicsit arról, hogy miért övezi ilyen különös rajongás ezeket a mozdonyokat?
– Szerintem azért, mert az esztétika és a mérnöki zsenialitás ebben a mozdonyban egyszerre van meg. De van egy kis politikai színezete is. Ezeket a mozdonyokat 1963-ban vásároltuk. Akkor nagyon nagy dolog volt az, hogy nyugati technikát tudtunk venni. A Nohab egy svéd mozdonygyár, a motorja pedig General Motors, tehát amerikai motor. A hatvanas évek elején az, hogy valami amerikai és svéd idekerült Magyarországra, az nagyon nagy dolog volt, olyan, ami más területen nemigen történt meg.
Azért kellett ezeket a mozdonyokat megvásárolni, mert akkor a szocialista ipar nem volt képes, hogy ilyen teljesítményű- közel kétezer lóerős- dízelmotort gyártson, ám Magyarországon a vontatási feladatok igényelték, hogy a gőzvontatásról áttérjenek a dízelre. Próbaként sikerült beszerezni húsz darabot ezekből a mozdonyokból. Idővel a szocialista ipar is felzárkózott és két évvel később már szovjet dízelmozdonyokat vásároltunk, azokat már nagyobb darabszámban. De a Nohabok mindig megmaradtak kedvencnek.
– Hány Nohab gurul még a síneken napjainkban?
– Összesen húsz Nohab volt a MÁV tulajdonában, közölük még elég sok megvan. Négy jár még, s ezek a mozdonyok már a nosztalgiaflotta részei: nosztalgia-, illetve különvonati szerepben tündökölnek.
A dízelvontatás egyébként majd június 18-án, pénteken búcsúzik, akkor Balatonfüreden retro hétvégét is rendeznek majd, melynek részleteit és a menetrendet itt találod!