Ezt a történetet többféleképpen is elkezdhetnénk. Indulhatnánk a réges-régi múltból, hogy képzeletben kalandozzunk az 1200-as évek elejére, amikor megépült a gyulakeszi vízimalom. De indíthatnánk a néhány nappal ezelőtti hírrel is, hiszen a Csigó Galéria tulajdonosa, Bartunek Katalin átvehette a Podmaniczky-díjat a műemlék épület megmentésért és értékteremtő munkájáért, melyet a malom újjászületésért tett. A kettő közötti hosszú-hoszzú időben 2005 volt az a fordulópont, mikor az épület és Katalin sorsa összefonódott.
Malom a Balaton-felvidéki Eger-patak mentén
A többszáz éves épület vízimalomnak épült, melyet az 1800-as évek végéig bő vízhozamú Eger-patak vize hajtott. Később gőzmalommá alakították át. A folyó mentén egyébként 48 malom működött, közülük Gyulakeszin három is. Ez a malom a legjelentősebbek közé tartozott. Hajdan az Eszterházy-birtok része volt, majd a környék gazdasági életében jelentős szerepet játszó és karitatív tevékenységéről híres család tulajdonába került. Innen ered a malom neve is, mely 1867-ben ragadt rá, hiszen akkor építette mellé az akkor lakásként funkcionáló főépületet fia, Pál számára Csigó István. Őróla sejthető a ház kialakításából, hogy művészetszerető és értékeket teremtő ember volt.
Az épület további történetében négy dátum jelentős még. Az egyik egy szomorú esemény, melynek nyomai ma is láthatóak a magtárban: 1929-ben tűz ütött ki a malomban. A második meghatározó időszak az 1980-as évek: ekkor minősítették műemlékké. A harmadik év egy több évszázados történet vége: 2002-ben megszűnt működni a malom. A negyedik pedig a már említett több, mint egy évtizeddel ezelőtti fordulat, az új korszak kezdete, amikor Bartunek Katalin galériát nyitott az épületben.
Erdélyből a divatvilágon át a régiségekhez és a Balaton mellé kanyargós út vezetett
De vajon hogyan került a Balaton közelébe, egy hajdani malomba az Erdélyből származó, majd évtizedeken keresztül Gödöllőn élt iparművész? Ez is érdekes történet.
—Már gyermekkoromtól kezdődően régi romos kastélyépületekhez sodort az élet. Székelyföldön, Gyergyószárhegyen születtem. Egy rendkívül elhanyagolt állapotú reneszánsz kastély közelében töltöttem a gyerekkoromat. Ezt a hetvenes évek közepére felújították és nemzetközi művészeti alkotótábort hoztak létre benne. Úgy gondolom, hogy amíg áll egy épület, addig nincsen örökre pusztulásra ítélt hely. Akár a régészeti feltárásokkal át lehet örökíteni az értékeket, akár fel lehet újítani a régi, már pusztulóban lévő épületeket. Újjá lehet varázsolni a múltat és értelmet lehet adni a helyszíneknek. Ez a gondolat végigkísérte az egész életemet. Már gyermekkoromtól bennem volt az indíttatás az ilyesfajta tevékenység iránt, hiszen művészeti iskolába jártam. 1983-ban férjhez jöttem Magyarországra. A volt férjem gödöllői származású, úgyhogy ott éltünk. A gödöllői kastély története volt a korábbihoz hasonló élmény. A történelemből tudjuk, hogy a kastélyokat évtizedeken keresztül nem eredeti funkciójuk szerint használták, sok helyen rombolták. De azt is láttam, hogy a kilencvenes években a gödöllői kastély szárnya megújult. A divatszakmában dolgoztam és amikor a kastély megnyitott, akkor egy divattörténeti produkciót ajándékoztunk a kastélynak. Ez a divatszínházi előadássorozat a „Korok, Ruhák, Stílusok” címet viselte, amely Erzsébet királyné, azaz Sissy 1867-es, első kastélybeli látogatásával kezdődött és végigvezetett a kastély történetén valamint az egyes divatkorszakokon át napjainkig. A viseletek bemutatásán túl narrátorszöveg és zenés betétek elevenítették meg az egyes korszakokat. Művészeti, kulturális programokat is szervezhettem a kastélyban. Nagyon sok művészbarátom segített ezekben- sokukkal ma is együttműködök, s alkotásaik is láthatóak itt – mesélte Bartunek Katalin.
Régiségekkel körbevett szobában ültünk vele, ahol körbevettek minket múltban alkotott szépségek, használati és dísztárgyak, s a kortárs művészet remekei is. Hiszen a Csigó Malom ma régiségkereskedésnek és galériának ad otthont, melyben évszázadok értékei és szépségei láthatóak harmonikus egységben. A Stílus Galéria egyébként a hét minden napján, ingyenesen látogatható. Immár több, mint másfél évtizede.
– Itt találtam rá egy olyan hangulatú régi épületre, melyen nem látszott, hogy a művészeti élet színhelyévé válhat. De én beleéreztem ezt a lehetőséget. A kiskastélyra emlékeztető kúria küllemében mindenképpen benne volt, hogy alkalmas egy galéria kialakítására. Előzetes tapasztalataimat felhasználva akkor határoztam el, hogy amennyiben rajtam múlik, ezt azt épületet próbálom feléleszteni és megadni a lehetőségét, hogy megtalálja az új, környezetnek megfelelő funkcióját a több évszázados mezőgazdasági előélet után az elkövetkezendő évtizedekre, akár évszázadra – mesélte a tulajdonos. Természetesen azt az utat is felidézte, amely Gödőllőtől idáig vezetett. Talán erre mondják, hogy minden rosszban van valami jó – de ez csak jóval később derült ki.
– A kétezres évek elején – miután 2004-ben Magyarország csatlakozott az EU-hoz – a Pápán lévő ruhagyárunk tevékenysége megszűnt. Részben megnyíltak lehetőségek a csatlakozással, részben – és ez hatott ránk – alacsonyabb árfekvésű áruk áramlottak be és ez ellehetetlenítette a ruhagyártást számunkra. A ruhagyárunk raktárait gabonatárolásra használtuk, s mivel uniós szerződéséket kötöttünk, még több helyre volt szükség. Így kerültünk Gyulakeszire, hiszen itt van egy nagy, tízezer tonnás gabonatároló raktár. Teljesen más céllal érkeztem ide, ám amikor beléptem, megérintett a korábbi életem minden élménye. Így született meg az elhatározás, hogy itt folytatom a munkámat. Az épületben megláttam a lehetőséget, s hogy jobb sorsa érdemes, fel lehetne újítani – idézte fel Katalin. S bár az épületet 2008-ig az eredeti elképzelésnek megfelelően gabonatárolásra használták, de ez adta meg az anyagi hátterét annak, hogy az álmok megvalósuljanak.
– Amikor ide beléptünk fotós kolléganőmmel, azonnal ugyanaz történt mindkettőnkkel. Az egyik, hogy csak annyit tudtunk mondani, hogy „hűha” – és nem jutottunk szóhoz a sok szépség láttán. A másik, hogy a rengeteg régi használati és lakberendezési tárgy, a régi és kortárs művészeti alkotások úgy vannak elhelyezve ebben a térben, mintha egy lakásban lennénk. Tehát teljesen otthonos hangulatot élünk át, egyáltalán nincs az az érzésünk, hogy egy kiállítótérben járunk.
– Az én szerepem az, hogy a múltbéli értékeket tovább tudjuk vinni. Mivel én magam alkotó ember vagyok, kreativitásom révén a legfőbb célom a szép teremtése és megmentése, a múlt megőrzése. Mindig is a szívemhez közel állt a lakberendezés, szeretem a szép bútorokat, szép tárgyakat. Amikor megszűnt a gabonatárolás, akkor egy dániai régiségkereskedő barátnőmmel közösen találtuk ki azt, hogy a fenntartás érdekében egy üzletet is kialakítunk. Tíz évvel ezelőtt, a gazdasági válság után nem lehetett tudni, hogy ez az ötlet életképes-e, vevőkre találunk-e, tud-e működni egy ilyen jellegű kereskedés, ahol a régiség, a lakáskultúra, a művészet, a lakáskultúra a profil. De amikor 2010 nyarán láttam, hogy özönlenek az érdeklődők, akkor bátorságot adott, hogy folytassuk tovább. Az üzleti rész mellett a másik ág a művészeti galéria működtetése és a programok szervezése.
rendezvényeket a Csigó Malom és Stílus Galéria tulajdonosa a gödöllői tapasztalatok alapján folytatta és honosította meg Gyulakeszin.
Találkozóhely, kulturális élmények
– Egyfajta kulturális, társadalmi életet szerettem volna megteremteni. A művészet, az emberi kapcsolatok, a társasági élet szép környezetben lelki élményt nyújt mindenki számára és feltölti az embert, pláne, ha élőzenével párosul. Ennek megteremtése lett a cél számomra – vallja Bartunek Katalin. Így 2013 óta rendszeresek a művészeti események, kulturális programok a Csigó malomban. Az első fellépők egyike volt Varnus Xaver orgonaművész , aki helyet keresve koncertjeinek, ideálisnak tartotta az épületet, így orgonakoncert-sorozatot adott. Az ő ötletére lett az egyik helyiség fala kék – s erről a színről még lesz szó.
A pandémia kezdetéig – amikor szünetelteni kellett a kulturális eseményeket – összesen 120 koncertnek adtak otthont az ódon falak.
– Az épület megtelt zenével, varázslattal, csodálatos élményekben volt részünk. Olyan művészek jöttek el fellépni ebbe a kis, 100-120 férőhelyes kis szalonban, akik a világ legnagyobb színpadain is szerepelnek. Csak a férőhelyek száma adta a korlátot, hogy nem tudtunk nagyobb közönséget fogadni. Ugyan a telek területének nagysága nagyobb szabadtéri rendezvényekre is alkalmas, de nem akartam kimozdulni ebből a meghitt hangulatú környezetből, meg akartam tartani az atmoszférát. A koncerteket úgy szerveztem, hogy utána mindig volt lehetőség még eltölteni itt egy-két órát, beszélgetni, nézelődni. Minden alkalommal vendégünk egy ismert Balaton-felvidéki borászat is, melynek képviselői szeretettel jönnek és kínálják a boraikat – emlékezett vissza a házigazda. De volt néhány évvel ezelőtt japán fesztivál is, amelyet Bayer Ilonával közösen szerveztek. Ekkor született meg Ilona „Anyós lettem Japánban – Hétköznapok a Felkelő Nap országában ” című könyve megírásának a gondolata is. A könyvet 2019-ben közös alapítványuk, a Csigó Malom Kulturális és Művészeti Központ Alapítvány adta ki.
Koncertek a kúriában
A pandémia miatt még óvatosan tervezte meg az idei programkínálatot Bartunek Katalin: a korábbi években megszokott 10-12 esemény helyett idén 4 alkalommal várják a közönséget. A Csigó Art Fest nyitányaként – e hét végén: július 4-én, vasárnap Csermák Éva hegedű és kamarazenei nemzetközi kurzusának zárókoncertjére kerül sor a Csigó Malom koncerttermében.
Július 31-én pedig a világhírű Jávorkai testvérek lépnek fel: Sándor hegedűművész, Ádám csellista.
Kortárs alkotások a régi darabok mellett
A zeneművészet mellett a képzőművészet is jelen van a Csigó Galériában, hiszen már említettük, hogy mai alkotók műveit is láthatja a közönség. Időről időre vannak időszakos – általában egy évig látható – tárlatok, s mindig itt lévő alkotások is.
– Az állandóan itt látható művek között szerepelnek R. Törley Mária kisplasztikái, G. Heller Zsuzsanna keramikus alkotásai is. A tárlat nagy részét a diszeli Első Magyar Látványtárból kaptuk, melynek tulajdonosával: Vörösváry Ákossal nagyon jó kapcsolatban vagyok. Ő rendszeresen hoz ide olyan műveket, melyek még tovább emeli a kiállítás színvonalát.
– Számtalan tájról származó alkotás, több kor és műfaj ötvöződik itt harmonikus formában. De a Csigó malom tulajdonosa szívéhez melyik áll legközelebb?
– Ez a legnehezebb kérdés -mondja pár másodperc gondolkodás után mosolyogva Bartunek Katalin, majd a szemben lévő, nagyméretű festményre mutat, melyen a kék színek dominálnak. Ez az a mű, mely a már említett kék szobából is látszik, mintegy egybekötve a két helységet.
– Kaponya Judit festőművésznő 1974-ben készült „Egy emlékezetes ábránd” című alkotása ez a festmény, melyről azt érzem, hogy szimbolikusan minden benne van. Hihetetlenül varázslatos, a lélek szólal meg az ő festményeiben, ebben a képben is. Ezt is az Első Magyar Látványtárból kaptam. Amikor Vörösváry Ákos idehozta, úgy éreztem, hogy a tér megtelt élettel – árulta el Bartunek Katalin.
Azt is megtudtuk tőle, hogy a Csigó Malom épületegyütteséhez öt hektáros terület is tartozik, melynek hasznosítására is vannak tervek. Egy szálloda megépítése a cél, melynek tervezése már megkezdődött. Erről és a napokban átvett Podmaniczky-díjról így írt a közösségi oldalon Bartunek Katalin:
„Szívből köszönöm a Város- és Faluvédők Szövetségének, a Hungaria Nostranak a munkám Podmaniczky-díjjal történt megtisztelő elismerését. Hosszú névsorral tudnám csak megköszönni mindazoknak, akik az elmúlt 15 évben kitartóan mellettem álltak és segítettek ebben az önként vállalt misszióban, a Csigó Malom műemlékingatlan idegenforgalmi és kulturális funkcióváltásának a megalapozásában: munkatársaimnak, barátaimnak, partnereimnek, támogatóimnak, valamint a több mint 120 koncerten fellépő előadóművészeknek és nem utolsó sorban családomnak. Bízom abban, hogy a többszázéves malmi múltú helyszín a funkcióváltást követően is még hosszú ideig fog további generációk számára feladatot és örömet nyújtani, megerősítve a főépület 1867-beli építtetője, Csigó István értékteremtő szándékát.”
Fotók: Mészáros Annarózsa
